A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Az egyik legfontosabb lecke, amire az irodalom tanított, hogy ne ítéljek meg egy könyvet a borítójáról. Ezt a tanulságot próbálom nem csak szó szerint követni, hanem az élet más területein is észben tartani. A tavasz folyamán, miközben egy filmet néztem a moziban, rájöttem, hogy annak ellenére, hogy igyekszem mindenkinek és mindennek egyenlőesélyt adni, mégis az irodalomhoz való szeretetem egy csomó elfogultsághoz vezet. A szóban forgó filmet csak azért választottam, mert egy könyvön alapult, de a könyv nem volt ismerős számomra, és a témája sem volt olyan, amit gyakran szoktam olvasni. A könyvek nagy hatással vannak arra, hogy milyen filmeket választok, de vajon volt-e rá alkalom hogy egy film befolyásolta azt, hogy mit olvassak?

Az egyik kedvenc filmem, ami különlegesen nagy hatással volt rám, Woody Allen által rendezett Éjfélkor Párizsban című filmje. Woody Allen filmjei általában tetszeni szoktak, gyakran a filozofikus témájuk miatt. Ez a bizonyos film pont a címe miatt fogta meg a figyelmemet, hiszen Párizs az egyik kedvenc városom. A film főszereplője Gil, egy amerikai író, aki jegyesével Párizsba utazik. Gil szeret Párizs utcáin sétálni, és egy éjszakai bolyongás során egy elhagyatott utcai sarkon egy autóra talál, amelyről kiderül, hogy nem más, mint egy időmasina. Az időutazó masina 1920-ba szállítja vissza Gilt, ez Gil kedvenc korszaka. 

Az irodalomhoz való viszonyunk bizonyos szempontból befolyásolva van a társadalomhoz való viszonyunk által. Gyerekkorunkban természetes, hogy Holle anyóval, a csillagszemű juhásszal vagy Csipikével töltsük az időnket. De ahogy növünk és fejlődünk, egyre inkább „felnőttebb” és „komolyabb” könyvek felé terelik tanítóink a figyelmünket. Ennek több előnye is van, szókincsünk gazdagodik, és az elménk fejlődik. Gyerekkorunk hűséges társai pedig egyre inkább a háttérbe szorulnak még akkor is, ha örök nyomot hagynak a lelkünkben.

Egy igen nehézkes regény közepén, amit csak kötelességérzetből olvastam,  arra ébredtem, hogy amire igazából vágyok, az nem más, mint egy gyönyörű mese, valami fantasztikus, lehetetlen, túlzott de mégis egyszerű és nagyszerű. Keresgélni kezdtem új könyvek után, valami olyasmit akartam, mint a régi meséskönyveim, de valami új formában. Így akadtam rá két gyöngyszemre: Katherine Arden A medve és a fülemüle és Helene Wecker A gólem és a dzsinn című műveire. Könyvek, melyekben varázslatos módon van összefonódva a mesék és legendák világa a valósággal. Olvasóként csak be kell hunynunk a szemünket, és máris elhisszük, hogy az elénk festett kép, akár valóság is lehetne.

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. június 24.
Kedves Híradó Olvasók! Sorban a második online Híradót tarthatjuk most virtuálisan a „kezünkben”, tehát ezúttal sem jelenik meg az aktuális, júniusi lap nyomtatott formában, hanem a cikkek, beszámolók és interjúk kizárólag a Híradó honlapján olvashatók. Az 1974-ben alapított Svédországi Magyarok…
Tovább
Tarot-naplók I.

Tarot-naplók I.

Könyvespolc 2024. június 25.
Nem emlékszem pontosan, hogyan és mikor jelent meg a tarot az életemben. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy ott van, persze az is lehet, mindig is ott volt, csak valami eltakarta előlem egy időre. Vagy talán elrejtőzött valamiért, esetleg mimikrit…
Tovább
A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

A varázslatos szín. A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban (második rész)

Képzőművészet 2023. december 11.
Olle Olsson Hagalund - Műterem - olaj-vászon   A Híradó októberi számában Carl Kylberg, Tor Bjurström és Gösta Sandels képeinek elemzésén, a korszak bemutatásán keresztül indítottuk útjára a göteborgi kolorizmus történetét új megvilágításba helyező cikksorozatunkat. A második rész további utazásra…
Tovább

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME