A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

 

Sass Kálmán egykori érmihályfalvi (Erdély) református lelkészre, ´56-os mártírra – és vele együtt minden magyar vértanúra - emlékeztünk 2010. december 5-én Strängnäsben, a dómtemplomban, a Svédországi Magyar Protestáns Egyházi Közösség szervezésében. 
 
hiradokep (25).jpg
A megemlékező istentiszteleten fellépett a Stockholmi Magyar
Kamarakórus - Fotó: Ónodi Erika
 
A megemlékező istentiszteletre azért kerülhetett sor, mert 1999-ben a svéd evangélikus egyház kezdeményezésére, neves képzőművészek közreműködésével az említett dómtemplom egyik mellékhajójában kialakították a Mártírok Kápolnáját. Felszentelésekor Jonas Jonsson evangélikus püspök kihangsúlyozta, hogy a kápolna a XX. században keresztény hitükért mártírhalált haltaknak állít emléket - nem csupán annak a 41-nek tehát, akiknek nevét itt márványtáblák idézik. A megnevezettek között van Kaj Munk dániai lelkipásztor, Maria Skobtsova rigai apáca, Martin Luther King baptista lelkész és emberjogi harcos, Dag Hammarskiöld svéd ENSZ-főtitkár, Oscar Romero El Salvador-i püspök, Nathanael Carleson svéd misszionárius, Loubelo Fidele kongói lelkipásztor és Sass Kálmán, akit, mint ismeretes, az ’56-os forradalom utáni romániai megtorlások egyik legádázabbikában, az érmihályfalvi csoport koncepciós perében, koholt vádak alapján, államellenes összeesküvés ürügyén ítélték halálra.
 
Máig sem sikerült kideríteni, hogy a svéd egyházi vezetés miként szerzett tudomást az 1958-ban kivégzett református lelkipásztorról. A lényeg azonban az, hogy 2009-ben felvették a kapcsolatot a Svédországi Magyar Protestáns Egyházi Közösséggel egy esetleges emlékistentisztelet ügyében, és ennek köszönhetően sikerült még az év decemberében magyar nyelvű istentiszteleten megemlékezni Sass Kálmánról Strängnäsben. Ekkor született a kezdeményezés is, hogy ezentúl minden év decemberében tartsunk emlékistentiszteletet – Sass Kálmánra és minden magyar vértanúnkra gondolva.
 
Legutóbbi, 2010-es emlékistentiszteletünkön sokan vettünk részt Svédország minden tájáról. Az egybegyűlteket a Hans-Eric Nordin, Strängnäs püspöke, és a dómtemplom parókus lelkésze, Stefan Dässman köszöntötte, majd Molnár-Veress Pál, gyülekezetünk lelkésze tartott istentiszteletet. Igehirdetés után – amelynek textusa Máté 10:16-22, 26-28 volt - kórusművek (Stockholmi Magyar Kamarakórus), hangszeres klasszikus zene (Mokos Magda és Práda Kinga) és népi kesergők (Barozda együttes) hangzottak el; beszédet mondott Dr. Szentiványi Gábor, a Magyar Köztársaság svédországi nagykövete és Dr. Sass Huba, Sass Kálmán fia. A Szent György Lovagrend skandináviai nagypriorátusa koszorúval tisztelgett a mártírok emléke előtt.
 
Hálásak vagyunk a svéd egyháznak, hogy a mi mártírjaink egyikének is emléket állított itt, északon, ezzel lehetőséget adva nekünk is a kegyeletteljes emlékezésre, közösségmegtartó hagyományteremtésre.
 
Sántha Judit 
 

 
Előre szeretném bocsátani, hogy magam is zenész vagyok. Sok évvel ezelőtt a Magyar Rádiónak népizenekari hangszereléseket (is) készítettem, tehát tudom, miről beszélek. Ezen kívül itt, Skandináviában, főleg Svédországban, több mint ötven városban zongoráztam-énekeltem, több városban éveken át újra és újra. A zenész szeret produkálni, ezért rendkívül lealacsonyítónak éreztem, amikor néha-néha gratuláció gyanánt ezt kaptam: „Ja, te magyar vagy, neked benne van a véredben!” Ilyenkor megjegyeztem, hogy amit hallottak, azt nekem azért meg is kellett tanulnom. Nem tudom, hogy értették-e, miért mondom.
 
hiradokep (4).jpg
A 100 Tagú Cigányzenekar göteborgi hangversenyéről - Egyesületi fotó
 
Hát pontosan így van ez akkor is, amikor azt mondják, hogy a cigánynak könnyű jól muzsikálni, mert benne van a vérében. Igen, a tehetség. Azután, sajnos ezeknek többsége - éppen úgy, mint nem-cigányoknál -, ehhez a tehetséghez nem tanul semmit, hanem „megnemértettként” éli le az életét ezernyi társának sorsán osztozva.
 
Azután vannak pár ezren olyanok is, akik a veleszületett tehetségen igenis túlmentek. Ezek közül járt felénk száz: 2010. november 27-én ismét Göteborgban aratott sikert az idén éppen huszonöt éves 100 Tagú Cigányzenekar.
 
Igaz, hogy ekkora zenekar és mégis kotta nélkül játszanak. Kívülálló számára ez „gyanús” lehet, pedig hallgassuk csak: minden a helyén van. Szólamok, harmóniák, tempók és előadásmód pontosan olyan, „mint az eredeti”. Irdatlan sok egyéni és közös gyakorlás kell hozzá, hogy egy zenekar, mint „a 100-tagú” eme huszonöt év alatt öt kontinens ezer koncerttermében arasson sikert, bekerüljön a Guinness Rekordok könyvébe, 2005 óta máris hungarikum. Ebben a zenekarban 57 muzsikus részesült állami és szakmai kitüntetésben amellett, hogy maga a 100 Tagú Cigányzenekar is számos magas kitüntetéssel büszkélkedhet. Első itteni fellépésük és a mostani is hatalmas siker volt. A közönség gyakran állva tapsolt és elragadtatott kiáltások, sikolyok hangzottak innen-onnan. Ámultunk, hogy a hegdűsök-prímások, akik többségének otthon saját zenekara van, itt egymás után jöttek előre és kápráztatták el tudásukkal, virtuozitásukkal a többnyire svéd közönséget. Klarinétosok, csellisták, a tizenegy nagybőgős, a hat cimbalmos hangszeres tudását bármely világhírű koncertmuzsikus megcsodálhatja és meg is csodálja, ha erre mód kínálkozik (legendák keringenek ilyen elámult hegedűművészekről).
 
Egyetlen göteborgi hírlap, így a Göteborgs Posten sem írt a koncertről. Sem három évvel ezelőtt, sem most...
 
A sok-sok virtuóz közül ki kell emelnem a többszörösen kitüntetett cimbalmost, Ökrös Oszkárt, aki egy-egy dzsessz-harmóniával, de soha nem stílusrontó módon úgy elkápráztatott, hogy első alkalommal szinte felugrottam tapsolni, de rájöttem, hogy a közönségből legtöbben nem értenék, miért teszem ezt.
 
Ha visszagondolunk erre az estére, eszünkbe kell jusson, hogy az egész koncertet átszövi egy állandó koreográfiai munka. Hangszercsoportok állnak fel, vagy jönnek előre, hangszerek „párbajoznak”, viccelődnek, néha a közönséget is bevonják ebbe a közös játékba és mindig mindenki mosolyog, mert hiszen „egyszerű dolgokról” van szó.
 
A szünetben beszélhettem a zenekar művészeti vezetőjével, „Buffó” Rigó Sándorral, akinek már fia is a prímások között hegedül. „Buffó” elmondta, hogy legfontosabb céljuk és örömük, hogy ez a zenekar az igazi művészettel mutathassa be értékeit. Ekkora zenekart, ennyi hangszert szállítani nem olcsó mulatság, így – bizony nem árt, ha a zenekar tagjainak lehetőleg állandó otthoni zenei elfoglaltsága is van. „Beke” Farkas Nándor főtitkár az eredményes huszonöt év után továbbra is bízik sikeres jövőben, hiszen éppen az ő kezdeményezésére a „100 Tagúnak” serény részét képezik azok a konzervatóriumba és főiskolára járó fiatalok, akik a 100 Tagú Cigányzenekar Ifjúsági Cigányzenekara néven már önállóan is működnek.
 
Sajnos, a zenekar alelnökével, Lendvai „Csócsi” Józseffel nem volt alkalmam beszélni, pedig szívesen megköszöntem volna állandó vidám mosolyát és azt, hogy a közönséget az egész koncert alatt partnerként kezeli.
 
A Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör és a Koncerthuset jó kapcsolatának köszönhetően idén is – ugyanúgy, mint három évvel ezelőtt - sok tagunk jutott kedvezményhez: 240-en kaptak a pénztárinál jóval alacsonyabb áron belépőjegyet.
 
Kivánjuk a „100 Tagúnak”, hogy még sok-sok évig kápráztassák el a világ összes kontinensének koncertlátogatóit, mert minden fellépésük feledhetetlen élmény. A külföldön élő magyarok számára pedig egyértelmű büszkeség...
 
Ezen is érdemes elgondolkozni.
 
Maróti László
 

 
Decemberben, mikulásjárás táján a budapesti Figurina Animációs Kisszínpad néhány művésze lépett fel Veress Zoltán: Tóbiás és Kelemen című verses meséjének árnyjátékos-élőzenés feldolgozásával a stockholmi Magyar Házban. Teltház volt; a gyerekeket - és felnőtteket – végig jól elszórakoztatta a bájos kakastörténetek láncolata. Az árnyjátékot megkövetelő televíziószerű (kétdimenziós) látványt még élőbbé (és háromdimenzióssá) tette a bábosok jól koreografált színpadi mozgása.
 
hiradokep (7).jpg
Kassai István a Magyar Házban -
Fotó: Döry Imre
 
Januárban, vízkeresztkor Kassai István budapesti zongoraművész lepett meg bennünket egy csodálatos, gyorsan megszervezett előadóesttel. Kassai István elismert és ünnepelt zongoraművész, akit (hogy csak a legutóbbiakat említsem) 1990-ben a Magyar Rádió Nívódíjával, 2001-ben Liszt Ferenc-díjjal és 2010-ben Weiner Leó Emlékdíjjal tüntettek ki. Számos lemezfelvétele jelent meg hazai (Hungaroton) és külföldi (Marco Polo/Naxos) kiadóknál. Egyik fő célkitűzése a magyar zeneirodalom (Hubay, Mosonyi, Erkel stb.) megismertetése mind otthon, mind a határokon túl. Feleségét, Csányi Valériát, a budapesti Operaház karmesterét kísérte el stockholmi útjára (aki egyébként a Stockholmi Strauss Zenekar újévi koncertjét vezényelte december 31-én és január 1-én a Bergwaldhallen-ben), és felajánlotta, hogy az elmúlt Erkel-emlékév tiszteletére koncertet ad a Magyar Házban. Kezdeményezését megtoldotta azzal, hogy azt est teljes bevételét felajánlotta a Magyar Ház javára. Természetes lénye, csodálatos zongorajátéka és imponáló zenetörténeti tudása azonnal lenyűgözte a - sajnos kisszámú – közönséget. Fellépése a stockholmi kulturális rendezvények egyik legszínvonalasabbika volt!
 
hiradokep (5).jpg
A szerző az előadók körében - Fotó: Ónodi Erika
 
Februárban Szentkirályi Csaga tagtársunk görög mitológiából ihletődött színjátékát adták elő a szintén amatőrökből összeverbuvált alkalmi ”társulat (Dőry Gitta, Török Ernő, Szakács Imre, Móra Ildikó, Sántha Hanga, Feldőtő Sándor, Sebestyén Gábor, Jenei István, Tittenberger József, Móra Kálmán, Fábián Mihály,  Árpádffy Zoltán, Bartha László, Ullholm György Kamilla,  Szentkirályi Heni, Török Anna, Feldőtő Emese, Bartha Magdi, Stuber Ágnes, Végh Norbert, Tiglezán József. A rendező munkatársai voltak: Vígh Anna,  Tiglezán Csilla, Tittenberger Erzsébet, Dőry Imre, Fábián Zita és Szentkirályi Gábor).
 
hiradokep (6).jpg
A szórakoztató bohózat előadói, a szerzővel - Fotó: Sántha Ferenc
 
A szerzőnek nem ez volt az első saját maga írta és rendezte színpadi játéka, de A trójai háború c. bohózat mindenképpen elviszi a pálmát ami az előadók nagy számát, ügyességét, a díszletek és kosztümök ötletességét és a mozgalmas rendezést illeti. A dicsőség tulajdonkáppen egyenlően illeti meg a szerzőt és a szereplőket, akik betanulták szövegüket, átéléssel játszották szerepeiket, sőt, a díszleteket és egyéb kellékeket is elkészítették. Köszönet a szép közösségi élményért minden lelkes résztvevőnek!
 
SJ
 
Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2022. július 05.
Kedves Híradó Olvasók!   Oly mélyre estünk, hogy nem hullhatunk már, nincs is magas és nincs számunkra mély. Anyánk nyelvén sikoltunk a világhoz, mi lesz szivünkkel és mi lesz szavunkkal, ha jő az éj?
Tovább
Mélymerülés a kínai science-fiction világában – A háromtest-probléma

Mélymerülés a kínai science-fiction világában – A háromtest-probléma

Könyvespolc 2022. július 04.
Valami erős sci-fi-t kerestem mostanában, valami olyasmit, mint a Hyperion vagy a Metro 2033 volt legutóbb, ami nyomot hagy bennem és gondolkodásra késztet. Nem is kellett sokáig kutakodnom a neten, gyorsan rám talált A háromtest-probléma című regény. Intuitív módon hatott…
Tovább
Galériák kínálata Göteborgban télvíz idején

Galériák kínálata Göteborgban télvíz idején

Képzőművészet 2022. március 16.
Grafik i Väst galéria Göteborg. Fia Kvissberg „Játék a színekkel és a formákkal” 2022.01.29.–02.16.
Tovább
Interjú Benczédi Zsuzsa nénivel

Interjú Benczédi Zsuzsa nénivel

Portré 2022. július 04.
Benczédi Zsuzsa néni 31 éve él Svédországban, zenetanár, kórusvezető, akinek generációkon átívelő pályafutása példaértékű. Zsuzsa néni lelkesedése sosem fogy el, hiszen mai napig is aktívan vezeti úgy a Ljungby-i Magyar iskolát, mint a kóruspróbákat valamint előadásra készül fáradhatatlanul.
Tovább
„Nekünk, fiataloknak fontos, hogy az érveink eljussanak a döntéshozókhoz!”

„Nekünk, fiataloknak fontos, hogy az érveink eljussanak a döntéshozókhoz!”

Portré 2022. január 01.
Beszélgetés Rácz Zsófia helyettes államtitkárral. Budapesten született 1997-ben, tanulmányait jogász szakon végzi az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, dolgozott az Alapjogokért Központ elemzőjeként, de Magyarország ENSZ ifjúsági delegáltjaként számtalan közösségi szerepvállalás is fűződik a nevéhez. Rácz Zsófia helyettes államtitkárt kérdeztem családról, hitről,…
Tovább

Egyesületek

iHuset. 18.

iHuset. 18.

Bengt Halse, aki Magyarország tiszteletbeli konzulja Göteborgban, most azt mondaná, hogy már csak nyolcvankét év választ el attól,…
A Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör és a nehéz idők

A Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör és a nehéz idők

Micsoda évek vannak mögöttünk! És vajon mi van még előttünk? Ki tudja, élhetünk-e még vakcinák nélkül?
A stockholmi magyar nagykövetség kulturális programjai

A stockholmi magyar nagykövetség kulturális programjai

A stockholmi magyar nagykövetség kulturális programjai

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME