A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Menekülni a rettegés, a zsarnokság, a megtorlások, az ÁVO, a Securitate elől hidegben, sötétben, sárban,  elkerülni a határőrség fényszóróit, kutyáit, golyóit, lélekszakadva átrohanni az aknamezőn, átjutni a  szögesdrót-akadályokon, hátrahagyva otthont, házat, szülőt, testvért, gyermeket, anyaméhben fejlődő magzatot, el a bizonytalanba, menekülttáborokba, nem tudva, hogy lehet-e valaha viszontlátni őket, s ha  igen, hány év elteltével lesz majd lehetséges a találkozás… El a bizonytalanba, menekülttáborokba, el  idegenbe, ahol szavunkat sem értik, megtanulni az új nyelvet, nem érezni többé hazai ízeket,  hozzászokni új ételekhez, más éghajlathoz, sötét telekhez, világos éjszakákhoz, megülni más ünnepeket, heteket várni az otthoni levélre, küzdeni a beilleszkedésért, újraképezni önmagukat, helytállani,  helytállani, helytállani, hasznos polgáraivá válni az új országnak. Küzdeni, tanulni, megfelelni, aztán  elérni azt a bizonyos üvegplafont, ami fölé idegenben már lehetetlen eljutni. Eközben minden gondolat,  minden lélegzetvétel, minden szívdobbanás azt követeli, hogy meg kell maradni annak, aminek  születtünk. Milyen távoli, csaknem elképzelhetetnen ma mindez számunkra. Mégis a legtöbb néhai  honfitársunk, akikre ma tisztelettel emlékezünk, így került Svédországba, így teltek első éveik. 

Voltak, akik nem tudtak megbirkózni a megpróbáltatásokkal, az új ország kihívásaival és gyermekeikkel  együtt beolvadtak a befogadó ország polgárai közé, rájuk már csak a bolhapiacokon fel-felbukkanó  magyar tárgyak emlékeztetnek. Míg azok, akikre ma, az ötvenedik évforduló alkalmából emlékezünk, kis  otthont, kis magyar hazát teremtettek, hogy megőrizzék önazonosságukat, csodálatos, különös  nyelvünket – hiszen ahogyan Széchenyi István csaknem pontosan kétszáz éve mondta: Nyelvében él a  nemzet. Összefogtak, hogy el ne veszíthessük szokásainkat, hagyományainkat, kultúránkat. Rájuk  emlékezünk, akik nemhogy nem bánták szabadidejük legnagyobb részét a kis közösségek  megteremtésének, fenntartásának, kultúránk ápolásának szentelni, de mindezt felelősségtudattal  tették, átadva a következő generációknak mindazt a szellemi kincset, amely szükséges a gyökerek  megtartásához, az identitás megőrzéséhez. Arra nevelni az utókort, hogy az emberi méltóság  megtartásához elengedhetetlen a magyarságunk megőrzése, ápolása, tisztelete, az óhaza iránt érzett  hazafiasság, elkötelezettség, miközben a befogadó országnak hasznos, megbecsült, hűséges polgárai kell  lennünk, hogy nemzetünk jó hírét öregbítsük, fajtánkra szégyent ne hozzunk. Mércét állítottak, példát  nyújtottak nekünk.  

Nagyot változott a világ, odahaza is, Svédországban is. Az Európai Unió, a huszonegyedik század  kapcsolattartásának sokféle technikai lehetőségei, a szabad utazás megnehezítik az egyesületi  élet korábbi formájában való fenntartását. Mégis ez az alapköve az önazonosságunk megóvásának,  nyelvünk megőrzésének. Kövessük az előttünk járók nagyszerű példáját és tisztelegjünk emlékük előtt! 

Megkérem a kedves összegyűlteket, hogy álljanak fel, amíg felolvasom halottaink nevét: 

1. Balogh Sándor 

2. Baranyai György

3. Bánovits András

4. Begazi Balázs 

5. Begazi Dénes 

6. Béldy Zoltán 

7. Bokor Domokos

8. Citron Zsuzsa 

9. Csatlós János 

10. Csongvai Gábor

11. von Czerny Beatrix 

12. Frank József

13. Gyulai Ferenc

14. Haraszthy Teréz

15. Huschitt Katalin

16. Iván Jutka 

17. Jakabffy Ernő

18. Jakabffy Rózsa

19. Kalocsi Miklós 

20. Kádár Attila

21. Kégler éva 

21. Kolarik György

22. Kovács Francesco Vittorio Ferkó

23. Köves Gizella 

24. Lajos Zsolt 

25. László Béla 

26. Lencse Tibor 

27. Markó László 

28. Mitró Sándor 

29. Nagy Emőke 

30. Nagy Ildikó Enikő 

31. Nagy Margit 

32. Ondrusek Júlia 

33. Papp Iván 

34. Pál Alajos 

35. Pál Deák Géza 

36. Pálmai Tibor 

37. Pák Ervin 

38. Polgári Sándor 

39. Práda Jánky Ilona 

40. Rajz András 

41. Rajz Anna 

42. Rehó István 

43. Reisa Sándor 

44. Rezsőffy Alajos 

45. Révay Ábel 

46. Rozsnyai Béla 

47. Szabolcs Antal 

48. Szakács Imre 

49. Szallai Erzsébet 

50. Szalai Géza 

51. Szendrői Bálint 

52. Szenthe Imre 

53. Sztojka Lujza 

54. Szűcs András 

55. Tamás György 

56. Tálas Ernő 

57. Tóth Ildikó 

58. Udvardy Rudolf 

59. Ungváry Tamás 

60. Vajna Judit 

61. Vágó János 

62. Vánky Farkas 

63. Veress Telegdi Magda 

64. Veress Zoltán 

65. Wenesz László 

66. Went Ida 

67. Went Mária 

…továbbá mindazok, akiknek a neve nem jutott  el a szervezőbizottsághoz.

Bereczky-Veress Biborka

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. október 24.
Kedves Híradó Olvasók! Örömmel jelentem – bár e mondat olvasásakor mindez nyilvánvalóvá válik –, hogy a Híradó végre újra megjelenik nyomtatásban is! Budapestről írom e sorokat, így az extrém forró, hosszú hőhullámoktól, trópusi éjszakáktól sújtott magyar nyár átvészelése után mondom,…
Tovább
Egy elfelejtett, igaz ember

Egy elfelejtett, igaz ember

Könyvespolc 2024. október 24.
Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti ellenállás elfelejtett hőse Különleges könyvbemutatóra került sor szeptember 19-én, Stockholmban, a Gamla Stanban működő Carlsson könyvkiadó (Carlsson Bokförlag) helyiségeiben. A bemutatót a kiadó szervezte, Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti…
Tovább
Csikós Tibor: Grafikai és festészeti folyamatok

Csikós Tibor: Grafikai és festészeti folyamatok

Képzőművészet 2024. október 24.
2024. május 31-én, dr. Feledy Balázs művészeti író és műkritikus megnyitóbeszédével és Orbán Dénes szaxofonjátékéval vette kezdetét Csikós Tibor Grafikai és festészeti folyamatok című kiállítása a budapesti Újpest Galériában. Sajnos az eseményen nem tudtam részt venni, azonban egy forró, júniusi…
Tovább

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME