A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

 

„Jégmadár, jégmadár,
piros fejű kék madár!
Ha szárnyad volt, jégmadár,
gyalogoshoz mért álltál?”          (Sütő András: Advent a Hargitán, részlet)

 

A szerző felvétele

 

Mondom neki, nem tetszett, s magyaráznám is, miért. Jön a válasz: ízlések és pofonok. Hát akkor most hova tovább, párbeszéd? Mert, ugye, a kinek a pap - kinek a papné, az ízlések és pofonok, a miért tetted Pistike ”csak” válasza tulajdonképpen azért találódtak ki, hogy rövidre zárják a kommunikációt.

Akkor mondom monológként, mert mondanom kell. Mert irodalom és színművészet nem lehet az “ ízlések és pofonok” senkiföldje.


Sütő András műveiből válogatott a Rubold-Götz művészpár, s az ebből kerekedett előadóesttel Svédországba is ellátogattak. Székely gyutacs címmel láthatták az érdeklődök szeptember közepe táján.

Dicséretes a szándék, az igyekvés. Leveszem kalapom előttük, mert fehér holló ma az a színész, aki komoly, mély gondolatiságú előadásba meri vágni művészete fejszéjét. Tanúsíthatják ezt eléggé a SMOSZ programszervezői.
Csakhogy: a komoly, nehéz téma az elvárások szintjét is megemeli, ezért mertem azt mondani, hogy nem tetszett, s erre adnak magyarázatot az alábbi sorok.


Székely gyutacs.


Aki ismeri Sütő műveit, az a címet nem érti, aki nem ismeri, az a műsor tartalmát. Sütő - tudni illik - nemcsak szépen ír, hanem szépen is címkézi írásait. Évek – hazajáró lelkek, Anyám könnyű álmot ígér, Vidám sirató egy bolyongó porszemért, Engedjétek hozzám jönni a szavakat, Csillag a máglyán, Egy lócsiszár virágvasárnapja, Istenek és falovacskák, Omló egek alatt, Az ugató madár…. megannyi címbe foglalt poézis. Pár szavas költemény, esztétikai és filozófiai mikrokozmosz, a legügyesebb haiku- költőre is rápirít. Még a legkevésbé poétikus Szemet szóért is irodalmi-nyelvi lelemény. Aki ismeri az erdélyi írót, annak a Székely gyutacs biztosan nem Sütőt juttatja eszébe. Ez a cím nem poétikus, nem esztétikus, s még kevésbé filozofikus. Meg aztán a mezőségi Sütő nem volt székely, s gyutacsnak sem gyutacs. ( Ha már tárgyiasítanunk kell, inkább valami szelep, amelyen keresztül művészetté szublimálódott a túlzott nyomás.) A Székely gyutacs -ot terjesztheti Horváth tanár úr rikkancsként Az ugató madár -ban, de nem lehet a Sütői életmű hordozója.

Szóval, itt kezdődött az én nemtetszésem.

Ennek ellenére szeretettel és nyitott elmével hallgatom Horváth Csongor bevezető monológját, s a magára és nyelvére eszmélő fiatal Sütő András vallomásait.


Aztán hirtelen, mintegy a semmiből, előbukkan Zetelaki Gábor és Árvai Réka “kultikus játéka”. Szövevényes párbeszédük az összefutó idősíkok s egy nagyon abszurd történet gúzsába köti a gyanútlan közönséget. Az Advent a Hargitán második részének mélyvizében találja magát a hallgatóság, s gondolom, velem együtt még sokan igyekeznek partra evickélni. Pedig – ha nem fölkészületlenül ér - milyen tragikusan szép és mélyen emberi ez a történet! A darab a magyar drámairodalom egyik gyöngyszeme, s joggal. Irodalomértők Tamási sokszínű lírai varázslatához hasonlítják, de a Száz év magány, a Godot-ra várva, a Csongor és Tünde is fölsejlik, mint gondolati-dramaturgiai előfutár. Amely műnek már a holdudvara ilyen nagy, hogyan lehessen azt csonkaságában értelmezni? Induljunk ki a realitásból, vagyis hogy a közönség tagjai közül sokan nem ismerik a darabot. A megkapó színészi játék ellenére is csak odáig juthattak a műélvezetben, hogy ha Sütő akkora zseni volt, amekkorának mondják, akkor bizonyára az ő felfogó képességükkel van baj. Mert úgy, a semmiből, a Nagyenyedi fügevirág után, nehéz összerakni Réka és Gábor történetét: a fiú, miután kedvese Stég Antal szeretője lesz, a hóförgeteges szakadékba rohan. Réka ezután húsz kerek évig kaparja tíz körömmel a jeget, szerelemtől és bűntudattól vezérelve, s meg is lesz küzdelme jutalma: Gábor előkerül a jég alól, élő elevenen s fiatalon, a lányt viszont megviselte a sors. A ráncos idős asszonyt Gábor másnak, Réka anyjának hiszi. Ennyi a cselekményes, elmesélhető fele a részletnek. Egyébként szó van sokszemélyes társadalomról, arról, hogy még a legádázabb időket is egyénileg éljük meg, ki-ki a maga testre/lélekre szabott sorsa szerint. S aztán az idő és a megjárt Kálvária (ahelyett, hogy összekovácsolna) kihúzza a közös nevezőt alólunk:


„Nem játszom az ősz hajamat, nem mímelem a ráncaimat. Isten bélyegeként arcomra égett a játék! Nem érted? Nem bírod fölfogni? Veled megállt az idő, de miattad engem kétszeresen is meghajszolt. Mit tudjak most csinálni? Bogozom, közös irányba terelgetem itt a kettőnk útját, amely végleg elválik, ha már csak arra emlékezel, aki voltam.”


Aztán Árvai Rékából Rhédey Claudia, Zetelaki Gáborból Bodor Péter lészen, s a néző beletörődik a sorsába. Én, a magam részéről, már nem aggódom azokért, akik nálam kevésbé jártasak irodalmi ügyekben. Inkább belefogódzom jó szorosan egy mondatba (amely, mellesleg, Makk Károlyé, III. f., 3. jel.), s azon mélázom, milyen aktuális ez a mai magyar közállapotokra:

„Mert akinek anyját erőszakoljak, míg ő szűzi szárnyaival boldogan művészkedik: tudd meg Péter! az ilyen anyámasszony katonája cégéres gazember, férfiúnak pedig szajha!”


Hirtelen heurékát kiáltanék, úgy gondolom, rátaláltam a vezérfonalra: az örök érvényű művészet a mindenkori valóságot értelmezi. A Nagy Romlás akkor is nagy romlás, ha nem Erdélyt, hanem épp napjaink Magyarországát sújtja.
S akkor jön a Feljegyzés 1987. augusztus 10-én.


Ezt már végképp nem értem. A körülöttem ülők legalább igen. Kerek egész a történet. A kisfiúról, akit szájon vágnak, mert magyarul szól, s a nagyapa kétségbeeséséről. Poros úton gyalogol az Advent piros fejű kék madara…. Már nem fölülről látja/láttatja, a tér-idő keresztjéről lefeszített Nagy Romlást…. Szervét Mihály még megpróbálja föltornázni magát valami egyetemes emberire, de akkorra már túl nagy a katyvasz a közönség fejében, s visszahúzza.


Végül, de nem mellékesen, az elmaradhatatlan üzenet: Erdélyben maradni kell, akkor is, ha nem lehet. Hát, kedves társaim az Erdélyt elhagyásban és lelkifurdalásban: mondjuk ki nyugodtan, hogy aki ilyet prédikál, az járjon jó példával elől, s elsősorban gyermekeit tartsa otthon. Ennek irodalmi értéke kevés, emberi hitele annál több lenne, s bizony segítené azt a jégmadarat a röpülésben!

 

Befejezésül ismét hangsúlyoznám: aki kemény fába vágja a fejszéjét, azzal szemben az elvárások is keményebbek. Bárcsak több művész merne elébük állani! Bárcsak többen mernék követni a Götz-Rubold házaspár példáját! Bárcsak többen mernének vállalni küldetés értékű feladatot! Bárcsak Nagy Gáspár vagy Székely János képe is ránk köszönne egyszer egy díszletről! Például.

 

Írtam pedig mindezt egy irodalmi hagyaték tisztább ragyogásáért, a közönségért - bátorításul, s hogy könnyebben célhoz érjen a Nagy Romlásban fogant üzenet. És mert amíg “ízlések és pofonok” a mérce, addig mi értelme van egy szenvedésen érlelt magas művészetnek?

 

Kovásznay Enikő

 

Az ´56-os októberi forradalomról és szabadságharcról Stockholmban - hagyomány szerint - a Magyar Házban emlékeztek meg.

Pap Iván - Fotó: Sántha Ferenc


Október 18-án előbb Pap Iván előadását hallgatta feszült figyelemmel a népes közönség. Az előadó – maga is ´56-os hős – jól felépített beszédében ismertette a forradalmat megelőző időszak eseményeit, amelyek kiváltották a kommunista hatalom elleni megmozdulásokat. A forradalom főbb mozzanatait személyes élményeivel kiegészítve mutatta be, ami külön hitelt adott beszámolójának. A tények felsorakoztatását barátjának, Tollas Tibornak a versidézeteivel oldotta és tette élményszerűvé.

 

Rigófütty Dalkör - Fotó: Sántha Ferenc

Az est második részében a magyarországi Rigófütty Dalkör a Kárpát-medence magyar népdalkincséből készített válogatással örvendeztette meg a közönséget. Fellépésüket – akár kórusban énekeltek, akár szólót adtak elő - a tiszta hangzás, a művészi igényesség, a népzenei dialektusok hiteles megszólaltatása jellemezte. Külön örvendetes, hogy a fiatalokból álló énekkar (egyébként több nívódíj birtokosai!) végleg eljegyezték magukat páratlanul gazdag népdalkincsünkkel. Érthető, hogy teljesítményüket a jelenlevők vastapssal jutalmazták. Reméljük, hogy sokáig folytatják szép szolgálatukat: népzenénk bemutatását, terjesztését, megszerettetését!

 

-sf-

 

Vasárnap, 2009 november 8-án több egyesület - a Lencse Tibor Baráti Társaság , az Önképzőkör és a Svédországi Magyar Orvosi Egyesület - közös programmal hívta és várta az érdeklődőket a Magyar Házba.

 

A Stockholmi Magyar Kamarakórus
Fotó: Tiglezán József

 

A műsor a Stockholmi Magyar Kamarakórus fellépésével kezdődött. Mokos Imre vezényletével többek között Haydn, Mozart és Bárdos műveket szólaltattak meg. Az alig pár éves múltra visszatekintő kórust hosszú tapssal ünnepelte a közönség.


A meghívott előadó dr. Kiss László, ipolysági orvos, orvostörténész, a történelemtudományok kandidátusa volt. Pályafutását volt kolleganője, dr. Jánosy Éva mutatta be; részletezte, hogy előadónk miként tudja összeegyeztetni a gyakorló orvos teendőit, az orvostörténeti kutatást, könyvírást, és az egyetemi oktatói munkát.

 

Dr. Kiss László
Fotó: Tiglezán József

 

Dr. Kiss László előadásában a magyar irodalom három közismert személyiségéről (Karinthy, Kosztolányi és Babits) szólt, akiket betegségük valamiképpen Stockholmhoz kapcsolt. Kórtörténetük elemezését beágyazta életvitelük, szokásaik, szenvedélyeik és természtesen műveik összefüggésébe. Érdemes felkutatni és elolvasni eddig megjelent könyveit : a Kínok tövisében (Nagy emberek – hétköznapi kórok) vagy a Doleo – ergo sum (A világirodalom nagyjainak patográfiája) címűt a magyar, illetve a világirodalom jeles alkotóinak betegségeiről.


-sj-

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2022. július 05.
Kedves Híradó Olvasók!   Oly mélyre estünk, hogy nem hullhatunk már, nincs is magas és nincs számunkra mély. Anyánk nyelvén sikoltunk a világhoz, mi lesz szivünkkel és mi lesz szavunkkal, ha jő az éj?
Tovább
Mélymerülés a kínai science-fiction világában – A háromtest-probléma

Mélymerülés a kínai science-fiction világában – A háromtest-probléma

Könyvespolc 2022. július 04.
Valami erős sci-fi-t kerestem mostanában, valami olyasmit, mint a Hyperion vagy a Metro 2033 volt legutóbb, ami nyomot hagy bennem és gondolkodásra késztet. Nem is kellett sokáig kutakodnom a neten, gyorsan rám talált A háromtest-probléma című regény. Intuitív módon hatott…
Tovább
Galériák kínálata Göteborgban télvíz idején

Galériák kínálata Göteborgban télvíz idején

Képzőművészet 2022. március 16.
Grafik i Väst galéria Göteborg. Fia Kvissberg „Játék a színekkel és a formákkal” 2022.01.29.–02.16.
Tovább
Interjú Benczédi Zsuzsa nénivel

Interjú Benczédi Zsuzsa nénivel

Portré 2022. július 04.
Benczédi Zsuzsa néni 31 éve él Svédországban, zenetanár, kórusvezető, akinek generációkon átívelő pályafutása példaértékű. Zsuzsa néni lelkesedése sosem fogy el, hiszen mai napig is aktívan vezeti úgy a Ljungby-i Magyar iskolát, mint a kóruspróbákat valamint előadásra készül fáradhatatlanul.
Tovább
„Nekünk, fiataloknak fontos, hogy az érveink eljussanak a döntéshozókhoz!”

„Nekünk, fiataloknak fontos, hogy az érveink eljussanak a döntéshozókhoz!”

Portré 2022. január 01.
Beszélgetés Rácz Zsófia helyettes államtitkárral. Budapesten született 1997-ben, tanulmányait jogász szakon végzi az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, dolgozott az Alapjogokért Központ elemzőjeként, de Magyarország ENSZ ifjúsági delegáltjaként számtalan közösségi szerepvállalás is fűződik a nevéhez. Rácz Zsófia helyettes államtitkárt kérdeztem családról, hitről,…
Tovább

Egyesületek

A stockholmi magyar nagykövetség kulturális programjai

A stockholmi magyar nagykövetség kulturális programjai

A stockholmi magyar nagykövetség kulturális programjai
Farsangi mulatság és majális SOMIT módra

Farsangi mulatság és majális SOMIT módra

Bizonyára mindannyian hallottuk már, sőt, sokak napi szókincsében is gyakran előfordul az a közismert mondás, miszerint: „Ember tervez,…
SOMIT TAVASZI TÁBOR

SOMIT TAVASZI TÁBOR

A 2022. évi második SOMIT rendezvény a Tavaszi tábor volt. A koronavírus járvány enyhülését és a korlátozások feloldását…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME