A könyvek olyanok, mint az emberek. Lépten-nyomon meg lehet ismerkedni valakivel, de igazi és életre szóló barátságot csak egy pár szerencsés emberrel kötnünk. Néha megesik, hogy szóba elegyedek valakivel, és olyan dézsávú érzés fog el, mintha régen elveszített jó barátra találtam volna. Ez az érzés megesik egy-egy könyvvel is. Napokig vagy hónapokig kacsintgatok egy könyvvel, gyakran kézbe veszem, de mindig valami közbe jön, és leteszem, mielőtt elolvashatnám az első mondatot. Hosszú várakozás után végre nekikezdek, és egy pár sor vagy lapozás után az az érzésem, mintha egy régen elkezdett történek közepébe csöppentem volna. Minden szó, minden mondat mintha homályos emlékeket ébresztene fel bennem. Mary Ann Shaffer és Annie Barrows regénye pont egy ilyen régi ismerős.

Shaffer egy kutatóutazás kapcsán került a Csatorna-szigeti Guernseyre, ahol a rossz időjárás miatt azzal töltötte az idejét, hogy történeteket olvasott a sziget második világháború alatti sorsáról. Húsz évbe telt, de végül megírta egyetlen regényét, amely a Guernsey lakosairól szól. Shaffer sajnos betegséggel küszködött, és a regény végül unokahúga, Annie, segítségével készült el. A regény egy tökéletes és szívszorító óda az irodalom iránti szeretet és a barátság mindent átható ereje felé.

A Krumplihélypite Irodalmi Társaság Julie Asthon leveleiből áll. Julie mindig is szerette az irodalmat, és a háború után ihletést keres az első igazi könyvéhez.  Egy furcsa levélen keresztül kapcsolatba került a Guernsey Krumplihélypite Irodalmi Társasággal. A társaság neve és megalapításának története megragadta Julie figyelmét. A levelek témája tág, mindenről szó kerül: a személyek irodalommal való kapcsolatáról, ki mit olvasott és mit gondolt a könyvekről, meg ki hogyan élte meg az elfoglalás éveit. Egy-egy levél komikus, mások szívszorítóak, de mindegyik személyes és végül egy alapot alkot, amelyre életre szóló barátságok alapulnak. Mindenki levelében szerepel a titokzatos Elizabeth, a társaság megalapítója és összetartó ereje. Julie szoros kapcsolatot fűz Elizabeth-tel a társulat tagjainak emlékein keresztül, annak ellenére, hogy saját maga soha nem kerül személyes viszonyba vele. Julie végül meglátogatja a szigetet és a társulatot. Az utazás és Elizabeth története végleg megváltoztatja életét.

A regény szerkezete szokatlan, nem gyakran találkozok levélregénnyel, de ebben az esetben tökéletesen talált a szerkezet a regény témájához és hangulatához. A különböző témák és történetfonalak tökéletes szinkronban váltották egymást, a cselekmény nem érződött daraboltnak. A mai elektronikus világban üzenetek és hírek villámsebességgel terjednek, hozzászoktunk a szinte azonnali válaszra bármilyen kérdésre. Jó volt egy kicsit lelassulni, és élvezni a levelek lassú útját, minden válasz annál édesebb volt, amikor végre a szemem elé tárult.

A regény sok témát feldob, egyeseket mélyen boncolgat, másokat csak piheként megérint. A regény célja nem az, hogy helyes történelmi tényeket soroljon fel annak ellenére, hogy a második világháború borzalma végig ott van a háttérben. Ez a történet egy csoportról szól, akiket szörnyű körülmények hoztak össze, de akik egymás társaságában erőt nyertek és tovább küzdöttek akkor is, amikor a jövő kilátástalan volt.

A háború alatt valószínűtlen barátságok alakulnak ki, és a szerelem határok ellenére is szikrát tud vetni. Jane a társulat emlékein keresztül barátságot kötött Elizabeth-tel, én pedig a regényen keresztül mindkettőjükkel.

A sötét téli délutánokon egy forró csésze tea mellett a Guernsey sziget lakósainak története felejthetetlen élményt tud szerezni.

Dali Zsuzsa

Dali Zsuzsa

2019. december 23.

Találatok: 2001

Az emberi természet szinte kielégítetlenül éhezik válaszok után. Titkok, rejtélyek és kérdések özöne foglalkoztat minket naponta. A való világban egy válasz mindig ezer új kérdéshez vezet, de egy jól megalkotott rejtélyes regény pillanatnyilag kielégítheti az olvasó érdeklődését. Sir Arthur Conan Doyle és Agatha Christie regényei között tömérdek gyöngyszem található. Egy új játékos a rejtély regény világában nem más, mint Stuart Turton, aki mint tiszta égből a villám, csapott be a pályára, és már első regényével jelezte, hogy maradandó nevet tervez szerezni magának.

Turton bemutatkozó regénye egyszerre futurisztikus és egy időben régi, egyszerű rejtélyregény, de mégis bonyolult. Evelyn Hardcastle 7 halála (The seven deaths of Evelyn Hardcastle) egyszerre emlékeztet a klasszikus rejtélyekre, de ugyanakkor egyedi és innovatív.

Első pillanatra egy szokásos, jól ismert kép tárul elénk: a főhős szemtanúja egy bűnténynek és feladata elkapni a tettest. Egy férfi hirtelen felébred egyedül, és sebesülten az erdő közepében, nem tudja, hogy hol van, hogyan került oda vagy mi a neve. Egyetlen emléke van és az egy név: Anna. A férfi nem más, mint Sebastian Bell, orvos, vendég a Hardcastle kúriában, a Blackheath házban, ahol épp egy gálát tartanak. Bell napja olyan, mint egy kaleidoszkóp. Nincsenek emlékei, szégyellve fedezi fel, hogy ő lényegében egy drogkereskedő és gyáva. Nem érzi, hogy rátalálna régi énjére vagy a régi baráti körére. A legnagyobb vigasza Evelyn, a ház hölgye, aki épp haza tért sok évi párizsi tartózkodás után, és aki tiszteletére az est gáláját rendezték. Az est nem megy zökkenőmentesen, a felszín alatt kavarog a vihar, és Evelyn végül mindenki szeme láttára öngyilkosságot követ el. A második nap hősünk ismét titokzatos körülmények között ébred fel, de ez úttal egy más testben. A fiatal Bell helyet egy idős komornyik tekint vissza a tükörből.

Lassan helyre kerülnek a puzzle darabok. A regény elbeszélője Aiden, egyike azon három személynek, akik Blackheath házban vannak azzal a feladattal, hogy megoldják Evelyn Hardcastle gyilkosságát. A játék szabályai egyszerűek: Aiden nyolc kulcsszemély szemszögéből újra és újra éli ugyanazt a napot a Blackheath házban, feladata megoldani Evelin gyilkosságát, a helyes válasz a szabadsághoz vezető út. Ha a nyolcadik nap estjén nincs meg a válasz, elveszti az emlékeit, és újra kezdődik a nyolc napos ciklus. Aiden szövetséget köt Annával, aki szintén fogoly az időhurokban. A feladat viszont nem olyan egyszerű, mint ahogy az elsőre hangzik. Evelyn gyilkosa olyan jól álcázta tetteit, hogy halála inkább öngyilkosságnak látszik, mint gyilkosságnak. Ahogy Aiden beljebb evez a Blackheath ház titoktengerébe rájön, hogy valójában egy kockázatos és halálos játékot játszik. A ház lakói között van egy ellenség, aki célja mind a nyolc személyiségét meggyilkolni, hogy meggátolja az eset feltárását. A ház lakói meg olyan titoközönt hordoznak magukban, hogy még a gordiuszi csomó is gyerekjáték a titkok megfejtéséhez képest.

Szinte bele szédültem a sok fordulatba és csavarba, Turton lépten-nyomon kihúzza az olvasó lába alól a szőnyeget. Ahogy az olvasó biztonságban kezdi érezni magát, és úgy érzi, érti az eseményeket, jön egy éles csavar, ami ismét káoszt kelt.

Turton első regénye olyan, mint egy hullámvasút, miután véget ért az utazás, még sokáig szédelegtem az adrenalintól. Tökéletes társ őszire egy csésze forró tea mellé. Turton mindenképpen egy olyan író, akit érdemes szem előtt tartani.

Dali Zsuzsa

Dali Zsuzsa

2019. november 27.

Találatok: 1875