A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Carlsson bokförlag, 2017.

Ez a svéd nyelven megjelent könyv Magyarország történetéről hiánypótló is lehetne. Szerzője – bár nem közismert a magyar olvasótábor körében – 1981 és -86 között a budapesti svéd követségen teljesített szolgálatot, felesége magyar származású, és saját bevallása szerint az év egy részét Magyarországon tölti.

A könyv fejezetei különböző történelmi korszakokat mutatnak be, egészen napjainkig. Ami az olvasót első látásra meglepi, az időrendi sorrend felcserélése. A bevezetőt követően az évszámokat és az ezekhez kötődő fontosabb magyar vonatkozású történelmi eseményeket ismerteti a szerző, majd rátér az első tulajdonképpeni fejezetre, mely az „Orbántiden” (Az Orbán korszak) címet viseli. Az írás további részében helyreáll az időrendi sorrend, kezdve a magyarok származásával és befejezve a 2010-es magyarországi választások eredményeivel. A könyv végén említésre kerülnek a szomszédos országokban, illetve a Magyarországon élő kisebbségek, sőt még olvasásra ajánlott irodalommal is szolgál a szerző.

Palmenak sikerül objektíven elemezni a különböző történelmi eseményeket és ezek főbb szereplőit, beleértve azokat is amelyek a mai napig eleven vitákat váltanak ki, nemcsak Magyarországon hanem annak határain kívül is. Ez a józanlátás jellemzi a történelmi átfutást egészen a ’89-es rendszerváltásig. Az ezt követő, főleg a 2002 utáni időszak leírása azonban csírájában sem emlékeztet az előbbiekről megfogalmazottak szellemére, így összességében tekintve visszás gondolatokat és érzéseket ébreszt a könyv azokban az olvasókban, akik követték és ismerik a magyarországi rendszerváltás utáni időszakot.

A jelenlegi kormánypárt és elsősorban a hivatalban levő miniszterelnök bemutatása, jellemzése tükörképe a magyarországi balliberális média, illetve annak külföldi szócsövein keresztül megjelent írásoknak, állításoknak. Természetesen jogában áll a szerzőnek bárkit és bármit kritizálni, ezért hadd tegyem rögtön hozzá, hogy nem is az állítások valósága vagy valótlansága zavar elsősorban, hanem a kettős mérce. Meggyőződésem – és remélem, hogy néhányan osztják nézetemet – a korrupció, „elkúrt” gazdaságpolitika, hazugság értelmezése nem lehet politikai pártállás vagy szimpátia kérdése. Például a 2006-os választásokat hazugsággal manipuláló volt miniszterelnököt lehet egyenes és szókimondó személynek jellemezni, de ez megkérdőjelezi mind a közlés mind a közlő hitelességét. Ennek szellemében az olvasó azzal szembesül, hogy míg a kétharmados többséggel megválasztott kormány minden cselekedete és intézkedése populizmusnak, nacionalizmusnak, EU-ellenességnek minősül, addig az ellenzék esetében a negatívumok elhallgatása, jobb esetben bagatellizálása történik.

A svéd nyelvű olvasó Palme tolmácsolásában megtudhatja, hogy a Magyar Alaptörvény nacionalista, mivel benne foglaltatik, hogy a magyar közösség számára a család és a nemzet a legfontosabb. Továbbá azt is, hogy az alaptörvény az állampolgárság, illetve a nemzethez való tartozás meghatározásában a svéd Sverigedemokraterna párttal azonos szemléletet képvisel. Természetesen terítékre kerül a migránskérdés, a romák és a szegénység, a szólás- és sajtószabadság, a korrupció, a választási rendszer, az egészségügy meg az iskolák helyzete, a gazdaság, hogy csak néhány témát említsek.

Több olyan dolog szerepel az ominózus harmadik fejezetben, aminek bemutatása kívánnivalót hagy maga után, de ezek említéséről helyszűke miatt eltekintek. Azonban befejezésül szeretnék pár sort szentelni Magyarország más országokhoz fűződő viszonyának, mivel ez is szóba kerül a könyvben. A szerző megemlíti, hogy Magyarország jó kapcsolatra törekszik Oroszországgal, a volt szovjet utódállamokkal, Törökországgal és az ázsiai országokkal, elsősorban gazdasági lehetőségeket látva ezekben a kapcsolatokban. Továbbá fontosnak tartja azt is kihangsúlyozni, hogy a magyar miniszterelnök nem kritizálja, hanem gyakran dicséri az említett országokat, noha többnek diktatórikus, autoriter rendszere van. Palme ezen felvetésén nem találok semmi kivetnivalót. A diktatórikus rendszereket nevükön kell nevezni, attól függetlenül, hogy az ezekkel kötött üzlet tárgyát magyar mezőgazdasági termék, vagy a nyugati demokráciák által előállított katonai csúcstechnológia képezi.

 

Bereczky Sándor

 

 

Érdeklődéssel olvasgattam Tóth Ildikó Ajtó, ablak nyitva van… című legújabb könyvét. Műfaját nehéz lenne meghatározni: családtörténet ez és önéletrajz – egyrészt felmenőiről ír, dédszülőkről, nagyszülőkről, szülőkről, erdélyi sorsokról, helyszínekről, másrészt saját gyermek- és fiatalkorát idézi fel. Ő maga így vall az indíttatásról: ”… élményekben igazán gazdag vagyok, és parányi tehetségemmel azon munkálkodom, hogy a valóságnak megfelelően és kellő mértéktartással rögzítsem a velem megtörténteket.”

 


Ami olvasáskor számomra a legnagyobb élményt jelentette, az idő- és térbeli utazás volt: általa visszacsöppentem szülőföldemre, olyan helyszínekre, ahol gyerekeskedtem, ifjú voltam, egyetemre jártam, ahol családom lett; ugyanakkor visszajutottam egy olyan időbe is, ami az én létemet megelőzte. Tehát a helyszín kedves és ismerős volt, az időszak pedig érdekes, mert sok mindenre rácsodálkoztam, és sok mindenkit legalább így, utólag megismerhettem, és elhelyezhettem emlékeim térképén. Tanulságos és érdekes olvasmány lehet ez a könyv bárki másnak is, mert megismertet egy korral és élettérrel, és saját, hasonló gyermekkori emlékeket eleveníthet fel.


Csodálom (és irigyelem!) Tóth Ildikóban azt a kettősséget, amellyel a családot egyszerre meleg szeretettel és gunyoros objektivitással tudja ábrázolni, ahogy a vádak enyhe kritikába, majd elnéző, enyhítő körülményeket kereső és találó felmentésbe fordulnak, és lesznek végül kedves krónikává és korképpé. A családon kívül a táj és társadalom szerves részeként ott vannak a szomszédok, a tanárok, a barátnők, a falusiak, a bábaasszony, a cigány keresztgyerek, a cseléd, a püspök, a nagy elődök szelleme, az otthon, a szomszéd telek, a nyaralás. Van benne gyerekmondóka, imádság és palacsintarecept - életünk valamennyi tartozéka, melyekből végül összeáll a nagy egész. És történik mindez gördülékenyen, a spontán emlékezés természetességével, könnyedségével.


Ha kezünkbe kerül Tóth Ildikó ezen újabb írása, irigyeljük közösen gyermekeit és unokáit (is), hiszen milyen jó lenne, ha minden szülő-nagyszülő ilyen formában is utódaira hagyhatná ezt az egyedi kincset: a felmenők történetét. Hogy megtudhassuk, megérthessük: kikből, mikor és hogyan lettünk azzá, akik vagyunk.
SJ
 

 
Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2024. október 24.
Kedves Híradó Olvasók! Örömmel jelentem – bár e mondat olvasásakor mindez nyilvánvalóvá válik –, hogy a Híradó végre újra megjelenik nyomtatásban is! Budapestről írom e sorokat, így az extrém forró, hosszú hőhullámoktól, trópusi éjszakáktól sújtott magyar nyár átvészelése után mondom,…
Tovább
Egy elfelejtett, igaz ember

Egy elfelejtett, igaz ember

Könyvespolc 2024. október 24.
Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti ellenállás elfelejtett hőse Különleges könyvbemutatóra került sor szeptember 19-én, Stockholmban, a Gamla Stanban működő Carlsson könyvkiadó (Carlsson Bokförlag) helyiségeiben. A bemutatót a kiadó szervezte, Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti…
Tovább
Csikós Tibor: Grafikai és festészeti folyamatok

Csikós Tibor: Grafikai és festészeti folyamatok

Képzőművészet 2024. október 24.
2024. május 31-én, dr. Feledy Balázs művészeti író és műkritikus megnyitóbeszédével és Orbán Dénes szaxofonjátékéval vette kezdetét Csikós Tibor Grafikai és festészeti folyamatok című kiállítása a budapesti Újpest Galériában. Sajnos az eseményen nem tudtam részt venni, azonban egy forró, júniusi…
Tovább

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME