A SMOSZ március 3-án, Stockholmban, nyílt vitával egybekötött, angol és svéd nyelvű előadást szervezett Az új médiatörvény és a demokratikus fejlődés Magyarországon címmel. A Studieförbundet Vuxenskola kungsgatani épületének egyik kis terme alig tudta befogadni a mintegy 45-50 résztvevőt.

 

Politidou Mária, a SMOSZ sajtószóvivője – egyben a rendezvény főszervezője - bemutatta a meghívott előadókat: Schulek Ágostont (Civil Összefogás Fórum), Balogh Lászlót (a közmédiumokat felügyelő Közszolgálati Közalapítvány), Vass Attilát (SMOSZ médiafigyelő munkacsoport) és Kormos Lászlót (Hunsor svéd-magyar hírpotál).

 

 

Sulyok Ágoston előadásában bemutatta a magyarországi sajtó helyzetét a rendszerváltozás előtt és után, hiszen csak a történeti áttekintés segítheti annak a megértését, hogy miért vált szükségessé egy új médiatörvény megalkotása. Véleménye szerint a rendszerváltás utáni baloldali kormányok egyre erősebb befolyást gyakoroltak a sajtóra, amely ebből kifolyólag mind többet veszített függetlenségéből és szociális elkötelezettségéből. A kereskedelmi adók elszaporodása további egyensúlyvesztést okozott mind a nyomtatott, mind az elektrónikus médiumok hírtartalmában, továbbá a társadalmi jelenségek objektív feltárásában, és a politikai felelősség kiderítésében. A jelenlegi kormány ezt az áldatlan helyzetet egy új médiatörvény megalkotásával kívánja orvoslni, amelynek egyik alapkövetelménye a kiegyensúlyozott tájékoztatás lenne. A magyarországi politikai ellenzék élesen kezdte bírálni a törvényjavaslatot, otthon és külföldön egyaránt. Az előadó példátlannak minősítette azt, hogy az Európai Parlamentben az EU soros elnökét, Magyarországot saját képviselői támadták. Ez a magyarázata annak, hogy a nyugat-európai országok egyes sajtóorgánumai szinte egyidejű támadásba kezdtek a törvényjavaslat ellen. Sajnálatos, hogy a tényeken alapuló kérdésfelvetés helyett többnyire elferdítették a törvényjavaslat tételeit, ami az illető országok nyilvánosságának a félrevezetését eredményezte. 

 

Balogh László előadásában kifejtette, hogy az új médiatörvény nem csupán a tömegtájékoztatás minőségét kívánja emelni, hanem – az állami médiumok esetében – az észszerű pénzügyi gazdálkodást és a hatékonyabb erőforrás felhasználást is szeretné elősegíteni. Az állami médiumokat felügyelő és szabályozó testületek korábbi, mintegy 150 főnyi állományát felszámolják, hogy helyettük egy 8 fős kuratórium végezze ezeket a feladatokat. A kuratóriumban az ellenzéki pártok képviselői is jelen vannak. Az előadó értelmetlennek tartotta a sajtószabadság veszélyeztetettségéről szóló aggodalmakat, amelyeket egyrészt az otthoni ellenzék képviselői, másrészt a nyugat-európai sajtó és politikai szféra egyes személyiségei fogalmaztak meg. Állítását az látszik igazolni, hogy az Európai Bizottság mindössze 4 pontban ajánlott módosítást a törvény szövegében, és hogy ezen pontok közül csupán egy hozható összefüggésbe a sajtószabadsággal.

 

Az est második részében Politidou Mária elemezte azokat a svéd sajtóban megjelent írásokat, amelyek a magyarországi valóság egy-egy részletét mutatják be. A cikkek a 2010-es parlamenti választások után szaporodtak el, és közös jellemzőjük a felületes tárgyi ismeret, a pontatlan adatközlés, a társadalmi méretű jelenséggé felnagyított részletek önkényes kiragadása, továbbá a demokratikus választás nyomán beiktatott kormány jogosságának a megkérdőjelezése. Amikor a tárgyilagosságáról ismert és elismert svéd sajtó – legjobb etikai hagyományainak fittyet hányva - vállalja a megalapozatlan cikkek közlését, akkor objektív tájékoztatás helyett szubjektív félretájékoztatást folytat. A téves adatok közléséért egyrészt a cikkírók a felelősek, másrészt pedig a szerkesztők, akik ellenőrizetlenül közlik ezeket. A helyzeten nem javít, hogy a szerkesztők bizonyos cikkírókat a társadalmi vitarovatokból – talán éppen a felelősségre vonást elkerülendő – a vélemény rovatba utasítanak. Sajnálatos, hogy – amint azt Politidou Mária is bizonyította közöletlen kiigazító leveleinek a garmadával – az itteni sajtóorgánumok elutasítják az utólagos kiigazítások és pontosítások közlését, megfosztva ezzel a svéd nyilvánosságot az objektív tájékoztatástól. Ez az elzárkózó magatartás annyira rendszeressé vált, hogy nehéz elfogulatlannak minősíteni. Közös demokratikus értékeinket féltő, magyar anyanyelvű svéd állampolgárok vagyunk. Mi nem egy elsöprő szavazati többséggel megválasztott párt építő politikájától féltjük Európát, hanem azoktól, akik – önszántukból, vagy más erőknek behódolva – megtagadják a valósághű tájékoztatás és a hibaigazítás jogát, hiszen ezzel a szabad véleménynyilvánítást tiporják sárba.

 

Vass Attila, a következő előadó elsősorban azt nehezményezte, hogy a tárgyi tévedéseket javítandó írások csak kivételes esetben kapnak helyet a sajtóban – akkor is legfennebb a kisebb szórású helyi lapokban.

Kormos László felszólalásában a svéd újságokból fénymásolt, Magyarországról szóló, cikkek felmutatásával, szemléltette az egyöntetűen lejárató szándék szüleményeit.

A szeminárium végén a hallgatóság kérdéseket intézhetett - és intézett is - az előadókhoz. Ez volt az est méltó befejezése: a sajtószabadságról, a tárgyilagos tömegtájékoztatás szükségességéről, az előítéletmentes társadalmi párbeszéd időszerűségéről szóló rendezvény hitelét ez a nyílt véleménycsere szentesítette.

 

 

 

Sass Kálmán egykori érmihályfalvi (Erdély) református lelkészre, ´56-os mártírra – és vele együtt minden magyar vértanúra - emlékeztünk 2010. december 5-én Strängnäsben, a dómtemplomban, a Svédországi Magyar Protestáns Egyházi Közösség szervezésében. 

 

 

A megemlékező istentiszteletre azért kerülhetett sor, mert 1999-ben a svéd evangélikus egyház kezdeményezésére, neves képzőművészek közreműködésével az említett dómtemplom egyik mellékhajójában kialakították a Mártírok Kápolnáját. Felszentelésekor Jonas Jonsson evangélikus püspök kihangsúlyozta, hogy a kápolna a XX. században keresztény hitükért mártírhalált haltaknak állít emléket - nem csupán annak a 41-nek tehát, akiknek nevét itt márványtáblák idézik. A megnevezettek között van Kaj Munk dániai lelkipásztor, Maria Skobtsova rigai apáca, Martin Luther King baptista lelkész és emberjogi harcos, Dag Hammarskiöld svéd ENSZ-főtitkár, Oscar Romero El Salvador-i püspök, Nathanael Carleson svéd misszionárius, Loubelo Fidele kongói lelkipásztor és Sass Kálmán, akit, mint ismeretes, az ’56-os forradalom utáni romániai megtorlások egyik legádázabbikában, az érmihályfalvi csoport koncepciós perében, koholt vádak alapján, államellenes összeesküvés ürügyén ítélték halálra.

 

Máig sem sikerült kideríteni, hogy a svéd egyházi vezetés miként szerzett tudomást az 1958-ban kivégzett református lelkipásztorról. A lényeg azonban az, hogy 2009-ben felvették a kapcsolatot a Svédországi Magyar Protestáns Egyházi Közösséggel egy esetleges emlékistentisztelet ügyében, és ennek köszönhetően sikerült még az év decemberében magyar nyelvű istentiszteleten megemlékezni Sass Kálmánról Strängnäsben. Ekkor született a kezdeményezés is, hogy ezentúl minden év decemberében tartsunk emlékistentiszteletet – Sass Kálmánra és minden magyar vértanúnkra gondolva.

 

Legutóbbi, 2010-es emlékistentiszteletünkön sokan vettünk részt Svédország minden tájáról. Az egybegyűlteket a Hans-Eric Nordin, Strängnäs püspöke, és a dómtemplom parókus lelkésze, Stefan Dässman köszöntötte, majd Molnár-Veress Pál, gyülekezetünk lelkésze tartott istentiszteletet. Igehirdetés után – amelynek textusa Máté 10:16-22, 26-28 volt - kórusművek (Stockholmi Magyar Kamarakórus), hangszeres klasszikus zene (Mokos Magda és Práda Kinga) és népi kesergők (Barozda együttes) hangzottak el; beszédet mondott Dr. Szentiványi Gábor, a Magyar Köztársaság svédországi nagykövete és Dr. Sass Huba, Sass Kálmán fia. A Szent György Lovagrend skandináviai nagypriorátusa koszorúval tisztelgett a mártírok emléke előtt.

 

Hálásak vagyunk a svéd egyháznak, hogy a mi mártírjaink egyikének is emléket állított itt, északon, ezzel lehetőséget adva nekünk is a kegyeletteljes emlékezésre, közösségmegtartó hagyományteremtésre.

 

Sántha Judit