A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

 
 
Egy meleg nap reggelén, mikor erősen sütött a nap, Ilona lassan kinyitotta a szemét és érezte, hogy nincs rajta a puha, vékony takaró. Lassan felült az ágyban.
 
- Jó reggelt! - kiabálta hangosan.
- Jó reggelt! - mondta az anyukája kedves, meleg hangon, miközben bedugta a fejét az ajtón.
- Mi lesz a reggeli?
- Gondoltam, rántottát sütök, de előtte meg kell beszéljek veled egy fontos dolgot – mondta, miközben leült az ágyra.
- Ki vele, mert éhes vagyok - viccelődött Ilona.
- Tudod, van az a nagy tölgyfa az udvaron.
- Igen, az a kedvenc fám. 
- Hát, ma idejön egy Miklós nevezetű férfi és megvizsgálja…
- És? Ne mondd, hogy itt fog ülni az udvarunkon és egész nap vizsgálja. Akkor nem játszhatom a fán!
- Ha csak az lenne…
- Miért mi van?!
- Ki kell vágni a fát!!
- MI?!
- Igen. Túl veszélyes; ha jön egy vihar, ráborulhat a házunkra!
- Csak viccelsz, igaz? Mondd, hogy viccelsz! - mondta enyhén ordibálva Ilona, miközben érezte, hogy forró könnyek gyűlnek a szemébe.
 
 Ilona egész nap szomorúan ücsörgött a szobájában. Semmit sem evett, nem ivott. Körülbelül két órakor megjött ez a Miklós nevű férfi. Magas, világos barna hajú és zöld szemű alak volt. Ilona csendben figyelte, ahogy először elkezd beszélni az szüleivel, és utána vizsgálni kezdi a fát. Mérőszalagot, szögmérőt, nagyítót és még egy csomó más furcsa műszert használt. Pontosan két óra negyven perckor kopogtattak az ajtaján.
 
- Bárki is az, hagyjon békén!
- Kicsim, jó hírem van!
- Mmmm…
- Egy feltétellel megmenthejük a fát!
Ilona gyorsan odarohant az ajtóhoz és kinyitotta, miközben azt kiabálta:
- MI, HOGY?!
- A feltétel az, hogy nem játszhatsz a fán többet.
- Mmm… megteszem a fáért.
 
És Ilona sohatöbbé nem játszott a fán, akármennyire is akarta… De Ilona fáján új rügyek nőttek minden tavasszal.
 
f_28.jpg
Írta: Csapó Aletta
 

 
Tél apó rosszkedvűen üldögélt jégpalotájában. Únta már az egy helyben ülést, más tájakra vágyott.
 
- Hol késik már az a mihaszna Tavasztündér? Nagyon ottfelejtkezett valahol! Mit gondol, örök időkig fogok itt ücsörögni? Várnak ám rám máshol is! - Pppfffffúúúúú! – fújta ki magából a bosszúságot. 
 
Tél apó leheletétől az erdő behavazott fái fázósan megremegtek, a sok hó csak úgy potyogott az ágaikról.
 
- Naaaa…- hallatszott egy sértődött hang valahonnan a fák alól. - Gondoljátok, hogy nincs elég hó rajtam, hogy még ti is rám rázzátok a magatokét?
 
Egy erdőszéli mogyoróbokor dörmögött magában. Bosszús volt egy kicsit, mivel hogy ő egy nagyon lelkiismeretes, segítőkész mogyoróbokor volt; szerette volna betartani a tavaly ősszel tett ígéretét és úgy érezte, a faágakról lepotyogott nagy adag hó megakadályozza majd ebben.
 
- Pedig milyen kedvesek voltak azok a gyerekek – emlékezett vissza a kiránduló gyerekseregre - hogy örvendeztek, mikor felfedezték az ágaimon az sok érett mogyorót! És milyen óvatosan szedegették le rólam, hogy vigyáztak, hogy az ágaimnak még a hegyét se törjék le! Hallottam, amint egymás közt beszélgettek, és olyan szépeket mondtak rólam! Dicsértek, hogy milyen szép vagyok, milyen finom mogyoró terem rajtam és hogy milyen dús a fű körülöttem! Hallottam azt is, hogy eltervezték, tavasszal is ellátogatnak ide, hogy a virágaimat is láthassák! És tessék! Ahelyett, hogy olvadna rólam a hó, egy újabb nagy adag havat ráztak rám a szomszédos fák! Pedig a rügyeim már nagyon fészkelődnek! Csillapítom őket amennyire tudom, de mind azt suttogják: itt van már az idő, itt van már az idő, engedj kipattanni minket! Most igazán zavarban vagyok, nem tudom, mit csináljak? A nagy fáknak jó, ők ráérnek levelet hozni, virágozni, de mit tegyen egy szegény mogyoróbokor? Nekünk muszáj jó korán kibontogatni a virágainkat, leveleinket addig, amíg a puha meleg napfény idetalál. S, ha fény van, a méhecskék, bogarak megtalálják virágainkat, segítenek, hogy ősszel újra jó, bő termésünk legyen. Viszont, amíg ilyen nagy a hó, a bogárkák sem tudnak előjönni… És én a gyerekeknek magamban megígértem, hogy virágozni fogok, mikor meglátogatnak… De nem tudom, hogy itt van-e már az ideje?... Jaj, de tanácstalan vagyok, ki mondja meg, mit tegyek?
 
Így siránkozott, kesergett a tétova mogyoróbokor. Nem sokan hallották, aki hallotta sem figyelt nagyon, mindenki el volt foglalva a saját dolgával. A nagy fák nem kérdezősködtek, nem is válaszoltak, ők biztosan tudták, hogy nemsokára megjön a tavasz, a kérgük alatt már megindult a nedvek keringése.
 
- Hahó, hahó! Mogyoróbokor!- A mogyoróbokor egy kis halk csilingelő hangocskára figyelt fel, amely mintha őt szólította volna.
 
- Igen, itt vagyok! – susogta a mogyoróbokor! - Ki keres engem? Ki vagy? Nem látlak, hol vagy?
 
- Kedves mogyoróbokor, én kereslek, a hóvirág! Ismersz, itt lakom a gyökereid mellett! Hallottam, amiket kérdeztél, hallottam, amint siránkoztál! Azért szólítottalak, hogy vigasztalódj. Ne féltsed a bimbóidat, a virágoknak igenis virágozni kell, mikor eljön az idő! Igaz, hogy még nagy a hó, de már én is érzem, hogy közeledik a tavasz, már próbálgatom is kidugni a hó alól a fejem! Még egy kis idő, lejár a Tél apó szolgálata és megjön a Tavasztündér! Virágozz csak ki nyugodtan, mire a tavalyi látogatók megjönnek, remélem, nekem is sikerül előbújni.
 
- Köszönöm, kedves Hóvirág, hogy megnyugtattál - válaszolt a mogyoróbokor- , mindezt tudtam én is, csak azért morgolódtam, mert tudod, nem szeretnék csalódást okozni a gyerekeknek. De most már nincs semmi baj, rájöttem, hogy a gyerekek okosak és ha nem találnak rajtam kinyílt barkát, hát legfeljebb visszajönnek még egyszer. Legalább többször találkozunk!
 
A mogyoróbokor vidáman megrázta az ágait, a sok csillogó hópehely csak úgy repült le róla. És most már ő is bizakodva és türelemmel várt a gyönyörű tavaszra.
 
Tóth Ildikó
 
Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2022. december 27.
Uraji köd / Fotó: Antal József Kedves Híradó Olvasók!
Tovább
Tao Te King

Tao Te King

Könyvespolc 2022. december 27.
Pár útravalót már felpakoltam erre a képzeletbeli könyvespolcra azokból az olvasmányokból, melyek az embert az olvasás örömén túl, mintegy segítőtársként kísérhetik életútján. Szóba került már jó pár meghatározó név, eszme, vallás, de ma álljon itt egy igazi klasszikus, amely immáron…
Tovább
„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

Képzőművészet 2022. október 23.
2022 Angi István: Hegyek napsütésben, akril - vászon 2022.07.07 – 08.31. Bárczay kastély galériája, Felsőzsolca. Mintegy két tucat frissen készült olajfestmény és körülbelül ugyanennyi, főleg fából készült kisplasztika fogadja a látogatót Angi István kiállításán. A képek figuratívak, a legelvontabb alkotásokon…
Tovább
Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Portré 2022. október 23.
Bereczky-Veress Biborka: Bevallom, amikor felhívtam telefonon Sipos Lorándot, még nem ismertem őt és egyetlen festményét sem láttam élőben. Vezetőségi tagunk, Tiglezán Csilla, aki sajnos ma nem lehet jelen, hívta fel a figyelmünk a művész munkáira. Az interneten keresztül megtekinthető sok…
Tovább
„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

Portré 2022. október 23.
Jégkorong kapus, többszörös magyar válogatott, egyben az első magyar játékos, aki az észak-amerikai jégkorong ligák legfelső osztályában játszott (NHL). 2008-ban tagja volt a szapporói jégkorong-világbajnokság győztes csapatának, de részt vett a 2009-es A csoportos jégkorong-világbajnokságon is. Kisgyerekkorban kezdett jégkorongozni, hatévesen…
Tovább

Egyesületek

Hírek a SOMIT háza tájáról… Hagyományaink nyomában

Hírek a SOMIT háza tájáról… Hagyományaink nyomában

Mindössze néhány héttel a rendkívül jól sikerült SOMIT családos tábor után egy hétvége erejéig (2022. október 21. és…
Újra elindulóban az ifik társasága

Újra elindulóban az ifik társasága

A tavaszi közgyűlésen bemutatkozott hat magyar fiatal, akik akkor lelkesen meséltek a jövőbeli céljaikról és arról, hogy miképpen…
Pedagógusok a házban

Pedagógusok a házban

A jó pedagógus olyan, mint a télen a kamrában lógó szárazkolbász, szalámi: minél több van belőle, és minél…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME