Hetedik alkalommal, hetedik évben számolok be a Göteborgi Magyar Napok eseményeiről. Ha jól emlékszem, legtöbbször már az első mondatban eldurrogtattam néhány lelkesedésemtől átfűtött jelzőt, hogy minél előbb biztosítsam az olvasót, micsoda nagyszerű eseményről van szó, és hogy milyen sokat veszített az, aki jelenlétével nem tisztelte meg rendezvényeinket. A cikk megírásához most sem ültem le az eddigieknél kevesebb büszkeséggel, de a magas kulturális színvonalat dicsérő jelzők helyett ezúttal a következőképpen indítom bevezetőmet: amikor az elmúlt napokban kiváló hazai és svédországi magyar képzőművészekkel, énekesekkel, táncosokkal, színművészekkel és zenészekkel találkoztunk, tapasztalhattuk, hogy immár egy Göteborgban számontartott, figyelemmel kísért kulturális eseménysorozatról beszélünk. Most, 2011-ben még azt is hangsúlyoznom kell, hogy a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör immáron húsz éve hív meg Göteborgba olyan kimagasló tudással rendelkező magyarokat, akikre mindíg szívesen gondolunk, és akiket mindíg szívesen fogadunk. Az utóbbi néhány évben a hu.se.t eseményeit már nem kizárólag a göteborgi magyarok, hanem svéd barátaink és ismerőseink is évente várt eseményként tartják számon. Soha nem felejtem el, amikor talán három éve Pázsit Imre atomfizikus előadásának hallgatása közben teli torokból kiáltotta be egy idősebb svéd úr: „Hogy neked milyen agyad van!”

 

 

A hetedik Göteborgi Magyar Napok ünnepélyes megnyitójára (immár hagyományszerűen) a Cosmopolitan Galériában került sor. A helyszín felé közeledve már az utcán felismertem Kembe Sorel-Arthurt, a Duna TV riporterét, amint a tévéadás operatőre felé fordulva beszél. „Na, ez már nem semmi!” – mondtam hangosan, mire a mellettem éppen elhaladó idős svéd házaspár felkapta a fejét. A férfi utánam is szólt:

- Vad sade du?- Jag pratar med mig själv! (- Mit mondtál?- Magamban beszélek! - válaszoltam.)

Belépéskor nem mással, mint Király Csaba zongora- és orgonaművésszel találkoztam. Azonnal meg is szólítottam:

- Művész úr! Isten hozta Göteborgban!

Biztosan megilletődöttebb hangon üdvözlöm, ha előzőleg már a koncertjét is hallottam volna. Erről majd később...

 

 

A teremben, a számos ismerősön kívül további ismert arcokat láthattam: dr. Szentiványi Gábort, Magyarország stockholmi nagykövetét, dr. Bengt Halsét, a tiszteletbeli magyar konzult, Rolf Lindént, Göteborg város polgármesterét, valamint Cecilia Magnussont (moderat-párt), Göteborg kultúrképviseleti testületének tagját üdvözölhettem örömmel, mert – miért is ne ismételjem? – Göteborg felfigyelt a Művelődési Kör munkájára.

 

 

A megnyitót a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör egykori elnöke, Fülöp Géza vezette. Elsőként Csata Attilát, a Kőrösi régi-jelenlegi elnökét szólította, aki elmesélte a kifejezés, hu.se.t jelentését: hu = magyar, se = svéd, és így lesz belőle névelővel (vagy inkább névutóval?) svéd olvsatban a huset, vagyis a ház. Kiemelte: itt, Svédországban „mi nem csak magyarok, de göteborgiaik is vagyunk”. 

Az elnök után Rolf Lindén beszélt a göteborgi magyarság városra is ható kultúrtevékenységéről és ennek jövőt alakító szerepéről. A Nagykövet úr elmondotta, hogy nem először áll előttünk, és nem kis lelkesedéssel tartja rövid beszédét a máris hetedik alkalommal megrendezett hu.se.t megnyitón. Köszönjük a meleg szavakat és a hasznos támogatást.

Tiszteletbeli konzulunk is méltatta a rendezvénysorozat fontosságát és jelentőségét. Azután Kovásznay Ádám, a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének titkára beszélt az szövetség célkitűzéseiről és a Göteborgi Magyar Napokhoz nyújtott segítségéről. 

 

Színházi est. R&D Art Mikszáth Társulás. Fotó:Bánovits András

 

Végül Cecilia Magnusson mutatott rá a Kőrösi tevékenységének kulturális jelentőségére, majd hivatalosan is megnyitotta a Göteborgi Magyar Napok első, áprilisi részét. 

A helyiségben minden falon és az oszlopok mellett képzőművészeti alkotásokat láthattunk, Ezek története a következő:

A Művelődési Kör elnöke a Zene Éve és Liszt Ferenc születésének kétszázadik évfordulója közeledtével 2010 őszén Csikós Tibor festőművészt bízta meg, legyen kurátora-szervezője egy képzőművészeti pályázatnak. Végül tizenhat svédországi magyar művész alkotása érkezett be (egyelőre fénykép formájában, drótpostán); ezek aztán a kurátoron kívül még a Csata Attilából és Urbán Attilából álló zsűri véleményezése és válogatása után kerülhettek a Magyar Napok közönsége elé a maguk valóságában. A kiállítás megszervezésében, a művek elhelyezésében, valamint az ötletes háttérzene kiválogatásában sokat segített a hu.se.t fotósa, Bánovits András.

Még a megnyitó napján, este 7 órakor, a Redbergsteaterben láthattuk Görgey Gábor színművét Mikszáth különös házasságai címmel. A darab narrátora, Mikszáth Kálmánja és rendezője régi ismerősünk, Dóczy Péter volt. A szereplők és a közönség a darab befejezése után elbeszélgettek egymással; jelen volt a Duna TV is.

 

 

Sokan voltak kíváncsiak a Haga moziban bemutatott Vágvölgyi B. András-alkotásra, a 2010-ben készült Kolorádó kid című filmre. A film több fesztiválon is szerepelt, és több díjat is kapott: a legjobb látványért és díszletért Bánovich Tamás, a Moziverzum-díjat pedig a film forgatókönyvírója-rendezője kapta. 

 

 

Göteborg egyik legszebb templomában, a Vasa-templomban került sor a Zene Évének és Liszt Ferenc születésének 200-ik évfordulója alkalmából rendezett koncertre. Király Csaba Liszt-díjas zongora- és orgonaművész műsora előtt Jan Ling zenetörténész professzor olvasta fel gondolatait az 1800-as évek ”szupersztárjáról”, ahogyan manapság emlegetik az egykor hosszú, szőke hajú Liszt Ferencet. 

Ha érzékeltetni szeretném, hogy Király Csaba előadása milyen élményt jelentett a közönségnek, fel kellene idéznem a tapsot, sőt vastapsot, az állva ünneplést. Sokan voltunk. Magam is zongorista vagyok, bár közel sem Király Csaba szintjén, de azt tudom, mi történik a hangszeren, ha egy ilyen művész szólaltatja meg. Ezért sajnálom, hogy még az árnyalatokban egyébként olyan gazdag magyar nyelv sem ad igazán lehetőséget Király Csaba fantasztikus technikája, érzékeny dinamikája fölötti csodálatom valósághű kifejezésére. Még a rendkívül nehéz darabokat is meggyőző biztonsággal adta elő. És ez káprázatos volt. Pedig akkor még „csak” zongorázott. A szünet elteltével aztán felment az orgonához. 

A művész előző nap a Kőrösi egyesület Csata Attilájának segítségével bement kipróbálni az egyébként nagyszerű orgonát, nem kis meglepetést szerezve ezzel a templom éppen gyakorló kántor-orgonistájának. Ráadásul megjelent a Duna TV operatőre és Kembe Sorel-Arthur riporter is.

Egy templomi orgonát kiismerni nem egyszerű dolog, de ebből az ismeretségből csodálatos hangok, számunkra pedig óriási élmény született. Nem tudom megállni, be kell valljam, hogy a művész nevéről egy zenei „Csaba királyfi”-ra kellett gondolnom. 

Gratulálunk, Király Csaba! Nagyon szép volt!

 

4 for Dance & Kovácsovics Fruzsina

 

Április 14-én ismét a Haga moziba mentünk. Dyga Zsombor Köntörfalak című filmjét néztük meg. Ajánlom, aki teheti, nézze meg ezt a filmet. Ez alkalommal sem írom le, miről szólt...

Másnap nagy állomáshoz érkezett a Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör: fennállásának  20-ik évfordulóját ünnepelhettük. A Tavaszi Szél igen fiatal, 3–13 év közötti táncosai zenekari kísérettel mutatták be tudásukat, sok szülő és néző szívét melengették bájos mozdulataikkal.

 

Csata Attila elnök mondott ünnepi beszédet, majd Bihari Szabolcs, a SMOSZ elnöke, és Nilsson Gyöngyvér, a Kőrösi egykori elnöke méltatta az elmúlt húsz esztendő eredményeit. 

Kellemes színfolt volt az ünneplésben, amikor a rendkívül tehetséges, szinte máris-hegedűművész, Stjerna Victoria előadta Pablo De Sarasate Zigeunerweisen című szerzeményét. Nagy sikere volt, és méltán!

 

Ezután következett a gyermekek tánccsoportját kísérő zenekar ünnepi koncertje. Nos, nem akárkikről beszélünk: Magyarország egyik legnépszerűbb együtteséről, a Csík Zenekarról és Majorosi Mariannáról van szó. Most múlik pontosan című daluk az utóbbi tíz év legnagyobb magyarországi slágere. Egyedülálló, első hallásra kissé meglepő sokszínűséget felmutató stílusuk hamar megnyeri magának a hallgatót. A koncertet nehéz volt befejezni, mert hatalmas volt a siker, sok volt a ráadás meg az ováció, de az is igaz ám, hogy ennek a zenekarnak minden tagja fülig szerelmes. Szerelmes a zenébe, a zenélésbe, a népdalok hiteles előadásába, a hangokba, a hangszerekbe, amelyeket néha nagyon nehéz letenni, hallgatásra kényszeríteni. 2011 októberére tervezik megjelentetni következő CD-jüket. Azután egy új és nagyon nagy vállalkozás következik: egy nagyszabású, a kalotaszegi verbunkra építő szvit, amely a Csík Zenekar és egy szimfonikus zenekar közös munkája lesz. 

 

A következő vendégek/fellépők Nyíregyházáról indulva táncolták be az egész világot. Eddig harminchárom országban fordultak meg, de mire ezt leírtam, máris további három-négy országba jutottak el. A londoni BBC közvetítette az Európai Parlamentben előadott műsorukat; New-York, Peking, Dubai, Algír, India és Monaco tapsolt a világbajnokoknak. Igen, a háromszoros világbajnokról, a 4 for Dance táncegyüttesről van szó. Irdatlan munkát végeznek, de a közönség oldaláról nézve szellemes, alaposan kidolgozott, pontos, összehangolt mozdulatok végtelen sora ez. Humoruk gyakran segít a közönségnek elfelejteni, hogy egy teljes műsor alatt egymásra figyelő, koncentráló négy fiatal férfi tesz meg valóban mindent, hogy a hatalmas siker ne maradjon el. Ezúttal se maradt el... Hogy néha pihenhessenek, kiváló segítséget kaptak a velük utazó Kovácsovics Fruzsinától, akinek máris két CD-je kapható Magyarországon (az egyik Fonogram-díjas). Most egy gyermeklemezen dolgozik. Göteborgi fellépése igazán kellemes élményt nyújtott. Egyszerű, közvetlen stílusa nem igényelte 1.000 wattos erősítők segítségét. Akusztikus gitárjával a kezében ült le, rámosolyogva a közönségre, társalkodó hangnemben mesélte el, miért választotta éppen azt, amit elhozott nekünk. Kellemes hangján, jól megválogatott dalokat énekelt, gitározott. A siker nem maradt el. Gratulálunk, Fruzsina! 

 

Arról, hogy a műsorok résztvevői finomakat ehessenek-ihassanak Sternbeck Ildikó és Kók György gondoskodott. Köszönjük, hogy napi munkájuk mellett minden szabadidejüket erre áldozták: finomságokat készítettek, frissítőket, kávét szervíroztak. A Fornetti ropogós pogácsái is élményszámba mentek. 

 

Noha már készülőben van a hu.se.t 8 is, ezúttal nem írok róla, hiszen még hátravan az idei május 13-15 között megrendezendő II rész. Szeretném remélni, hogy sokan találkozunk ott is... legalábbis azokkal, akik el tudnak jönni...

 

 

A stockholmi Kultúrház április 5-én, a Shahrazad projekttel közösen, a Svédországi PEN Klub részvételével és a Svéd Akadémia támogatásával rendezvényt tartott a jelenlegi magyarországi helyzetről, különös tekintettel a szólásszabadság veszélyeztetettségére és az idegengyűlölet erősödésére.

 

 

A meghívó az intézet honlapján, az Irodalom, beszélgetés és vita rovatcím alatt jelent meg. Eszerint magyarországi vendégek (Földényi László, Bolgár György és Bogdán Mária) fognak beszámolni a magyarországi állapotokról. A műsor bevezető részében svédországi előadók (Ervin Rosenberg és Hédi Fried) kapnak szót, és levetítenek egy Kertész Imrével készített interjút. A beszélgetést Gunnar Brolin, a svéd állami rádió szerkesztője fogja levezetni.

Oskar Ekström a Kultúrház nevében köszöntötte a megjelenteket, és pár szóban ismertette a Shahrazad projekt lényegét, amelyet az ICORN (International Cities Of Refuge Network) indított el, az EU Kultúrprogram közreműködésével. Célja olyan alkotók műveit megjelentetni, akiket hazájukban üldöznek.

 

Ola Larsmo, a Svédországi PEN Klub elnöke röviden beszélt a szólásszabadság fontosságáról, és arról, hogy nem maradhatunk közönyesek, ha a világ más tájain aggodalomra okot adó jelenségek tapasztalhatók. Megítélése szerint: ami most Magyarországon történik, az a svéd nyilvánosságot is nagyban érinti.

Georg Klein magyarországi származású, Stockhlmban élő kutató és író nemrég megjelent esszékötetéből, a Jag återvänder aldrig (Sose térek vissza) címűből Basia Frydman, a Dramaten (Nemzeti Színház) művésze olvasott fel részletet.

 

Hédi Fried romániai (Máramarossziget) származású, Stockholmban élő pszichológus és író, az auschwitzi haláltábor túlélője, gyermekkori eseményeket idézett fel. Mély átéléssel mesélte, amint többnemzetiségű szülővárosának békés hangulata a fasizmus 1944-es erősödése nyomán szétfoszlott. A szélsőjobboldali erők jelenlegi magyarországi választási sikereita fasizmusnak a második világháború alatti előretöréséhez hasonlította. Elítélte a készülő magyar alkotmány preambulumát, amely szerinte a Magyar Hiszekegy (Sziklai Szeréna) kezdősoraival indul – holott az a magyar himnuszt idézi. Az előadó szerint a jelenlegi magyar kormány nemzetegyesítő szándéka rokonítható a Nagy-Magyarország visszaállítására egykor szőtt vágyálmokkal.

 

A műsort Ervin Rosenberg magyarországi származású, Stockholmban élő műfordító folytatta. Előrebocsátotta: tudatában van annak, hogy a résztvevők közül sokan nem értenek majd egyet azzal, amit mondani fog. Ezután elutasította azokat a vélt vádakat (ilyenek ugyanis nem hangzottak el), amelyek szerint a kommunisták szolgálatában állna, sőt, biztosította a hallgatóságot, hogy semmilyen érdekszférát nem képvisel. Beszédében Magyarország történelmét ismertette dióhéjban, kiemelve azt, hogy a magyar nép évszázadokon át idegen elnyomás alatt élt (török, Habsburg-házi), és ezért – véleménye szerint – nincs egységes magyar nemzet. Az ok-okozati összefüggések áttekintését nem terjesztette ki a közelmúlt eseményeire, pedig a mostani magyarországi helyzet érthetőbb lenne, ha ismernénk a megelőző időszak szocialista-liberális kormánykoalíciójának a meghatározó szerepét.

 

Ezt követően Svante Weylernek a Kertész Imre Nobel-díjas, Németországban élő íróval készített filmjét vetítették. A súlyos beteg író aggódással követi a magyarországi állapotokat, amelyek nyugtalanító történelmi ismétlődéseket idéznek fel benne – elsősorban a szélsőjobboldal erősödése okán.

 

Bolgár György, a Klubrádió műsorvezetője a jelenlegi magyar kormányt okolta a szélsőjobboldal előretöréséért. Kijelentette, hogy az államigazgatásban és a közéletben történő személycserék önkényesen, a kormány irányításával folynak. Schmitt Pál köztársasági elnököt se tartotta eléggé alkalmasnak e tisztség betöltésére. Szerinte Magyarországon, a parlamentarizmus leple alatt egy egypárti rendszer van kialakulóban. A hallgatóság hiába várta kijelentéseinek adatokkal történő alátámasztását.

 

Földényi László magyarországi esszéíró a rendszerváltás elszalasztott lehetőségeit taglalta, amikor felrótta a mindenkori kormányoknak, hogy nem sáfárkodtak jól a változás kínálta lehetőségekkel. Beszédében az ellentétes politikai nézetek közelítését, a párbeszéd fontosságát említette, mint a megoldáshoz vezető gyakorlatot.

 

Bogdán Mária kutató, a pécsi egyetem munkatársa részleteket olvasott fel a Romák a magyarországi médiában című tanulmányából. Megállapítása szerint változóban a korábbi gyakorlat, amely többnyire negatív összefüggésben (munkanélküliség, alulképzettség, bűnözés) jelenítette meg a romákat. A kormány olyan projekteket kezdeményezett, amelyek jobban felkarolják és bemutaják a roma értékeket; a cigányság soraiból tévés műsorvezetőket, bemondókat képeznek ki azzal a céllal, hogy a médiában való jelenlétükkel segítsék a többség és a kisebbség kölcsönös előítéleteinek a feloldását. Bogdán Mária adatokra épített előadása tárgyilagosságával kiemelkedett a műsorból. Humanistához méltón, az ellentmondásokkal teli magyarországi helyzetben is látja - és láttatni tudja – a körvonalazódó lehetőségeket.

 

Az előadások elhangoztával a közönség szólásra jelentkezett: voltak, akik kérdezni akartak, mások talán helyesbíteni szerették volna a kétórás műsorban elhangzott tárgyi tévedéseket. A műsorvezető közölte, hogy ez beszélgetés volt, nem pedig vitaest, majd a terembérlési idő lejártára hivatkozva berekesztette a rendezvényt. Akik nem tudták leplezni a párbeszéd elmaradása miatti csalódottságukat, ennek hangot is adtak. 

A műsor helyzetképet ígért Magyarországról. Igaz, nem kimerítő jellegűt, nem is tárgyilagosat, és nem is az ellenzék és a nem-ellenzék egyidejű megszólaltatásával. Ezért – és csakis ezért - nem is okozott csalódást.