A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

A júniusi Híradó Nyugat-európai járványkörképéhez kapcsolódóan egy májusban készült írás rövidített változatát adjuk most közre, amely nem fért bele az előző számba. A cikk teljes egészében a Híradó honlapján tekinthető meg. A szöveg írásakor a szerző a magyar állam KCSP-ösztöndíjasa volt Zürich városában.

 

11

Amikor az óév utolsó napján boldog koccintásokkal üdvözöltük a 2020-as esztendőt, nem is sejtettük, hogy milyen új kihívásokat tartogat számunkra az új év. A téli elpihenésből, a több napig tartó karácsonyi összejövetelek és ünneplés után, lassan mindenki ébredezni kezdett, hogy újult erővel lásson neki a terveknek és az ötletelésnek.

Meghívók készültek, levelek indultak útjukra, hogy a tavaszi félév programjairól minél többen értesülhessenek, és szépen kezdett feltöltődni az eseménynaptárunk is. Izgalommal vártuk az évek óta népszerű és mindig megvalósuló programjainkat (pl. Gyermekfelvonulás), és egy nagyon új, „ütős” kínálaton törtük a fejünket: például egy több napos, európai szintű ifjúsági találkozó ötletén májusban, illetve a Svájcban élő magyar fiatalokat megmozgató és összehozó rendszeres és kreatív programrenden.

Ekkor ért el bennünket a koronavírus hulláma, mely napok alatt a teljes forgatókönyv átírására, türelemre és rugalmasságra kényszerített bennünket. Ugyanakkor más utakat is sikerült találnunk, hogy ezt az új helyzetet az épülésünkre fordíthassuk.

Az alábbi körképpel szeretnék betekintést adni a kedves olvasóknak a Svájcban élő magyar közösségek életébe és a Svájci MagyarHáz Alapítvány (https://www.magyarhaz.ch/) színvonalas tevékenységébe, mely hamarosan a 15. születésnapját ünnepelheti.

 

A találkozók szünetelnek, a kapcsolat tovább él

Egy-egy rendezvényünk nagyon sok elemből tevődik össze, és számtalan embert mozgósít egy-egy közösségi esemény megszervezése. A Svájci MagyarHáz Alapítvány az elmúlt 15 év alatt egyre inkább szélesítette és színesítette a felkínált program- és értékpalettát. Számos svájci magyar kötődésű szervezettel és egyesülettel működünk együtt, többek között például a cserkészmozgalommal, a svájci magyar iskolákkal és óvodákkal, illetve a lelki élet legfontosabb képviselőivel, egyházakkal és gyülekezetekkel. A sokszínűség földrajzi szinten is szembetűnő, ugyanis Svájc szinte minden magyar szervezetével ápoljuk a jó kapcsolatot, és ez a gyümölcsöző kommunikáció a mai napig élénken zajlik.

Rendszeres közönségprogramjaink között központi helyet foglalnak el a nemzeti megemlékezések, továbbá kínálunk szabadidős programokat és a ma oly népszerű fesztivál-műfajhoz leginkább köthető szórakoztató eseményeket is (MagyarHáz nap). Támogatjuk kiállítások, táborok, könyvbemutatók, koncertek, összejövetelek és tartalmas előadások hirdetését. Különösen fontos szempont, hogy minél tartalmasabb és célzottabb módon találjunk utat a különféle korosztályokhoz. A járványhelyzet miatt minden közösség felfüggesztette programjai szervezését, ugyanakkor az évkör haladtával az optimizmus jegyében mindenki a korlátozások felengedését várja.

 

Otthonosság az online térben

33

Eseményeinkről mindig igyekszünk színes beszámolókat, bejelentkezéseket, megnyerő fotókat és videókat készíteni. Rendezvényeinken profi fényképek készülnek, melyeket mindenki örömmel néz vissza a fantasztikusan együtt töltött idő tanújeleként. Jelen vagyunk a közösségi oldalakon; honlapunkat is rendszeresen frissítjük, így a Svájcban élő magyarok naprakészen tudnak bennünket figyelemmel követni. Fontosnak tartjuk azt, hogy elérhetőek legyünk és könnyen lehessen hozzánk kapcsolódni, hogy a külföldön élő magyarok számára bátran felkereshetőek lehessünk. A közösség gondozás a korlátozások életbe léptetésével az online térbe helyeződött át, ám a rendszeresen érkező, sok kedves visszajelzés és érdeklődés alapján tudjuk, hogy továbbra is valós és élő az a kötelék, melyet a csaknem elmúlt 15 évben olyan szorgalmasan gondoztunk.

