A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

 

Manó Kecskebakkal a karácsonyi ajándékokat kordja szét Törpetelkén, míg barátai, a szomszéd cica és a kéményben lakó öreg bagoly előkészülnek az ünnepre.

 

Manólakban tisztaság, meleg, karácsonyi terített asztal és díszek alatt roskadozó, aprócska fenyő fogadta a hazatérőket. A fácskát csöbörben nevelgeti a manó, s Bagoly meg Cirmi a díszítői. A manó szalmadíszei mellé gyertyát, filc-szíveket, papírgirlandokat aggatott a szépérzékére is büszke nagy műveltségű macska. Bagoly pedig kakasülőjéről dirigálta:


-A szalmagömböt egy kicsit lennebb. A piros szívet kicsit jobbra. A gyertya pont jó helyen van.


Az eredmény pedig olyan lebilincselő lett, hogy a hazatérő törpe szóhoz sem tudott jutni egy darabig. Bámultában, a fácska mellé akasztott tükörben, saját magán akadt meg a tekintete. Kopott bekecsű, színehagyott sipkás manó nézett vissza rá.


- Persze, az új ruha!- jutott eszébe, s igyekezett átöltözni.


Jól állt neki a zöld posztókabátka, az új szarvasbőr nadrág és a prémes sipkácska.

-Kész az ünnepi vacsora! -huhogta Bagoly, aki időközben kivette a sütőből a ropogósra pirult tormás harcsát.

 

Cirmi meggyújtotta a gyertyákat és asztalhoz ültek.

 

A karácsonyi asztalon sorakozott már: háromféle pácolt hering, főtt sonka, húsgombócok, egy Jansson megkísértése nevű egytálétel, lúgos hal borsos vajöntettel, besamelmártás, skånei mustár, halpuding, füstölt, pácolt és sült lazac, vöröskáposzta-saláta, kapros párolt burgonya, áfonyajoghurt, narancssaláta, máltai rizs.

 

Ki-ki talált kedvére való eledelt. A kecskebak a káposztát ropogtatta élvezettel, Bagoly jó adag főtt sonkát szedett a tányérjára. Törpénk föláldozta magát a lúgos, ízetlen, de hagyományos hal oltárán. Cirmi, igazi ínyenc macska módjára, a lazacot választotta.

 

A többiek még javában ettek-ittak, mikor a kandúr izegni-mozogni kezdett, s egyre sűrűbben pislogott a karácsonyfa felé. A manó figyelmét mindez nem kerülte el, de azért jó komótosan eszegette áfonyajoghurtját. Tanuljon csak türelmet az izgága macska! Pedig milyen szép négy csomag sorakozott a fa alatt! Pirosak, zöldek, arany színű masnisak! A manó végül jóllakottan dőlt hátra székében.


-Kinek van kedve énekelni?

Cirmi arcára úgy kiült a csalódottság, hogy megsajnálta.

- De csak miután kibontottuk a csomagokat.


A macska egy ugrással a fa mellett termett. A négy barát körbeülte a fenyőcskét, s a házigazda kiosztotta a csomagokat.


- Ez Bagolyé. Tessék, kecskebak, ezen a te neved szerepel. Nini, ezt itt meg Cirminek szánták. Nahát, valaki egy öreg manóra is gondolt!


Helyi szokás szerint pár soros versike volt olvasható a nevek alatt minden dobozon. Ennek alapján kell kitalálnia a címzettnek, mit rejt a csomag. A kandúr szeme megfényesedett az buzgalomtól. A találós kérdés megfejtése még izgalmasabb számára, mint a csomagbontás.


Olvasta is gyorsan a magáét:

-„Vadászhatod eztán a verebet,
merthogy ilyen cica
(na, milyen?)
nem fog egeret.”


- Csengős cica! -rikkantotta vígan a közmondás elejét, s csakugyan, szép hangú, szürke masnis ezüstcsengő lapult a csomagjában.

Bagoly következett.


-”Bagoly szeme nem lát messze
szüksége van (na mire?)”
-Pápaszemre. -huhogta bagoly áhítattal, mert már régóta vágyott rá.
-Rajtad a sor, kecském!
-”Minden kecske szíve vágya
lemenni a sóbányába.
Amit ottan nyalogathat,
az rejlik itt a csomagban.”


-Só.


-Só, só, de milyen só! Sóritkaság inkább!-szavalta a cica. -Egyenest a Himalája legmagasabb fennsíkjáról. No, manó, most pedig olvasd te a tiedet.


A törpe hunyorogva silabizálta a kusza betűket:

-”Ahogyan új zárba
illik egy új kulcs,
úgy illik az új ruhádhoz
az új (na, mi?)


-Cipő -kockáztatta meg tétován a törpe.


-Hát, nem egészen, de majdnem. Próbálkozz még egyszer-biztatta a cica.


-Fapapucs! -derült fel a törpe arca.


Hangos nevetés, hejehuja, lábak dobbanása hallatszott az udvar felől.


„Hej, ide koccintsd a kupádat, manó így vigadjál!”-hangzott a dal. A gazda népes családja már az udvaron járta a körtáncot. Felnőttek, gyerekek egyetlen hosszú, kígyózó sorban szökdécseltek, körbeugrálták a fagyalbokrot, aztán ismét a ház felé vette útját a vidám menet.


A zajban csak Bagoly éles füle hallotta meg a három koppintást.


-Valaki kopogtat, manó -figyelmeztette a ház urát. A bejáratnál senkit nem találtak, de az istálló padlóján, közvetlenül a manólakba nyíló lappancs mellett, nagy tál kása gőzölgött, öklömnyi vajjal a tetején.

 

Kovásznay Enikő

 


Egy esős őszi napon egy kislány kiment az erdőbe gombászni. Vitt magával egy kis ennivalót, szőlőt és süteményt, de nem volt kedve megenni, mert esett az eső. Már nagyon elázott és haza akart menni, amikor hirtelen hallott egy hangot. Nagyon megijedt, de annyira kíváncsi volt, hogy mégis arrafelé ment. Megint hallotta a hangot, de most nem ijedt meg, mert meglátta, mi az. Egy őzike állt  az egyik tisztáson. Nagyon szép volt. De a kislány akkor meglátta, hogy egy vadász ül a közelben egy bokor mögött. - Jaj, mit tegyen, hogy mentse meg az őzikét? –Már látta, hogy a vadász készül a lövésre és nagyon aggódott. Valamit gyorsan tenni kell!  Felállt és hangosan felkiáltott, hogy ijessze meg az őzikét, hogy az fusson el. De akkor a vadász is megijedt és megrándult a keze. Véletlenül lenyomta a gombot és a golyó belement a mohába. A puskalövés hallatszott az egész erdőben. Az őzike megijedt és elmenekült. A kislány odament a vadászhoz és, hogy megvigasztalja, megkínálta szőlővel és süteménnyel. - De ne lőj többet ártatlan őzikékre – kérte.


Jansson Júlia 10 éves

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2022. december 27.
Uraji köd / Fotó: Antal József Kedves Híradó Olvasók!
Tovább
Tao Te King

Tao Te King

Könyvespolc 2022. december 27.
Pár útravalót már felpakoltam erre a képzeletbeli könyvespolcra azokból az olvasmányokból, melyek az embert az olvasás örömén túl, mintegy segítőtársként kísérhetik életútján. Szóba került már jó pár meghatározó név, eszme, vallás, de ma álljon itt egy igazi klasszikus, amely immáron…
Tovább
„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

Képzőművészet 2022. október 23.
2022 Angi István: Hegyek napsütésben, akril - vászon 2022.07.07 – 08.31. Bárczay kastély galériája, Felsőzsolca. Mintegy két tucat frissen készült olajfestmény és körülbelül ugyanennyi, főleg fából készült kisplasztika fogadja a látogatót Angi István kiállításán. A képek figuratívak, a legelvontabb alkotásokon…
Tovább
Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Portré 2022. október 23.
Bereczky-Veress Biborka: Bevallom, amikor felhívtam telefonon Sipos Lorándot, még nem ismertem őt és egyetlen festményét sem láttam élőben. Vezetőségi tagunk, Tiglezán Csilla, aki sajnos ma nem lehet jelen, hívta fel a figyelmünk a művész munkáira. Az interneten keresztül megtekinthető sok…
Tovább
„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

Portré 2022. október 23.
Jégkorong kapus, többszörös magyar válogatott, egyben az első magyar játékos, aki az észak-amerikai jégkorong ligák legfelső osztályában játszott (NHL). 2008-ban tagja volt a szapporói jégkorong-világbajnokság győztes csapatának, de részt vett a 2009-es A csoportos jégkorong-világbajnokságon is. Kisgyerekkorban kezdett jégkorongozni, hatévesen…
Tovább

Egyesületek

Hírek a SOMIT háza tájáról… Hagyományaink nyomában

Hírek a SOMIT háza tájáról… Hagyományaink nyomában

Mindössze néhány héttel a rendkívül jól sikerült SOMIT családos tábor után egy hétvége erejéig (2022. október 21. és…
Újra elindulóban az ifik társasága

Újra elindulóban az ifik társasága

A tavaszi közgyűlésen bemutatkozott hat magyar fiatal, akik akkor lelkesen meséltek a jövőbeli céljaikról és arról, hogy miképpen…
Pedagógusok a házban

Pedagógusok a házban

A jó pedagógus olyan, mint a télen a kamrában lógó szárazkolbász, szalámi: minél több van belőle, és minél…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME