A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Kodály azt írja a Magyarság Népzenéje c. korszakalkotó munkájában: „Erdélyben a pásztorkodással együtt oláhokra maradt a magyarok első muzsikája. Apaffy fejedelem kedvenc hangszere annyira divatját múlta, hogy magyar dudásról 1900 óta nem is lehetett hallani” (Kodály, 1937, 62. o). Részben talán ezért nem is keresték a néprajzosok a duda élő népzenei jelenlétét Erdélyen túl, Moldvában. Tudvalevő, hogy Bartók és Kodály nem jutottak el Moldvába, bárhogy is szerettek volna. Állításuk való igaz, mert a mai napig sem talált senki erdélyi magyar dudást.

 

A 90 éves Pál István, az utolsó magyar dudás - Fotó: Stuber György 

 


Meglepetést okozott ezért néprajzos és táncházas körökben, amikor a 70-es évek elején elhoztam a hírét: Erdélytől keletre, a Kárpátokon túl, Moldvában vannak még csángó dudások. Később arról tudósítottam, hogy Erdélyben is élnek még magyarul jól tudó román dudások. 1973-ban Külsőrekecsinben csángó-magyar dudásra leltem. Mesterke Gergely a magyar dudákhoz hasonló kettős sípszárú dudát használt. Hangszerére még használta a duda régi magyar nevét: sípnak hívta. Az azóta eltelt 35 év alatt nyolc dudást találtam csángó falvakban, köztük egysípos sípszárú dudákat használókat is és sok már nem élő dudás emlékét dokumentáltam. Idén nyáron is új nyomra bukkantam: Lábnyik (Vládnik) faluban értesültem arról, hogy a hatvanas évekig élt ott egy dudás.

 

Sajnos Csobotár András csángó dudás kivételével mind eltávoztak közülünk a moldvai magyar dudakultúra utolsó őrzői. Él még Nicolai Mircea, a magyarul kitűnően tudó háromszéki, zabolai román dudás. Meglátogattam idén is, sőt még felvételeket is készítettünk vele. Szokás szerint én fújtam a bőrt, ö játszott a sípszáron. Tőle tudtam meg, hogy egy unokaöccse szintén dudál. Meg is látogattam a derék dudást, aki a Bodzaforduló mellett lakik.

 

Mesebeli ábrázatával, barátságos, szinte hibátlan magyar beszédével, gyönyörű , patinás dudájával és nagyszerű dudajátékával teljes mértékben elvarázsolt. Akárcsak Mircea bácsi, ő is maga csinálta a dudáit és kiváló mestere a hangszernek. Furulyázni is jól tud, mint minden dudás, ezért adtam is neki ajándékba egy furulyát. Suhanckorú fiai először kicsit szégyenkezve hallgatták az apjukat. Amikor azonban látták, hogy előpakolom a videokamerát, fényképezőgépet, DAT felvevőt, meg a füzetembe is egyre serényebben jegyzetelek, sorra elővették mobiltelefonjaikat és maguk is  - életükben először – filmezték az apjuk játékát.  Büszkén nézték-hallgatták vissza. Náluk csak az apjuk volt büszkébb, no meg jómagam: immár a második magyarul jól tudó román dudásra lelek Erdélyországban!

 

Magyar dudások Gyöngyösön - Fotó: Stuber György 


Dudások után kutatva a Szereten túli csángó településeken, valaki Bácsoj faluba tanácsolt, tudni vélvén, hogy ott akad ”csimpolyos”. Amint a faluba érkeztem, mindjárt kiderült, hogy muzsikus cigány falu. Szinte mindenki muzsikál valamit. Azonnal összeverődött a falu apraja-nagyja és minden kérés nélkül muzsikálni kezdtek. Különösen a cimbalmos archaikus játéka ragadott meg. Aki nem zenélt, az táncolt, vagy tapsolta a ritmust.
Az út végén Pusztinában is megálltam. Előző nyáron ugyanis gyakorló dudákat hagytunk itt a Nyisztor Ilonka tanítványainak. A nemzetközi hírű énekesnő lánglelkű tanár és kiváló pedagógus is egyben. Évtizdek óta töretlenül és megfélemlíthetetlenül foglalkozik a pusztinai csángó gyermekekkel, magyar írásra-olvasásra, éneklésre és emberségre, magyarságra tanítva őket. Fáradhatatlanul ingázik Onyest és Pusztina (no meg Európa és Amerika) között. A rövidre szánt látogatás órákra nyúlt, mert gyönyörűség volt hallgatni, dokumentálni a gyermekek éneklését, furulyázását és dudálását. Mindezt a frissen épült, ízléses Magyar Házban. Ez egyúttal panzióként is működik, ahol a Moldva-járó vándor potom pénzért saját fürdőszobás szobákban szállhat meg.


Ilonka megmutatta a hegytetőn álló csodálatos házukat, amelyet önerőből építettek. Igenis, aki kitartóan, tisztességgel dolgozik, az Romániában is megtalálja a számításait! Egyébként sok emberrel beszéltem, magyarokkal, románokkal egyaránt, akik pozitív hangulatban, bizakodva néztek a jövő felé, minden anyagi nehézség ellenére. A külföldről hazatérő csángók lépten-nyomon hatalmas, emeletes, fürdőszobás házakat építenek. Ne sajnálja tőlük senki, eleget szenvedtek érte: a családjuktól hónapokig-évekig távol, kőkeményen dolgoztak, kuporgattak minden egyes centet. Szédítő látvány viszont a paloták és a nyomorgó többség vályogházainak keveréke. Szívből reméljük, hogy az EU tagság és az érzékelhető romániai gazdasági föllendülés nem torpan meg végleg a pénzügyi válság miatt, és az ő életük is jobbra fordul. Azzal is számolnunk kell viszont, hogy a felemelkedett csángó családok egy része már inkább olaszul, spanyolul taníttatja gyermekeit. Ki marasztalhatja el őket ezért? Magyaroszágnak nem kellettek, onnan még pár éve is kiebrudalták őket, Olaszország, Spanyolország pedig emberi életet, jómodot nyújtott nekik.


Csángóknál is csángóbb, kazahsztáni magyarokról érkeztek hírek egyébként. A magyar dudazenekar keretén belül jelen voltam a tiszteletükre Kunszentmiklóson rendezett Kurultáj találkozón. ősmagyar viseletben megjelenő íjászok, lovasok, sámándobosok és sámánok tisztelegtek a magukat magyaroknak nevező kazak törzshöz tartozó vendégeknek.

 

Csángó est a stockholmi Magyar Házban - Fotó: Stuber Ágnes 


Örömmel értesültünk róla, hogy Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés elnöke és Bogdan Olteanu, a Román Képviselőház elnöke beváltotta közös igéretét, amelyet Szili Katalin csángóföldi látogatásakor, 2008 áprilisában közösen tettek. A napokban olvashattuk ugyanis, hogy ”Szili Katalin és Bogdan Olteanu román házelnök azt kéri XVI. Benedek pápától, hogy tegye lehetővé a romániai Iasi Püspökség területén élő magyar ajkú csángók magyar nyelvű misézését.” A sajtó történelmi pillanatról, áttörésről beszél. Mi, akik évtizedek óta tapasztaljuk a csángók magyar nyelvű miséjének kálváriáját, szívből kívánjuk, hogy ez egyszer legyen igaza a sajtónak. Amikor pedig – minden eddigi próbálkozással ellentétben – valóban megtörik a moldvai katolikus papság fanatikus magyarellenessége és tényleges előrelépés tanúi lehetünk, akkor beszélhetünk majd igazi áttörésről.


Hála a legutóbbi csángó est szereplőinek és közönségének, lehetőségem volt a legrászorultabb családoknak anyagi támogatást nyújtani.


Ezúton is szívből köszönjük hűséges támogatóinknak: Haraszthy Teréziának, Ungváry Tamásnak, Farkas Istvánnak (Vällingby), Berta Andrásnak, Bereczkyné Veress Bíborkának és Bereczky Sándornak valamint Papp Kálmánnak szíves adományait.

 

A Petrás Incze János Csángó Alapítvány nevében,
Stuber György

 

 

Anyagi támogatást továbbra is a Petrás Incze János Csángó Alapítvány Pg 636 25 57 – 8 számlájára lehet küldeni, Csángó Fonden Petrás Incze János címzéssel. Előre is szívből köszönjük a csángóság nevében.


Kiadványaink teljes bevételét a csángóság támogatására fordítjuk: Stuber György gyűjtéseit három kazettán (Moldvai csángó énekek, Moldvai csángó hangszeres népzene és Gyimesi csángó népzene) és CD-n (Moldvai csángó magyar síposok – dudamuzsika) árusítjuk 70, illetve 140 koronáért. Alapítványunk szívesen küld bárkinek egy-egy másolatot a Néprajzi Múzeum számára összevágott csángó dudás-filmünkröl 200 koronás áron. Megrendelni Stuber Györgynél lehet e-postán:
Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. vagy telefonon: 08/57027709.

 

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2022. október 23.
Kedves Híradó Olvasók! „Felhőn vet ágyat már az alkonyat / s a fáradt fákra fátylas fény esőz. / Kibomló konttyal jő az édes ősz.” És igen. Radnóti Miklós Szeptember című verséből való ez az idézet. Valóban beköszöntött az ősz. De…
Tovább
Hermann Hesse: Sziddhárta

Hermann Hesse: Sziddhárta

Könyvespolc 2022. október 23.
Az emberben megjelenik az idők folyamán egyfajta hívás, amely arra készteti, hogy kizökkenjen a világ káprázatából, énjének folyamatos köreiből, melyekben a hétköznapjaiban próbálja utolérni önmagát és ezáltal egy új nézőpontból lát rá a sorsára és a világában rétegződő valamennyi sorsra…
Tovább
„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

Képzőművészet 2022. október 23.
2022 Angi István: Hegyek napsütésben, akril - vászon 2022.07.07 – 08.31. Bárczay kastély galériája, Felsőzsolca. Mintegy két tucat frissen készült olajfestmény és körülbelül ugyanennyi, főleg fából készült kisplasztika fogadja a látogatót Angi István kiállításán. A képek figuratívak, a legelvontabb alkotásokon…
Tovább
Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Portré 2022. október 23.
Bereczky-Veress Biborka: Bevallom, amikor felhívtam telefonon Sipos Lorándot, még nem ismertem őt és egyetlen festményét sem láttam élőben. Vezetőségi tagunk, Tiglezán Csilla, aki sajnos ma nem lehet jelen, hívta fel a figyelmünk a művész munkáira. Az interneten keresztül megtekinthető sok…
Tovább
„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

Portré 2022. október 23.
Jégkorong kapus, többszörös magyar válogatott, egyben az első magyar játékos, aki az észak-amerikai jégkorong ligák legfelső osztályában játszott (NHL). 2008-ban tagja volt a szapporói jégkorong-világbajnokság győztes csapatának, de részt vett a 2009-es A csoportos jégkorong-világbajnokságon is. Kisgyerekkorban kezdett jégkorongozni, hatévesen…
Tovább

Egyesületek

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

A Göteborg közelében lévő härsjösandi cserkészlak udvaráról idén valamivel délebbre vette az irányt a SOMIT karaván, meg sem…
SOMIT családos tábor

SOMIT családos tábor

Az idei év SOMIT családos tábora szeptember 11–13. között került megrendezésre. A teltházas rendezvényen egy roppant eseménydús hétvégére…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

Egyesületünk óvatosan nyitott a tagság felé a pandémia után. Tagságunk nagy része szépkorú, s nehezen találtak vissza az…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME