A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

 

 
Sziklahasadék, odú, barlang… Találhat-e ennél jobb helyet a nyuszi, hogy ajándékát elrejtse?
 
Mert hogy, hogy nem, nekünk már évek óta ilyen sziklás, barlangos helyre rejti a húsvéti tojást, cukorkát, édességet. Persze a nyuszinak ezt a szokását mi már ismerjük, s minden évben elmegyünk ezekre a helyekre. Így nem csak kirándulunk egy jó nagyot a melegedő természetben, hanem még ajándékot is kapunk fáradozásunkért. Eleinte még térképet is hagyott nekünk a nyuszi, de most már erre nincs szükségünk, mert már jól ismerjük a hegy minden zugát.
 
Az idén mintha megfeledkeztem volna a nyuszinak erről a szokásáról. Húsvétkor nem voltunk itthon, s csak az azt követő hétvégén mentünk ki Édesanyámmal és műkorcsolyás barátnőimmel kirándulni és sziklát mászni. Az egyik útvonalat (a sziklamászók úgy mondják: traszé) ügyesen megmásztuk, és a csúcson uzsonnáztunk. Akkor jutott eszembe, hogy a közelben van az a barlang, ahova a nyuszi a húsvéti ajándékunkat szokta eldugni. Ezt elmeséltem a barátnőimnek, s azután nem volt maradásuk, egyre csak nógattak, mutassam meg nekik azt a barlangot.
 
Nem kérettem magam sokáig. A barlang a hegy aljából indul a hegy belsejében a csúcs felé. A szűk és vizes barlang eleinte sötét volt, alig lehetett valamit látni, csak tapogatózva mászhattunk felfelé. A repedéseken azonban beszivárgott egy kevés napfény, szemünk lassan hozzászokott a sötétséghez, már egészen jól láttunk. Mikor ahhoz a helyhez jutottam, ahova a nyuszi a tavaly elrejtette az ajándékát, és odapillantottam, azt hittem, rosszul látok! Majd elállt a lélegzetem, mert most is volt ott egy csomag! Majdnem elájultam! Nem felejtett el a nyuszi! És még nem vagyok túl idős, még mindig hoz nekem ajándékot! A barátnőimnek is elállt a szavuk. De nem sokáig, mert azután visítozva, kacarászva rohantunk mindannyian ajándékot keresni!
 
Pszt! Megsúgom, hogy a nyuszi mindenkinek hozott ajándékot! Hogy honnan tudta, hogy az idén többen leszünk, nem tudom, de hogy jövőre is visszamegyek oda, az egyszer biztos!
 
 
Bálint Palmgren Tünde, Mörrum, 11 éves
 
tunde.jpg 

 

Kecske
 
Mindegy nekem bármi lecke,
nem hiszem, hogy lenne kecske,
ki nálamnál okosabb.
 
De ha ilyen mégis lenne,
szépségemen túl nem tenne –
dõre is a gondolat.
 
Szépségemnél s az eszemnél
egy van csak, mi túlteszen:
páratlan szerénységem.
 
 
Csibe
 
Borzasztóan nagy vagyok: már
tegnap négykor kikeltem!
Az anyukám megdicsért, mert
szép kislánynak születtem.
Azt mondta, ha testvérkéim
követik a példámat,
holnapután kimehetünk,
s bemutat az udvarnak.
 
Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. október 24.
Kedves Híradó Olvasók! Örömmel jelentem – bár e mondat olvasásakor mindez nyilvánvalóvá válik –, hogy a Híradó végre újra megjelenik nyomtatásban is! Budapestről írom e sorokat, így az extrém forró, hosszú hőhullámoktól, trópusi éjszakáktól sújtott magyar nyár átvészelése után mondom,…
Tovább
Egy elfelejtett, igaz ember

Egy elfelejtett, igaz ember

Könyvespolc 2024. október 24.
Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti ellenállás elfelejtett hőse Különleges könyvbemutatóra került sor szeptember 19-én, Stockholmban, a Gamla Stanban működő Carlsson könyvkiadó (Carlsson Bokförlag) helyiségeiben. A bemutatót a kiadó szervezte, Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti…
Tovább
Csikós Tibor: Grafikai és festészeti folyamatok

Csikós Tibor: Grafikai és festészeti folyamatok

Képzőművészet 2024. október 24.
2024. május 31-én, dr. Feledy Balázs művészeti író és műkritikus megnyitóbeszédével és Orbán Dénes szaxofonjátékéval vette kezdetét Csikós Tibor Grafikai és festészeti folyamatok című kiállítása a budapesti Újpest Galériában. Sajnos az eseményen nem tudtam részt venni, azonban egy forró, júniusi…
Tovább

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME