Erdélyben született és nevelkedett magyarként érdektelenséggel és némi gyanakvással vettem kezembe Anders Kaliff uppsalai régészprofesszor Dracula och hans arv. Myt, fakta, fiktion (Bokförlaget Efron&Dotter AB) című, 2009-ben megjelent könyvét. Ellenérzéseim percek alatt változtak át kíváncsisággá, mikor felfedeztem, hogy a könyv az 1995-ben Brassóban elhunyt Binder Pál magyar-szász nemzetiségű földrajztanár, újságíró, történész és egyetemi professzor emlékének tiszteleg. Kettejük ismeretsége, majd későbbi szoros barátsága 1988 nyarán kezdődött, amikor a szerző - még mint hátizsákos egyetemista - első alkalommal látogatott el Erdélybe. 

 

 

A könyv nagyrészt a Bindertől származó adatokon alapszik, de a forrásmunkák között egyebek mellett megtaláljuk Kós Károly, W. Kovács András és Vámbéry Ármin írásait is. A gazdag és széles szakirodalom ellenére (vagy miatt), sajnos, néhány pontatlanságot is felfedezhet az olvasó, de szerencsére ezek érdemben nem befolyásolják a könyv tartalmát és üzenetét. Az írás vezérfonalát Vlad Ţepes havasalföldi vajda és a hozzá fűződő Drakula mítosz leírása és elemzése képezi, mellyel párhuzamosan a szerző röviden ismerteti Erdély történetét és ”sorsát” Árpád korától napjainkig. A történelmi visszatekintés talán kevés új információt szolgáltat a magyar olvasó számára, de remélhetőleg annál többet a svéd és más anyanyelvűeknek, akiket tudatlanságból, de olykor tudatosan félreinformáltak Erdély múltjával kapcsolatosan. Kaliff higgadt tárgyilagossággal ismerteti Erdély több mint ezeréves magyar, meg az 1100-as évekig visszavezethető német vonatkozású történetét. Írásából nem hiányoznak Erdély volt vezetői és nagyjai, s a különböző népcsoportok és vallások sem. Találóan fogalmazza meg az erdélyi identitást, példaként emeli ki az 1568-ban Tordán kihírdetett vallásszabadságot. 

 

Befejezésül talán még annyit, hogy a könyv minden sorából kiérződik az Erdély és kisebbségei iránti érdeklődés, sőt, szeretet, és nem utolsó sorban a további sorsuk miatti aggodalom. 

 

BS

 

 

A nyár folyamán két értékes könyvajándékot kapott a stockholmi Magyar Ház könyvtára. Egyiket régi barátunk, svédországi magyar honfitársunk, kedvelt és szeretett énekművészünk, Tálas Ernő hozta Magyarországról; másikat az erdélyi, több mint két évtizede Magyarországon élő orvos és nemzeti elkötelezettségű publicista, dr. Szász István Tas küldte. Egy ismert énekművész ebbe is besegített: a mű két vaskos kötetét Tamás Gábor hozta el Stockholmba, szintén Magyarországról.

 

Az első könyv címe: Jászságért Díjasok 1992–2009, kiadta Budapesten a Jászságért Alapítvány 2010-ben. Mint a cím világosan meghatározza: azokról szól, akik közel két évtizeden át a legtöbbet tették a Jászság, e történelmi és néprajzi hagyományokban gazdag alföldi magyar tájegység sajátos értékeinek őrzéséért, beillesztéséért a változó világ életforma-kereteibe, megtartásáért a magyarság kulturális kincsestárában. Közéjük tartozik Tálas Ernő is, aki a Stockholmi Opera népszerű tenoristájaként sem felejtette el magyar és jász mivoltát, s amikor és amiben csak lehetett, támogatta szülőföldje művelődési életét, ezzel érdemelvén ki a 2005-ben neki juttatott Jászságért Díjat.

Õ maga a következő szavakkal dedikálta a nekünk ajándékozott példányt: Stockholmi Magyar Házunk könyvtárának, honszerető üdvözlettel: Tálas Ernő, a Svéd Kir. Operaház tenor énekese. Köszönjük!

 

A másik, két kötetes művet ugyanaz a nemzeti elkötelezettség hozta létre és ugyanaz a szellemiség hatja át, mint a fentit. Címe: Magyar nemzetstratégia. Az első kötetet (amely egy korábbi tanulmánykötet második, javított kiadása) 2008 karácsonyára jelentette meg Budapesten a Magyar Konzervatív Alapítvány és a Püski Könyvkiadó, a másodikat 2009 karácsonyára ugyanaz a két rangos intézmény, illetve vállalkozás. Nagy formátumú, vaskos kötetek, a kettő együtt 1400 oldalnyi szöveget tartalmaz; ez a szöveg magvas történelmi, szociológiai, közgazdasági, oktatás- és nevelésügyi, vallás- és művelődésügyi, politikai, jogi és államtudományi tárgyú tanulmányokból áll össze egységes szemléletű, nagy meggyőző és mozgósító erejű olvasmánnyá.

 

Amiről ezek a tanulmányok meggyőznek és aminek a munkálására mozgósítanak, az a magyar nemzet konzervatív értékrendű megújhodása és továbbélése a történelmi időben. A konzervatív értékrendű megújhodás egyáltalán nem önellentmondás: a politikai értelemben vett konzervativizmus nem vaskalaposságot, nem a múlt formalitásaihoz való csökönyös ragaszkodást jelent, hanem mindazon kulturális és erkölcsi értékek őrzését, amelyeket egy nagyobb közösség – például egy nemzet – az idők folyamán létrehozott, amelyek a jövőben is éppolyan értékek, mint hajdan voltak, s amelyek egy modern társadalomban is éppolyan hasznosak lehetnek, mint keletkezésükkor. Egy modern társadalom, jövünk rá a könyv olvasása közben, nem attól modern, hogy elveti a régi, de időtállónak bizonyult, bizonyos értelemben öröknek mondható értékeket, hanem attól, hogy új, korszerű értékekkel képes gyarapítani azok sorát.

 

Köszönet a könyv küldőjének, aki maga is a közös mű egyik szerzője: égető egészségügyi és szociálpolitikai kérdésekre választ kereső tanulmánnyal van jelen a második kötetben.

 

VZ