 

„…amíg magyarul énekelünk és táncolunk.”

Zürichben és környékén rengeteg kisgyermekes magyar család él. Kölcsönös és népszerű az az igény, hogy kitüntetett figyelmet fordítsunk a gyermekekre és a fiatalokra, akik megmaradásunk zálogai. A legkisebbeknek szóló táncházi alkalmak célja, hogy tiszta forrásból adjuk át hagyományainkat, és elmélyítsük magyar kötődésünket a tartalmas és feledhetetlen hangulatú programok által.

 

Volt egyszer a híres zürichi magyar bál…

Kultúrtörténetünkben nagy hagyománya van a báli szezonnak. A társasági élet eme évszázados tradíciója napjainkban újra virágkorát éli. „Bárhogy lesz, úgy lesz, / A jövőt nem sejthetem…” – énekelte a báli zenekar a hagyományos nyitótánc alatt a híres Zürichi Magyar Bálon, melyet idén immár 49. alkalommal rendeztek meg. A Svájc-szerte igen népszerű rendezvény minden évben különleges alkalmat teremt arra, hogy kiváló társaságban, kötetlen hangulatban kapcsolódjanak egymással a kint élő magyarok.

 

77

2020. márczius idusán…

Sajnálatos módon, Svájcban és Európa-szerte is rengeteg magyar közösség kényszerült a március 15-i rendezvények lemondására. Ezt egyfelől a kötelező hatósági intézkedések indokolták, másfelől a kiszolgáltatottabb meghívottak védelmében is történt, akik számára a megjelenés jelentős egészségügyi kockázatot jelenthetett volna.

Ebben a szorongásoktól és érezhető nehézségektől terhes helyzetben talán minden eddiginél fontosabb, hogy megkeressük erőforrásainkat és a kitartásban útmutató példákat. Ezért a megemlékezésre a körülményekre való tekintettel mégis sor kerülhetett az online térben. Ebből az alkalomból egy rendhagyó és a digitális korral harmonizáló formátumot választott a Zürichi Magyar Egyesület. Szennyessy László ünnepi beszédben emlékezett meg a jeles alkalomról, melyet a honlapunkra, a youtube-csatornánkra és a FB oldalunkra is feltöltöttünk. Remélhetőleg az idei október 23-i megemlékezést újra egymással tölthetjük!

 

Jeles napok karanténban

Az évkör továbbhaladásával az ünnepeket immár mindenki az otthonában töltötte. Mivel a Svájci MagyarHáz Alapítvány működésének alappillérei között található az értékközvetítés és a magyar közösségek megtartása az idegennyelvű kultúrában, így kiemelt figyelmet fordítottunk a jeles napokra. Húsvét alkalmából rendhagyó digitális locsolóverssel köszöntöttük a leányokat: „Elmondom én gyorsan verseimet online / Viruljon ezután is minden honleány!” Április 24-én, a Magyar Népviselet napján az „Egy nap népviseletben” kezdeményezéshez csatlakozva egy animációt készítettünk, hogy mi is felhívjuk a figyelmet népviseleteink sokszínűségére és felülmúlhatatlan értékére. Az idei évben Anyák Napjára egy kis verses gyűjteményt szerkesztettünk a magyar irodalom legszebb verseiből, melynek több funkciót szántunk: elsősorban így szerettük volna az Édesanyákat, a Nagymamákat és a Dédnagymamákat köszönteni, és kifejezni hálánkat az életünkért, és mindenért, amit kaptunk tőlük. Másodsorban a család egységéről emlékeztünk meg. Harmadszor pedig az Anyanyelvre és annak szépségére, fontosságára is fel kívántuk hívni a figyelmet, hogy a verseket forgatva jeles alkotóinkkal is jobban megismerkedhessünk.

 

Előre tekintve

A kényszerű otthonlét és a szükséges bezárkózás kiváló lehetőséget nyújt az online térben való építkezésre és fejlesztésekre. A személyes kapcsolódás és a konkrét fizikai tér hiányában a figyelmünket egy olyan digitális fórum létrehozásának szenteltük, mely a járvány végével támogatni fogja a közösségen belüli minőségi kapcsolattartást. Egy olyan modern és megkapó felületeten dolgozunk, ahol letisztult és stílusos módon tudjuk bemutatni a Svájcban élő magyar közösségek programjait.

A Svájci MagyarHáz Alapítvány közelgő 15. születésnapjának alkalmából honlapunk teljes grafikai és tartalmi megújuláson esik át. A kerek évforduló alkalmából az online térben is lépést kívánunk tartani a korral. Célunk, hogy méltó otthona legyünk a svájci szintű ifjúsági, kulturális vagy egyéb területen zajló magyar kezdeményezéseknek. Kiemelt szempont, hogy az új dizájn mobil- és tabletoptimalizált legyen, korunk elvárásainak megfelelően. Programjainkról és kezdeményezéseinkről részletesebb és átfogóbb tájékoztatókat készítettünk, hogy bemutathassuk tevékenységeinket, addig, amíg újra egymás körében lehetünk.

 

Szabó Dóra Sarolta

fortepan107476v1

Berényi Lajos szentesi patkolókovács 1933-ban készült szekerét egy falumúzeum őrzi. Ebben nem is lenne semmi meglepő, ha a múzeum nem a dániai Nyvang községben lenne. A szekeret pedig magyar huszárok vásárolták a gazdájától 1944-ben, aztán vitték magukkal, amerre a háború sodorta őket. Azzal a tizenkétezer magyar katonával érkeztek, akik német parancsnokság alatt Dániában szolgáltak a világháború utolsó hónapjaiban. Néhányan közülük átálltak az antifasiszta dán ellenállókhoz, a többség csak csendben próbálta átvészelni. A skandináv országban könyvet írtak róluk, nálunk alig ismerik a történetüket.

A dániai magyar katonák egy része a marosvásárhelyi „Csaba királyfi” Hadapródiskola 15-18 éves növendéke volt. A többnyire jó családból való kadétok még a gyorsított hadiképzésben sem jutottak el a tiszti esküig: a szovjet hadsereg ’44 őszen átlépte az országhatárt, a hadapródiskolát ki kellett menekíteni Erdélyből. Előbb Nyugat-Magyarországra kerültek, majd a német hadvezetés parancsára karácsonykor egy lengyelországi német támaszpontra (Bromberg/ Bydgoszcz) vitték őket. A hivatalos indok az volt, hogy itt nyugodt körülmények között folytathatják a kiképzésüket – valójában utánpótlásnak szánták őket a keleti frontra.

 

Amikor 1945. január végén a szovjetek elérték Lengyelország nyugati részét, a németek a frontra vezényelték a magyar hadapródokat. Vezetőjük, Szilágyi Dezső huszár őrnagy, azonban nem engedte, hogy a németek feláldozzák a kamasz fiúkat. Arra hivatkozott, hogy a kadétok kiképzése még nem megfelelő. A katonatiszt sokat kockáztatott, mert a németek szerint a válasza nyílt parancsmegtagadásnak számított. Mégis elérte a célját, mert néhány nap időhúzás után már a németek sem látták értelmét az ellenállásnak. A hadapródiskolát új állomáshelyre irányították: Dániába. Münsterig közel 900 kilométert tettek meg – a tisztek lovon, a kadétok szekereken és gyalog. Velük mentek a tisztek családtagjai is, köztük karon ülő kisgyerekek is. Mínusz 15–20 fokos hideg volt, helyenként térdig ért a hó, a katonák közül sokan megbetegedtek, gyakori volt a végtagok fagyásos sérülése. Mivel képtelenek lettek volna tovább menni, végül vonatra tették őket, és így érkeztek meg a dániai Præstø-be. Itt a német parancsnokok figyelmeztették a magyarokat, hogy ne próbáljanak meg kapcsolatot létesíteni a dánokkal, mert sok köztük az ellenálló – márpedig ha valaki információt oszt meg az ellenállás tagjaival, arra statáriális eljárás vár.

Hat német tiszt érkezett, hogy átvegyék a magyar hadapródok kiképzésének irányítását. Szilágyi Dezső pontosan tudta, hogy céljuk egy rövid gyorstalpaló tanfolyam után a németországi városok védelmére vezényelni a magyarokat. Ezúttal nyelvi nehézségekre hivatkozva tagadta meg az együttműködést. A feszültség napról-napra nőtt: a magyarok ugyanis ezen a településen már számbeli fölényben voltak, a Dániát megszálló német alakulatok nagy részét a frontra vezényelték. A német tisztek annyira nem bíztak a magyarokban, hogy a szobáikba hordták a kiképzéshez használt fegyvereket és elbarikádozták magukat. A hadapródok így aztán munkaszolgálatos feladatokat végeztek, például légvédelmi gödröket ástak. Szilágyi megtagadta azt a parancsot is, hogy dán ellenállók rejtekhelyeit derítsék fel, amiért a németek szabotázzsal vádolták.

Pedig arról fogalmuk sem volt, hogy a huszártiszt tényleg felvette a kapcsolatot az ellenállókkal. Tájékoztatta őket, hogy ő és növendékei vendégeknek tekintik magukat Dániában, és ha fegyveres konfliktusra kerülne sor, a dánok oldalán fognak harcolni a németek ellen. Nem volt egyedül: több más, Dániába került magyar katonatiszt állt összeköttetésben a dán náciellenes ellenállókkal, például a Høvelte-i táborban állomásozó tisztek csoportja. Szilágyi arról is tudomást szerzett, hogy 1945 áprilisában, amikor egy Koppenhágában rendvédelmi feladatokat ellátó magyar egységet Berlinbe akartak vezényelni a németek, a magyarok megtagadták a parancsot. Utcai harc tört ki a magyar dezertálók és a németek között, a lövöldözésben nyolc dán civil meghalt, a katonai áldozatok számát és a következményeket máig nem ismerjük. Szilágyi titkos szövetséget hozott létre vezetőtársaival, és megállapodtak, hogy szükség esetén egyszerre lépnek majd fel a németek ellen.

Erre már nem került sor. Az egyre nagyobb kockázatot jelentő „szövetséges” hadapród csapatot a németek végül Gavnø szigetére internálták. Itt várták ki a háború végét, a britek bevonulását. Bár a lefegyverzett németeknek és szövetségeseiknek, így a magyar honvédeknek is, azonnal németországi hadifogolytáborokba kellett továbbmenniük, Szilágyi őrnagy bátorságának köszönhetően a magyar hadapródiskola Dániában maradhatott, és megkülönböztetett bánásmódban részesült. A hadapródok és tisztjeik tartózkodási és munkavállalási engedélyt kaptak, szállást és élelmezést biztosítottak a számukra. A magyarok a környékbeli farmokon dolgoztak, de arról is maradtak feljegyzések, hogy esténként műkedvelő színházi előadásokat tartottak, ahová a helyi lakosokat is meghívták.

A „Csaba királyfi” Hadapródiskola soha nem tért vissza Marosvásárhelyre, ott oszlott fel Dániában. A kadétokat gyötörte a honvágy, így – noha a dán kormány továbbra is vendégnek tekintette őket – a következő évben többségük elindult Magyarországra. Voltak közülük, akiket hazatérésük után, mint a nyugati hadseregekkel kapcsolatot tartó gyanús elemeket, egy időre a komáromi várbörtönbe vetettek a magyar hatóságok. „Dánia hősként búcsúztatott, Magyarország ellenségként fogadott” – foglalta össze egyikük. A volt hadapródok közül néhányan Dániában maradtak, ahol családot alapítottak, sokan pedig Nyugat-Európa és Amerika felé vették az irányt. Szilágyi Dezső hiába volt náciellenes, Magyarországon jó eséllyel börtön várt volna rá, így 1950-ig élt Dániában, ahol megbecsülés övezte. Innen az Egyesült Államokba, Princetonba került, ahol lovas edzőként dolgozott. A volt huszártiszt az amerikai lovassport egyik meghatározó vezetőjeként halt meg 1983-ban. Magyarországon csak jóval a rendszerváltás után, 1995-ben rehabilitálták: posztumusz ezredessé léptették elő. Az utolsó Dániában élő, egykori „csabás” hadapród nemrégiben halt meg. Rá és a többi 12 ezer magyar honvédre ma már csak egy kiszolgált alföldi szekér emlékeztet egy dániai falusi múzeumban.

 

 

Nyáry Krisztián

Lohn Annamária – Jönköping, Borås

 

„A szépség mindenütt ott van, nem rajta múlik, hogy nem látjuk meg.”

(Auguste Rodin)

 

A világszerte kialakult járványhelyzet, mint ahogyan minden másra is, az egyesületek mindennapi életére is rányomta a bélyegét. A felelősségteljes viselkedés jegyében megszűntek a fizikai értelemben vett közös programok, a tagok találkozásai. Ez értelemszerűen az ösztöndíjas munkát is érinti, hiszen a közösségi életet virtuális szintre kellett emelni, mely új, a korábbiakhoz képest egészen másfajta szemléletmódot igényel. Az internet adta lehetőségekkel élve, új programot nyitottam a svédországi egyesületek számára. Híres múzeumokat tekintünk meg közösen, virtuális sétákat téve. Az idegenvezető szerepét szívesen öltöttem magamra, hiszen végzettségemből kifolyólag (új- és legújabbkori történeti muzeológus vagyok) a kiállítások mindig az életem részei voltak. Egy kiállításba lépve a tárgyiasított történelemmel találjuk szembe magunkat. Egy kép többet mond ezer szónál – állítja a szállóige.

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2021. április 03.
Kedves Híradó Olvasók!   Habár lassan azt sem tudjuk már megszámolni, hogy a koronavírus-járvány hányadik hullámánál tartunk, de az még biztosnak mutatkozik, hogy itt a tavasz, s március idusán megemlékezünk az 1848/’49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről, eszményéről, a magyar szabadságért…
Tovább
Weöres Sándor: A teljesség felé

Weöres Sándor: A teljesség felé

Könyvespolc 2021. április 18.
„Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor…
Tovább
Cigonya

Cigonya

Képzőművészet 2021. április 18.
Tihamért gyerekként ismertem meg Magyarkanizsán, a hatvanas években. Ötödikes koromban lehetett az eszmélésem. Akkor már túl voltunk jó néhány korcsolyázáson a befagyott Körös jegén, jó időben pedig pecázni jártunk a Bányába, vagy a Slajcra, kis Tiszára (a Tisza holtága) vagy…
Tovább
Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Portré 2021. április 03.
A Stockholmi Magyar Háznak felbecsülhetetlen szellemi és gazdasági értéke van. Amikor annak idején sikerült megvásárolni, a svédországi magyarság úgy érezte, hogy ez egy talpalatnyi magyar föld Svédországban. Nem véletlenül… A Magyar Ház legfrissebb beruházási munkálatainak (tetőcsere) köszönhetően az épület készen…
Tovább
„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

Portré 2020. december 28.
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Tovább

Egyesületek

„Anya, mikor lesz újra magyar ovi? Úgy hiányzik...!”

„Anya, mikor lesz újra magyar ovi? Úgy hiányzik...!”

Már 2021-et írunk, de az elmúlt év eseményei továbbra is megnehezítik a mindennapjainkat. Ősszel ugyan még volt lehetőségünk…
Virtuális Nálad-Nálam, avagy az év első SOMIT találkozója

Virtuális Nálad-Nálam, avagy az év első SOMIT találkozója

Az elmúlt évben bizonyára sokunk fejében megfordult afféle gondolatok tömkelege, mint pl. „ennél rosszabb már nem lehet...”, „meddig…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME