A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

 
 
„Add, éljünk egymásért és senki ellen, bárhol a földön, de istenközelben.”
 
A fenti sorok Gárdonyi Zsoltnak a Kádár Ferenc versére komponált Magyar énekéből hangzottak el a Dévai Szent Ferenc Alapítvány torockói gyermekotthonának megsegítésére rendezett jótékonysági koncert kezdeteként. Április elsején megtelt a Francia Református templom nagylelkű adakozókkal, akik a Stockholmi Magyar Kamarakórus és barátainak nagyszerű hangversenyét hallgathatták meg. Az elhangzott Bach, Mozart és Kodály művek mellett a műsorban nagy sikert arattak Schumann Gyermekjelenetei, valamint Stellan Sagvik, Henri Dutilleux és Kadosa Pál művei is. 
 
 
A jelenlévők ezen kívül láthatták és hallhatták Mokos Ádám szívhezszóló, fényképekkel színesített élménybeszámolóját is a Torockón önkéntes segítőként eltöltött két hetéről, amiről a Híradó előző számában már olvashattunk. Ádám a gyermekotthon lakóinak és nevelőinek mindennapi megpróbáltatásairól, anyagi nehézségeiről beszélt, és arról, hogy a hétköznapi gondok ellenére a személyzet milyen nagy szeretettel, gondoskodással veszi körül a kis bentlakókat, akiknek így esélyük van arra, hogy a jövőben egészséges felnőttként kezdjék az Életet.
 
Az emlékezetes est ötletgazdája és szervezője Mokos Ádám és Mokos Imre volt, a meghívott előadók pedig örömmel áldozták idejüket, hogy segíthessenek. Köszönet ezért a fellépőknek: a Stockholmi Magyar Kamarakórusnak, a Korall Énekegyüttesnek, Mokos Magdának, Práda Kingának, Sántha Hangának, Both Barnának, Jánky Emesének, Tiglezán Józsefnek, valamint minden szervezőnek és önkéntes segítőnek, s nem utolsó sorban a zömében svéd és magyar közönségnek, akik bőkezűségükkel a torockói otthon nevelőinek a válláról levették a teher egy kis részét.
 
Ha valaki nem tudott jelen lenni ezen a koncerten, de a Dévai Szent Ferenc Alapítványt szeretné támogatni, látogasson el az alapítvány honlapjára www.devaigyerekek.hu , ahol megtalálja a számlaszámot, illetve betekintést nyerhet a Csaba testvér által létrehozott szervezet munkájába, és olvashat arról, hogy a lehetetlennek tűnő álmokat, célokat szeretettel és összefogással csodálatos módon valóra lehet váltani.
 
 
Papp Veronika
 
Tisztelt Stockholmi Magyar Kamarakórus és hangszeres barátai!
Április 9-én megérkezett az Önök által gyűjtött és az alapítvány számlájára feladott összeg, 25 782 SEK. Hálásan köszönjük a támogatásukat!
A torockói Kis Szent Teréz Gyermekotthon gyermekei és munkatársai nevében köszönettel

Karczagi Anna Iringó
 

 

 
Történelmünk egyik legfontosabb nemzeti ünnepére idén nem Magyarországon emlékeztünk, hanem hazánktól igen távol, de mégis meghitt hangulatban, svédországi magyarok körében. A göteborgi Kőrösi Csoma Sándor Művelődési Kör elnökétől, Csata Attilától kapta egyesületünk, a Kikelet, a felkérést, hogy ünnepi műsorunkkal egészítsük ki az ő hagyományos megemlékezésüket.
 
Örömmel vállaltuk el a megtisztelő felkérést, de kissé tartottunk is a feladattól, hiszen nem tudtuk, milyen lesz majd a hangulat, hogyan emlékeznek a külföldi magyarok erre a történelmi eseményre.
 
f_05_1_szerk.jpg
A Kikelet Együttes néhány tagja
Fotó: Csata Attila
 
Nos, elmondhatom: tiszta szívből, lelkesedéssel. Talán még nagyobb magyar lelkülettel, mint sok itthoni honfitársunk, hiszen olyan nagy tétje van az ottani magyarságtudat megőrzésének. Megható volt, ahogy például a svéd kórus velünk együtt énekelte a „Ha én rózsa volnék” és a „Tavaszi szél” kezdetű dalokat. A svéd kórusvezető, Hans Nylén magyarság iránti szeretete és alázata tiszteletre méltó. És az a közönség –vagy mondjak inkább közösséget-, hogyan emlékezett 1848-ról! Nem azért, mert kötelező, nem is azért, mert szokás, hanem mert jólesik, mert egyfajta gyökeret jelent és mert közösséggé formál.
 
Ez olyan ritka szép dolog, amit az ember nehezen tapasztal meg itthon, a Kossuth-téren, politikai kampánytól, tüntetéstől, vagy háborgástól mentesen. 
 
Csak a tiszta ünnep, és az emlékezés... 
Érthető, hogy visszavágyunk.
 
 
Herédi Dorotya
Kikelet Együttes - Budapest
 

 
 
Hát, ez fantasztikus volt. Egészen fantasztikus! Tényleg, talán el sem hiszik, de olyan jól játszottak, hogy a dobogóról alig engedte le őket a közönség… Felállva, ütemesen tapsoltak, ráadásra vártak. Nem csak magyarok, hanem svédek, lengyelek, angolok és még sok egyéb náció. Elképesztően jó volt...
 
Nos, hogyan kell egy ilyen koncertről írni, hogy a cikk írója ne kényszerüljön pontatlanul, sután, reménytelenül elhibázott, erőtlen jelzőkkel érzékeltetni, milyen nagyszerű is volt ez a hangverseny? Hányszor használjuk a leg-ek variációit? A zenei világban hány leg-jobbnak, leg-virtuózabbnak jut hely?
 
Emlékszem, mennyire hihetetlen sikere volt a világhírű Száztagú Cigányzenekarnak ugyan ezeken a deszkákon, ahol most az egyébként Belgiumban élő Lakatosék és a helyi Szimfónikusok játszottak. A közönség akkor is állva tapsolt, ráadást kért és kapott. Az ember boldog volt, hogy a zenekar vezetője az egyes művek konferálásakor kicsit magyarul törte az angolt. Na, jó: abban a hatalmas zenekarban mindenki magyarul beszélt. És ezt jól esik tudni. Körülnézünk a koncertteremben. Nézzük a mosolygós arcokat. Kotta nélkül egy teljes estét betöltő koncertet adni olyan színvonalon, mint amelyet megszoktunk a bécsi Újévi Koncertektől, ahol mindíg világhírű karmester vezényel... Hogy is ne lenne véleményünkben ott az a kis fokozó jelző: leg...? 
 
Óhatatlanul eszembe jutnak azok a regények, vagy újságcikkek és filmek is, amelyekben szakmai tudás híján hibásan használt zenei kifejezéseket használ az írás, vagy a forgatókönyv egyébként művelt írója. Akinek szakmája a zene, ilyenkor csak fejét csóválja és igyekszik felejteni az ilyen baklövéseket. 
 
f_22.jpg
 
Közvetlen a Pécsett rendezett koncert után 2010 január 5-én és 6-án Göteborgban a Koncerházban hallhattuk Roby Lakatost és együttesét. Hat kiváló zenész, többnyire fiatalok, mögöttük Svédország nemzeti zenekarával, a nagyszerű Göteborgi Szimfónikusokkal. A karmesteri pálcát ezalkalommal a fiatal és csinos Eva Ollikainen fogta. Talán az ő feladata volt a legnehezebb ezen az estén, hiszen a kottát figyelő, magukat karmesteri irányításra bízó zenekari tagok és a már régen összeszokott, szinte egymás gondolatait is ismerő vendégek munkáját az ő feladata volt összehangolni. A legmagasabb fokú figyelem kell ehhez. A magyaros, cigányos tempó mindenkori helyes megérzése, s a hat vendég gyakori, olykor váratlan rögtönzése összpontosítást, de mindenek felett komoly zenei tudást igényel. Különben nem lenne képes Eva Ollikainen egy egész hangverseny minden pillanatát kézben tartani s ugyanakkor alávetni magát a vendégek, a valójában hat szólista minden zenei kényének, kedvének. Természetesen a hat vendég sem tehette meg, hogy a túlnyomó részben kottához kötődő munka során rögtönzéseivel „becsapja” a világotjárt szimfónikus zenekart.
 
Az egyébként kiváló bőgősön kívül minden szólista kapott alkalmat, hogy bemutassa, mit tud és hogy mennyire tud. Egyikük sem erölködött. Könnyedén, hatalmas technikai tudásukkal és muzikalitásukkal könnyeket csaltak a hallgatóság többségének szemébe. Arra is jutott energiájuk, hogy rögtönzéseikbe csupán a vicc kedvéért belekeverjenek egy-egy részletet a világ legnehezebb darabjaiból. 
 
Teljes joggal tehetjük, hogy Roby Lakatosról és zenész társairól úgy nyilatkozzunk, mint általában zenészekről. Vannak neves szólisták, akik nagyszerűen interpretálnak Beethovent, Mozartot, Chopint, akiktől eszünkbe sem jut elvárni, hogy szédítő tempóban adjanak elő egy csárdást, vagy valami jazzszámot lüktető swing tempóban. Arról pedig végképp mondjunk le, hogy a Beethoven-interpretörtől oroszos, vagy zsidó-oroszos, netán holmi musical- vagy filmzenét hallhatunk. Persze vannak zenészek, akik semmiféle zenében nem specialisták, viszont igen sokféle zenét játszanak. Ilyenkor gyakori, hogy minden esetben ráismerünk, amire rá kell ismernünk, de mi hallgatóság, egymás között megjegyezzük: ha jazz, az azért jobb, ha egy igazi harlemi zenész adja elő, az orosz zene is jobb, ha megszólaltatója orosz; magyar zene, csárdás, operett, Bihari, Rigó Jancsi, Dankó Pista...
Nos, miért írok én erről: mert Lakatosékról azt írhatjuk, hogy mindezeket a zenéket általában a legmagasabb szinten játsszák. És most jön az, ami őket annyira kivételessé teszi: pontosan tudják, hogy mit tesznek. Akkor is, amikor Biharytól zenélnek, akkor is, amikor egészen váratlanul a jazz világába ragadnak magukkal és mi nem botránkozunk meg. Látni lehetett a vendégek mögötti szimfónikus zenekar tagjainak csodálattól ragyogó tekintetét, mosolyukat, amely élvezte a hangokat és szívből drukkolt a „bandának”. Ott volt az arcokon: „ezek tudnak!”
Szörnyen lebecsülő, amikor azt halljuk: „Cigánynak benne van a vérében!” A fenét! Benne van a tehetség, de aztán ezzel a legtöbben meg is elégszenek. De nem Lakatosék! Ők a szakmát is megtanulták. Nincs elviccelés, nincs átsiklás, elnagyolás mondván: „azok ott lent úgysem hallják!” A jazz Jazz volt, a magyar zene Magyar volt és minden egyéb, amit ezen az estén hallottunk, olyan volt, mint amilyennek a zenében járatos hallgató ismeri, mert ezeket a dallamokat hallotta már külön-külön attól, aki abban jó: a specialistától. 
Lakatosék specialisták. Specialisták minden olyan zenében, amelyről elhatározzák, hogy közönség elé viszik. Mert biztosan van, amire nem éreznek indíttatást. Vagy ha mégis, hát éppen azért vállakoznak rá, mert pontosan tudják, hogy mit csinálnak.
A zene specialistái. Leg-ek! 
 
Köszönjük, hogy eljöttek. Isten adja, hogy még láthassuk, hallhassuk őket! 
 
Göteborgs Symfoniker, Eva Ollikainen karmester; Lakatos Roby első hegedű, Bóni László második hegedű, Lisztes Csorosz László  nagybőgő, Lisztes Jenő István cimbalom,  Balogh László gitár, František Jánoška zongora.
 
Több mint kilencven magyar barátunk juthatott be a nézőtérre köszönhetően a Kőrösi Csoma Művelődési Körnek, Szirányi Mária és az elnök, Csata Attila közreműködésének.
 
Maróti László, zenész
 
Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2022. október 23.
Kedves Híradó Olvasók! „Felhőn vet ágyat már az alkonyat / s a fáradt fákra fátylas fény esőz. / Kibomló konttyal jő az édes ősz.” És igen. Radnóti Miklós Szeptember című verséből való ez az idézet. Valóban beköszöntött az ősz. De…
Tovább
Hermann Hesse: Sziddhárta

Hermann Hesse: Sziddhárta

Könyvespolc 2022. október 23.
Az emberben megjelenik az idők folyamán egyfajta hívás, amely arra készteti, hogy kizökkenjen a világ káprázatából, énjének folyamatos köreiből, melyekben a hétköznapjaiban próbálja utolérni önmagát és ezáltal egy új nézőpontból lát rá a sorsára és a világában rétegződő valamennyi sorsra…
Tovább
„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

Képzőművészet 2022. október 23.
2022 Angi István: Hegyek napsütésben, akril - vászon 2022.07.07 – 08.31. Bárczay kastély galériája, Felsőzsolca. Mintegy két tucat frissen készült olajfestmény és körülbelül ugyanennyi, főleg fából készült kisplasztika fogadja a látogatót Angi István kiállításán. A képek figuratívak, a legelvontabb alkotásokon…
Tovább
Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Portré 2022. október 23.
Bereczky-Veress Biborka: Bevallom, amikor felhívtam telefonon Sipos Lorándot, még nem ismertem őt és egyetlen festményét sem láttam élőben. Vezetőségi tagunk, Tiglezán Csilla, aki sajnos ma nem lehet jelen, hívta fel a figyelmünk a művész munkáira. Az interneten keresztül megtekinthető sok…
Tovább
„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

Portré 2022. október 23.
Jégkorong kapus, többszörös magyar válogatott, egyben az első magyar játékos, aki az észak-amerikai jégkorong ligák legfelső osztályában játszott (NHL). 2008-ban tagja volt a szapporói jégkorong-világbajnokság győztes csapatának, de részt vett a 2009-es A csoportos jégkorong-világbajnokságon is. Kisgyerekkorban kezdett jégkorongozni, hatévesen…
Tovább

Egyesületek

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

A Göteborg közelében lévő härsjösandi cserkészlak udvaráról idén valamivel délebbre vette az irányt a SOMIT karaván, meg sem…
SOMIT családos tábor

SOMIT családos tábor

Az idei év SOMIT családos tábora szeptember 11–13. között került megrendezésre. A teltházas rendezvényen egy roppant eseménydús hétvégére…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

Egyesületünk óvatosan nyitott a tagság felé a pandémia után. Tagságunk nagy része szépkorú, s nehezen találtak vissza az…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME