Kodály azt írja a Magyarság Népzenéje c. korszakalkotó munkájában: „Erdélyben a pásztorkodással együtt oláhokra maradt a magyarok első muzsikája. Apaffy fejedelem kedvenc hangszere annyira divatját múlta, hogy magyar dudásról 1900 óta nem is lehetett hallani” (Kodály, 1937, 62. o). Részben talán ezért nem is keresték a néprajzosok a duda élő népzenei jelenlétét Erdélyen túl, Moldvában. Tudvalevő, hogy Bartók és Kodály nem jutottak el Moldvába, bárhogy is szerettek volna. Állításuk való igaz, mert a mai napig sem talált senki erdélyi magyar dudást.

A 90 éves Pál István, az utolsó magyar dudás - Fotó: Stuber György

Meglepetést okozott ezért néprajzos és táncházas körökben, amikor a 70-es évek elején elhoztam a hírét: Erdélytől keletre, a Kárpátokon túl, Moldvában vannak még csángó dudások. Később arról tudósítottam, hogy Erdélyben is élnek még magyarul jól tudó román dudások. 1973-ban Külsőrekecsinben csángó-magyar dudásra leltem. Mesterke Gergely a magyar dudákhoz hasonló kettős sípszárú dudát használt. Hangszerére még használta a duda régi magyar nevét: sípnak hívta. Az azóta eltelt 35 év alatt nyolc dudást találtam csángó falvakban, köztük egysípos sípszárú dudákat használókat is és sok már nem élő dudás emlékét dokumentáltam. Idén nyáron is új nyomra bukkantam: Lábnyik (Vládnik) faluban értesültem arról, hogy a hatvanas évekig élt ott egy dudás.

Sajnos Csobotár András csángó dudás kivételével mind eltávoztak közülünk a moldvai magyar dudakultúra utolsó őrzői. Él még Nicolai Mircea, a magyarul kitűnően tudó háromszéki, zabolai román dudás. Meglátogattam idén is, sőt még felvételeket is készítettünk vele. Szokás szerint én fújtam a bőrt, ö játszott a sípszáron. Tőle tudtam meg, hogy egy unokaöccse szintén dudál. Meg is látogattam a derék dudást, aki a Bodzaforduló mellett lakik.

Mesebeli ábrázatával, barátságos, szinte hibátlan magyar beszédével, gyönyörű , patinás dudájával és nagyszerű dudajátékával teljes mértékben elvarázsolt. Akárcsak Mircea bácsi, ő is maga csinálta a dudáit és kiváló mestere a hangszernek. Furulyázni is jól tud, mint minden dudás, ezért adtam is neki ajándékba egy furulyát. Suhanckorú fiai először kicsit szégyenkezve hallgatták az apjukat. Amikor azonban látták, hogy előpakolom a videokamerát, fényképezőgépet, DAT felvevőt, meg a füzetembe is egyre serényebben jegyzetelek, sorra elővették mobiltelefonjaikat és maguk is  - életükben először – filmezték az apjuk játékát.  Büszkén nézték-hallgatták vissza. Náluk csak az apjuk volt büszkébb, no meg jómagam: immár a második magyarul jól tudó román dudásra lelek Erdélyországban!

Magyar dudások Gyöngyösön - Fotó: Stuber György

Dudások után kutatva a Szereten túli csángó településeken, valaki Bácsoj faluba tanácsolt, tudni vélvén, hogy ott akad ”csimpolyos”. Amint a faluba érkeztem, mindjárt kiderült, hogy muzsikus cigány falu. Szinte mindenki muzsikál valamit. Azonnal összeverődött a falu apraja-nagyja és minden kérés nélkül muzsikálni kezdtek. Különösen a cimbalmos archaikus játéka ragadott meg. Aki nem zenélt, az táncolt, vagy tapsolta a ritmust.
Az út végén Pusztinában is megálltam. Előző nyáron ugyanis gyakorló dudákat hagytunk itt a Nyisztor Ilonka tanítványainak. A nemzetközi hírű énekesnő lánglelkű tanár és kiváló pedagógus is egyben. Évtizdek óta töretlenül és megfélemlíthetetlenül foglalkozik a pusztinai csángó gyermekekkel, magyar írásra-olvasásra, éneklésre és emberségre, magyarságra tanítva őket. Fáradhatatlanul ingázik Onyest és Pusztina (no meg Európa és Amerika) között. A rövidre szánt látogatás órákra nyúlt, mert gyönyörűség volt hallgatni, dokumentálni a gyermekek éneklését, furulyázását és dudálását. Mindezt a frissen épült, ízléses Magyar Házban. Ez egyúttal panzióként is működik, ahol a Moldva-járó vándor potom pénzért saját fürdőszobás szobákban szállhat meg.

Ilonka megmutatta a hegytetőn álló csodálatos házukat, amelyet önerőből építettek. Igenis, aki kitartóan, tisztességgel dolgozik, az Romániában is megtalálja a számításait! Egyébként sok emberrel beszéltem, magyarokkal, románokkal egyaránt, akik pozitív hangulatban, bizakodva néztek a jövő felé, minden anyagi nehézség ellenére. A külföldről hazatérő csángók lépten-nyomon hatalmas, emeletes, fürdőszobás házakat építenek. Ne sajnálja tőlük senki, eleget szenvedtek érte: a családjuktól hónapokig-évekig távol, kőkeményen dolgoztak, kuporgattak minden egyes centet. Szédítő látvány viszont a paloták és a nyomorgó többség vályogházainak keveréke. Szívből reméljük, hogy az EU tagság és az érzékelhető romániai gazdasági föllendülés nem torpan meg végleg a pénzügyi válság miatt, és az ő életük is jobbra fordul. Azzal is számolnunk kell viszont, hogy a felemelkedett csángó családok egy része már inkább olaszul, spanyolul taníttatja gyermekeit. Ki marasztalhatja el őket ezért? Magyaroszágnak nem kellettek, onnan még pár éve is kiebrudalták őket, Olaszország, Spanyolország pedig emberi életet, jómodot nyújtott nekik.

Csángóknál is csángóbb, kazahsztáni magyarokról érkeztek hírek egyébként. A magyar dudazenekar keretén belül jelen voltam a tiszteletükre Kunszentmiklóson rendezett Kurultáj találkozón. ősmagyar viseletben megjelenő íjászok, lovasok, sámándobosok és sámánok tisztelegtek a magukat magyaroknak nevező kazak törzshöz tartozó vendégeknek.

Csángó est a stockholmi Magyar Házban - Fotó: Stuber Ágnes

Örömmel értesültünk róla, hogy Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés elnöke és Bogdan Olteanu, a Román Képviselőház elnöke beváltotta közös igéretét, amelyet Szili Katalin csángóföldi látogatásakor, 2008 áprilisában közösen tettek. A napokban olvashattuk ugyanis, hogy ”Szili Katalin és Bogdan Olteanu román házelnök azt kéri XVI. Benedek pápától, hogy tegye lehetővé a romániai Iasi Püspökség területén élő magyar ajkú csángók magyar nyelvű misézését.” A sajtó történelmi pillanatról, áttörésről beszél. Mi, akik évtizedek óta tapasztaljuk a csángók magyar nyelvű miséjének kálváriáját, szívből kívánjuk, hogy ez egyszer legyen igaza a sajtónak. Amikor pedig – minden eddigi próbálkozással ellentétben – valóban megtörik a moldvai katolikus papság fanatikus magyarellenessége és tényleges előrelépés tanúi lehetünk, akkor beszélhetünk majd igazi áttörésről.

Hála a legutóbbi csángó est szereplőinek és közönségének, lehetőségem volt a legrászorultabb családoknak anyagi támogatást nyújtani.

Ezúton is szívből köszönjük hűséges támogatóinknak: Haraszthy Teréziának, Ungváry Tamásnak, Farkas Istvánnak (Vällingby), Berta Andrásnak, Bereczkyné Veress Bíborkának és Bereczky Sándornak valamint Papp Kálmánnak szíves adományait.

A Petrás Incze János Csángó Alapítvány nevében,
Stuber György

Anyagi támogatást továbbra is a Petrás Incze János Csángó Alapítvány Pg 636 25 57 – 8 számlájára lehet küldeni, Csángó Fonden Petrás Incze János címzéssel. Előre is szívből köszönjük a csángóság nevében.

Kiadványaink teljes bevételét a csángóság támogatására fordítjuk: Stuber György gyűjtéseit három kazettán (Moldvai csángó énekek, Moldvai csángó hangszeres népzene és Gyimesi csángó népzene) és CD-n (Moldvai csángó magyar síposok – dudamuzsika) árusítjuk 70, illetve 140 koronáért. Alapítványunk szívesen küld bárkinek egy-egy másolatot a Néprajzi Múzeum számára összevágott csángó dudás-filmünkröl 200 koronás áron. Megrendelni Stuber Györgynél lehet e-postán: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. vagy telefonon: 08/57027709.

Stuber György

2008. december 02.

Találatok: 3348