Körkép

Nekrológ Szente Imre halálára

Szente Imre

(Celldömölk, 1922. december 22. – Stockholm, 2020. december 27.)

Tanulmányíró, író, költő, műfordító és nyugdíjas egyetemi oktató

„Arra tanított, hogy legyünk hűségesek magyar anyanyelvünkhöz és idegenben se feledkezzünk meg magyar kultúránkról!"

„Hazafisága sohasem melldöngető, hanem csendesen példamutató, hűséges és büszke."

Szentkirályi Csaga

Szente Imre életpályája

Magyarországi tanulmányok:

Elemi iskola: Alsóság (ma Celldömölk településrésze). Gimnázium és érettségi: a kőszegi bencéseknél. Egyetemi tanulmányok: magyar–latin szak a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Szakvizsga: 1947-ben. Később angol és orosz nyelvi továbbképzés valamint tanítási jogosítvány.

Velük kezdődött

A Celldömölki Gimnázium tanárai 1946–1953

Szente Imre tanár úr szoros kapcsolatot tartott szülőföldjével, Kemenesaljával, Celldömölkkel és iskolájával. Az Így kezdődött... című visszaemlékezésében Szente tanár úr írja:

„Gondolj arra, hogy megpróbáltatásaid másoknak örömére szolgálhatnak, tartja egy kissé epés bölcs mondás. Hát, ha nem is örömére, de kétségtelenül hasznára vált az új gimnáziumnak és az egész környékről odasereglő tanulóifjúságnak, hogy átlagon felüli tanári kar verődött össze ott, egy törzsgárda, amelyhez a később érkező »fiatalok« és érettebb korúak minden törés nélkül csatlakozhattak, asszimilálódhattak. Ritkaság, hogy egy új intézménynek mindjárt az elején »szelleme« alakuljon ki, mely rövid idő alatt »tradícióvá« erősödik, hogy már az első évfolyamok végzősei alma maternak érezzék visszaemlékezéseikben.”

Aktívan bekapcsolódott a magyarországi irodalmi életbe is. Művei, fordításai, esszéi, kritikái, versei sorban jelentek meg Magyarországon. Aktív tagja lett a Bárczy Géza Kiejtési Alapítványnak. A Magyar Írószövetség nagy tiszteletnek örvendő személyisége. A Magyarok Világszövetsége is számított közreműködésére. Rendszeresen részt vett Budapesten, a Vörösmarty téri könyvhét magyar irodalmat ünneplő rendezvényein.

Svédországi tanulmányok:

1967-ben a Lundi Egyetemen finnugor tudományokból doktorál Julius Magiste professzornál.

Sorsfordulók:

Katona 1944 novemberétől 1945 májusáig. Egy évet a csepeli Bencés Gimnáziumban tanított, az államosítás után 1956 novemberéig az újonnan indult Celldömölki Gimnázium orosz- és matematikatanára. A forradalom után elhagyta hazáját és 26 évig nem lépett területére.

"Ahogy most és mindig a csillagos égre, úgy tudtam életem során rácsodálkozni a természetre és az emberi világra, hol naivul, a gyermek szemével, hol meg egy szigorú s nem mindig bölcs kritikuséval."

Rácsodálkozásait gyűjtötte össze a "Szabad Szemmel" és a "Találkozások" című esszéköteteiben.

"Az egyre inkább elüzletiesedőbb világban csak a rokonlelkek "találkozásától" várható hagyományainak, értékeink átmentése." (Szentgyörgy-hegy, 2004 június 19.)

Szente tanár úr ígérete szerint író-olvasó találkozót vállalt a Tapolcai Városi Könyvtár és Múzeum zsúfolásig megtelt nagytermében.

1956 végétől 1959 nyaráig Ausztriában magániskolákban tevékenykedett. 1968-tól a finnországi Jyväskylä Egyetemen magyart tanít. Finn feleségével és két gyermekével Stockholmba költözik 1980-ban.

Magyart oktat az ottani Tanárképző Főiskolán. A svédországi magyar ajkú gyermekek tanára. 1987-től nyugdíjas. Rendszeresen hazalátogat Magyarországra. Részese a magyar irodalmi életnek.

Legfontosabb alkotásai:

Unkarin kielen alkeiskurssi (A magyar nyelv kezdő tanfolyama finn nyelven) Jyväskyläi Egyetem (München, 1975)

Saját versek, versfordítások latinból, finnből, németből svédből, oroszból és franciából.

Kiváló munkát végzett a magyar irodalom, az anyanyelv oktatása, a magyar múlt és nemzettudat erősítés, a Rákosi- és a Kádár-rendszer bírálata, a külföldre szakadt magyarok sorsának a bemutatása, különféle irodalmi és filmismertetések és -kritikák ismertetése továbbá ünnepi és alkalmi beszédek területén.

Hosszabb ideig a müncheni Nemzetőr és Új Látóhatár, illetve a Szabad Európa Rádió munkatársa.

Szolzsenyicin, Alekszander: A GULAG - szigetcsoport 1918-1956 I-II. kötet. (A. I. Szolzsenyicin művének fordítása oroszból, Danubia Druckerei GmbH — Nemzetőr, München,1976; Új Idő Kft., Budapest, 1989).

Magyar szépirodalom svéd fordításban 1980-1995: bibliográfia / av Maria Müller; Kertész Tomas közreműködésével. - Göteborg: Univ.-bibl., 1996. - xx, 101 s. - (Acta Bibliothecae Universitatis Gothoburgensis; 26)

Kalevala (Finn népi eposz magyar fordítása, Nemzedékek és Nemzetőr, München, 1987; Berzsenyi Dániel Főiskola Uralisztikai Tanszéke, Szombathely, 2001; Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Apáczai Kiadó, XII. Kerületi Pedagógiai Szolgáltató Központ, 2002). A magyar fordítások megjelenése mindig esemény volt a magyar irodalmi életben. Ezt az író-olvasó találkozók országos sikerei is bizonyították!

„Ajándék, mellyel meglepem…” (Versek és műfordítások, Magyar Ház, Stockholm, 1992).

Mentem eprészni erdőre, áfonyázni rengetegbe. Läksin puolahan metsälle, muulle maalle mustikalle(Karjalai, inkeri és finn balladák; válogatta és szerkesztette Kádár György, Jaakko Kellosalo, Eija Kukkurainen, fordította Szente Imre, Berzsenyi Dániel Főiskola Uralisztikai Tanszéke, Szombathely, 2000).

Európa és az elsüllyedt Atlantisz (Az Erdély Kövei 10. kötetében, Erdélyi Könyv Egylet, 2000);

Szabad szemmel (Esszék, előadások, jegyzetek, Svédországi magyarok kiadása, Stockholm, 2003)

Találkozások (Tanulmányok és esszék. 2005.)

Nyelvünk szebbé teheted! Vidám tanversek nyelvkedvelőknek. (Bárczi Füzetek VI. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, 2006).

Itt egy hangzót mentek! Szép hangzásra nevelő tanversek. (Bárczi Füzetek XV. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, 2008).

„…megijed a macska tőle: / ej, be furcsa nyeevogees!” Szép hangzásra nevelő tanversek. (Bárczi Füzetek XVII. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, 2014)

Kitüntetései:

- MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KISKERESZTJE (1996):

„A Magyar Kultúra svédországi terjesztéséért.”

- Berzsenyi-díj (2001):

„A szétszóratásban élő Magyarság szellemi összefogásáért, kiemelkedő műfordítói életművéért, különös tekintettel a Kalevala tolmácsolására.”

- Bárczi-harang-díj (2004):

„A szép magyar kiejtés megőrzéséért és terjesztéséért.”

- MÁRTON ÁRON-EMLÉKÉREM (2008. december 5-én)

„A magyar irodalom magas szintű művelése, a Kalevala és Szolzsenyicin művének magyarra fordítása, a skandináviai magyar diaszpóra hat évtizedes szolgálata, írói- és irodalomnépszerűsítő munkássága elismeréseként.”

Palotai István:

A nyelvek története, az etimológia és a hangtan legmélyebb bugyrainak tökéletes ismerete szintén a hobbijai közé tartozik. A nyelvi humort is kedveli, sokszor elkápráztatta tanítványait briliáns ötleteivel.

Leginkább azonban mindig is a magyar népdalok ősi kincseit, nyelvezetét kutatta.

Munkássága során több nagylélegzetű művet tett az irodalom és az irodalomtudomány asztalára. Ezek sorából leginkább gyönyörű Kalevala-fordítása, Szolzsenyicin műveinek avatott adaptációja emelkedik ki, de több nyelvtudományi művet, sőt remekbe szabott novellát is írt.

Tanítványai imádták. Óriási tudása és szikrázó humora körükben kapott igazán életre.

A hallgatóktól elvárta az odaadást, megkövetelte a tudást, de huncut, pajzán bemondásai jótékonyan oldották a légkört, tették a vizsgákat szinte szórakozássá.

Tevékeny résztvevője a Stockholmi Magyar Ház életének

Szentkirályi Csaga köszönetnyilvánítása:

Szolzsenyicin Gulágszigetcsoport című könyvének fordításával vált ismertté a nyugati magyarság körében. Otthon csak azok tudtak erről, akiknek ez nem tetszett és igyekeztek is megtorolni ezt a merészséget. A Nemzetőr Nyelvőr című rovatának cikkeit írta Szente Imre és az Új Látóhatárnak volt állandó munkatársa. Kalevala fordítása 1987-ben jelent meg a Nemzetőr és Nemzedékek kiadásában. Esszéi, nyelvészeti, irodalmi, politikai tanulmányai, előadásai, recenziói, olvasónaplója még kiadásra várnak. (…) Szente Imre a magyar népzene kiváló ismerője és továbbadója, aki csak tiszta forrásból fakasztja a dalt és tanítványaitól is megköveteli a „tisztaságot”. Szente Imre tiszta és igaz volta, szelíd szigorúsága tiszteletteljes szeretetet ébreszt környezetében, „alattvalóiban”. (…)

Szente Imre sohasem hajhászta a sikert, kitüntetést. (…)Köszönet a magam és a svédországi magyarok nevében azért a sok szép előadásért, amit tőled hallottunk Balassi Bálintról, Berzsenyi Dánielről, Mikes Kelemenről, a magyar népdalszövegek képvilágáról, filmélményeidről – hogy csak néhányat említsek a Magyar Házban és a Tångagärde-i táborokon elhangzottakból. Imre bácsi mindég az első volt, aki fürdés-fejállás után furulyaszóval költötte fel a táborozó hétalvókat…

Köszönetet mondok verseidért és műfordításaidért, a Kalevala rendhagyó, gyönyörű magyar tolmácsolásáért. Köszönjük, hogy lefordítottad Szolzsenyicin könyvét magyarra, amely leleplezte a szovjet rémuralmat, számodra pedig a rengeteg munkán kívül még kellemetlenséget is okozott abban az időben, amikor a szovjet hatalom még Finnországban is félelemben tartotta a hatóságokat!

Példát állítottál áldozatvállalásból, kitartó munkából és bátorságból. Köszönjük a dalos estéket, amikor veled énekelhettünk és megtanítottál arra, hogy „csak tiszta forrásból” merítsük a népdalt.

Köszönjük, hogy magyarra és irodalomra tanítottad gyermekeinket a stockholmi iskolákban, a cserkészet keretein belül és a Tanárképző Főiskolán a leendő magyar anyanyelvi tanárokat.

70. születésnapján a stockholmi Magyar Ház Közösség verseinek összegyűjtésével s kiadásával köszöntötte. Ebből az alkalomból jelent meg a Magyar Ház Híradója (Sárgaújság) 1993. márciusi számában Szentkirályi Csaga alábbi köszöntője

Sántha Judit jegyzete:

Szente Imre bácsit minden svédországi magyar ismeri. Személyesen azok, akiket magyar nyelvre vagy a magyar nyelv tanítására oktatott, akik előadásait hallhatták (azokat a részletes, szellemes, tömény, megkapó tulajdonképpeni leckéket, amelyeket leginkább a stockholmi Magyar Házban tartott különböző egyesületek felkérésére), akik egy-egy nemzeti ünnepre jöttek a Magyar Házba, és a műsor meg a vacsora után ott maradtak népdalozásra is (és itt hallgathatták mandolinkísérettel az Imre bácsi kifogyhatatlan népdaltarsolyából előkerülő énekeket).

De azok is, akik „csak” cikkeit olvasták például a Híradóban vagy az Új Kévében, akik versesköteteit, netán Kalevala-fordítását lapozgatták-ízlelgették, vagy akik csodálatos dalszöveg-fordításait énekelték a stockholmi kamarakórusban. Kétszeres menekülésre kényszerült, először Magyarországról 1956-ban, aztán Finnországból 1980-ban.

- Imre bácsi, itt tartom a kezemben azt a kötetet verseidből és műfordításaidból, amelyet 1992-ben hetvenedik születésnapodra rendeztél sajtó alá, és amelyet barátaid és tisztelőid jelentettek meg közös összefogással. Ezt írod az Ajándék, mellyel meglepem… c. kötet előszavában:

- Nos, egyfajta curriculum vitae-vel akartam szolgálni, tudósítással két válság-, egyben ”költői ” korszakomról, amikor versekbe csordult belőlem az önsajnálat és a Haza, az Ember sorsán s gyarlóságán érezett kétségbeesés: a terror éveiről, melyeket vidéki tanárként vészeltem át szülővároskámban, Celldömölkön;majd a hontalanság első évtizedéről, mielőtt megtaláltam volna helyemet, tennivalóimat, szövetségeseimet és – önmagamat új környezetemben és az emigráció nemzetköziségében. Ha nincs ellenedre, próbáljuk meg ezen versek mentén felidézni a múlt számodra lényeges állomásait!

Én láttam már hidat mit a bomba

ketté-szakított rémes

haláltusája hosszú hónapokra

rámerevült a csonka végtagokra

A vízben ázva véres

tajtékot rozsdálló üszkös sebekké

mérgesedtek a töréshelyek

- Igen. Ez a második világháború vége, a Lánchíd romokban… Én Celldömölk közelében, Alsóságon születtem; édesapám a sághegyi bazaltfejtésnél volt munkavezető. Már Budapesten jártam a bölcsészkart, amikor megkaptam a behívót – ekkor már a visszavonulás zajlott nyugat felé. Vártuk, hogy találkozhassunk az amerikaiakkal és vége legyen a mi háborúnknak is. Ez meg is történt, és hadifogságba estünk, csak aztán átadattunk az oroszoknak azzal az ígérettel, hogy ők majd hazaengednek bennünket. Mikor újra hazai földön voltunk, az egyik faluban egy fiatalember (egyetemista társam volt, nem tudtam, hogy innen származik) behúzott a portájukra azzal, hogy itt nem lesz hazaengedés, hanem visznek minket a Szovjetunióba; maradjak le és így próbáljam elkerülni a szomorú sorsom. Hallgattam a jó szóra.

- Ez a háborút követő kommunista terror képe. Én befejeztem az egyetemet Budapesten, de látva a diákok, értelmiségiek állandó zaklatását, azt, hogy diáktársaimat rendre Recskre viszik, visszahúzódtam szülőföldemre. Celldömölkön tanárkodtam, amikor 1956-ban kitört a forradalom.

…Surranó motozás

októberi ködben

Mi az ott tanár úr?

Baglyok szárnya rebben

Puskaropogás tör

át a csendes esten

Tanár úr tanár úr

mi van Budapesten?

- Neked miért kellett elhagynod az országot 1956-ban? Felróhattak-e neked valamit a megtorláskor?

- Nekem azért kellett mennem, mert orosz nyelvtanár voltam, és biztosra vettem, hogy engem nyelvtudásom miatt használni akarnak majd az oroszok, de erre én nem lettem volna hajlandó. Tehát az ismert úton elindultam ismét nyugatnak.

- Az első, három éves megálló Ausztria volt, ahol a kezdeti időt menekülttáborban töltöttem, aztán Bregenzben kaptam tanári állást egy leányiskolában ( Kövek/lomb nélküli tövek/a Földnek csontjai/Ide menekültem/a kövekre ültem/könnyeim ontani…//Habjaid zúgása álmaim szövete/nyitott ablakomon éjjel-nappal árad/mint távoli tájak boldog üzenete/ Fáradhatatlanul mosod a sziklákat/ mosod a lelkemet Bregenzer-Ache). Mikor kiderült, hogy van egy TBC-s beszűrődésem, a Svéd Vöröskereszt jött segítségemre: olyan magyar menekülteket vittek innen Svédországba, akiknek orvosi kezelésre volt szükségük. Így kerültem én Svédországba, lettem egészséges, majd iratkoztam be a lundi egyetem finnugor szakára (Lund fölött sivár szelek/kergetik a felleget/Téli csillag holdvilág/ kővilág//Kövek állnak ellenem/kőbe verem a fejem/kőből van a levegő/ s az eső). Aztán, hogy jobban elmélyülhessek tanulmányaimban, Finnországba költöztem, ahol a jyväskyläi egyetem finnugor tanszékén kezdtem magyart tanítani. Itt születtek a gyermekeim, Béla és Veronka. Itt fordítottam le Szolzsenyicin: A Gulág-szigetcsoportját (megjelent 1975-76-ban Münchenben), amiért aztán lassan persona non grata-vá lettem Finnországban, és újra útnak kellett indulnom 1980-ban, vissza Svédországba.

Itt, miközben leendő anyanyelvi oktatóknak és időnként gyerekeknek is tanítottam a magyart, lefordítottam – ötödiknek – a Kalevalát. Itt, Stockholmban, a Magyar Házban tulajdonképpen hazataláltam, ez jelentette számomra az anyanyelvet, hazát, a megtartó közösséget. Volt, kivel elbeszélgetni és volt miről, igény volt tudásomra, előadásokat tarthattam, honfitársaimmal és azok felnövekvő gyermekeikkel népdalozhattunk sokszor. Cikkeimet az Új Látóhatár, a Híradó, az Új Kéve közölte. Törzsvendége voltam a stockholmi Önképzőkör nyári táborainak. És közben telt az idő.

- Imre bácsi, engedd most meg, hogy idevágóan idézzek Kalevaládból, mert úgy tartom, hogy te mindig egy szellemi gyűjtögető voltál és az is maradtál, s hogy a mai olvasó is ezen keresztül kedvet kapjon további olvasásra:

Szókat máshol is szereztem, titkot máskor is tanultam, gyalogúton gyűjtögettem, hangafű közül halásztam, csalitosbul cserkészgettem, bozótosbul bontogattam, fűkalászrul fejtegettem, kotortam kerékcsapábul, mikor kisbojtár koromban legelőkön lépegettem, szagos széna-zsombikosban, aranyos avarba’ jártam barna Bimbómnak nyomában, tarka barmomat terelve.// Fagy csípése dalt fakasztott, ritmusra dobolt a zápor, más zenéje volt a szélnek, hangja más futó haboknak, szó lett szárnyak lebbenése, monda lombok moccanása.// Kincsem kévébe kötöttem, gombolyagba göngyölgettem… rézládámba rekkentettem.

S amit saját versedben is megírsz a következőképpen:

Úgy sütöm le szemem

úgy szégyenkezem

minden virág előtt

mintha én lennék oka

hogy meg kell halnia

s hogy el kell hagynom őt…

Eltűnök inkább a hervadás elől

megfutamodom

hűségem őrzöm hűtelen

A szépet mit gyűjtött szemem

elraktározom

- Imre bácsi, van-e unokátok?

- Igen, van – hány éves is? – kérdi Tajnától, feleségétől. Tizenhárom, mondja Tajna kis számolgatás, gondolkodás után. – A keleti nyelvek érdeklik nagyon, s azzal szeretne foglalkozni.

Forrásanyag:

https://hirado.smosz.org/index.php/evfordulo/431-szente-imret-koeszoentjuek-90-szueletesnapjan

https://hirado.smosz.org/index.php/diaszpora/nyeomszsz/518-marton-aron-emlekerem-szente-imrenek

http://vala.hu/finn/februar-28-a-kalevala-napja-28-helmikuuta-kalevalan-paiva

Szente Imre: Találkozások című kötete (Tanulmányok és esszék. Bárczi Géza Kiejtési Alapítvány, Budapest, 2005)

Goldston-Szente Veronika, Szente Imre lánya által eljuttatott anyag

http://magyaridok.hu/kultura/filologia-szokimondo-nagy-oregje-1955698/

https://www.lundikulturforum.se/wp-content/uploads/2017/05/emlekfuzet_200803151.pdf

http://vala.hu/finn/februar-28-a-kalevala-napja-28-helmikuuta-kalevalan-paiva

http://mek.oszk.hu/07300/07310/07310.htm

http://mek.oszk.hu/07300/07310/07310.pdf

https://www.immi.se/kultur/authors/ungrare/szente.htm

https://hu.wikipedia.org/wiki/Szente_Imre

http://hirado.smosz.org/index.php/evfordulo/1195-husegem-orzom-hutelen-szente-imre-95-szuletesnapja-elebe

Kaiser Ottó összeállításai és fényképei, Diósdi László szerkesztése (Határtalan irodalom, 2008)

Összeállította és szerkesztette:

Madarassy Enikő

: Madarassy Enikő; 2021. április 18.; Találatok: 1422

A gyermekvállalás mindenkiben más és más gondolatokat ébreszt

Vannak, akik úgy vágnak bele, hogy azt sem tudják, mi vár rájuk. Mások pedig hamis elképzeléseikből kiindulva csalódottsággal mérgezik a gyorsan elillanó értékes idő minden pillanatát. És olyanok is vannak, akik tisztában vannak a gyermekvállalással járó összes aprósággal, akik úgy élik meg a szülővé válás momentumait, hogy bár sok minden megváltozott az új élet érkezésével, mégis a legszebb közös döntésük volt. Mert a szülőszobai fájdalmak, az átalvatlan éjszakák, a nemakarom-hónapok, meg az összes többi, talán hiábavalónak tűnő törekvés mind megsemmisül a sok „szeretlek apa”, „köszi anya, hogy bekötötted a sebem”, „úgy hiányoztál nekem az oviban” mellett. Hidd el. Mert ahányszor csak beleszagolsz este a kis fejébe, amikor már mélyen alszik, lomhán, időnként horkantva szuszog, és babaillat párolog a hajszálak sűrűjében, rájössz, hogy mekkora ajándékot kaptál az élettől és abban reménykedsz, hogy másnap, meg harmadnap is érzed még ezt az összetéveszthetetlen, semmihez sem hasonlítható illatot. Nem kérded meg, hogy hol a beígért boldogság, gondtalanság, a kényelem, amikor átázik a pelenka, a gyerek egyszerre sír, mert éhes és mert fáj a hasa, és nem hagy nyugodtan beszélgetni a barátokkal. Nem kérded meg, mert közben megtanulsz önzetlenül adni, bár tudod, talán sosem kapod vissza. Nem kérded meg, mert az életed átértékelődik. És talán te vagy az utolsó, aki elkészül, ha menni kell valahova, igyekszel összeszedni magad, de te is látod, hogy a frizurádra még ráférne egy utolsó simítás, a sminked sem az igazi, gyermeked pedig csillogó szemmel rád tekint és azt mondja, „csinos vagy, anya”. Felbecsülhetetlen. Rajtuk keresztül ismerjük meg legjobban önmagunkat és azt, hogy hogyan reagálunk bizonyos helyzetekre. Hogy milyen tanácsot adunk nekik, amikor bakalódnak az óvodában, piszkálják a suliban, amikor érzelmi hullámvölgyben vannak. Megtanulunk mérlegelni és talán az életben először nem a saját érdekeinket nézzük. Megtudhatjuk, mennyi szeretet szorult lelkünkbe. És ha mégis megkérded, hogy hol a beígért boldogság, a válasz nagyon egyszerű. Gyermeked tekintetében, önfeledt nevetésében, minden egyes ölelésében, amivel a maga módján háláját fejezi ki mindazért, amit érte teszel: a közös sütögetésekért, az összes elkészített jelmezért, papírrepülőért, közös kirándulásért, bújócskáért. Ez a gyermekvállalás igazi értelme, az igazi ajándék.

Örvendetes, hogy léteznek olyan civil szervezetek, amelyek napjainkban felvállalják a család intézményének támogatását, a gyermekvállalás mellett kampányolnak, amelyek igyekeznek segíteni annak érdekében, hogy a kívánt gyermekek megszülethessenek. Ezennel szeretnék röviden bemutatni egy, a leírtakhoz kapcsolódó mozgalmat és egy nagyon kedves kezdeményezést. Bizonyára már sokan hallottatok a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalomról, amelynek legfőbb célja, hogy megszülessenek a kívánt, tervezett gyerekek. Bevallásuk szerint azt szeretnék elérni, hogy a gyermekvállalás ne terhet és gondot jelentsen, hanem áldás és boldogság legyen, mert édesanyává és édesapává válni csodálatos dolog! A Három Királyfi, Három Királylány egy Magyarországon létező politikailag független mozgalom, amelynek „kezdeményezésére 2013 januárjában mind az öt parlamenti párt aláírta azt a nyilatkozatot, amelyben a frakcióvezetők megfogadják, hogy mindig támogatni fogják a gyermekvállalást és a gyermekesek segítéséért fognak dolgozni a parlamentben”. (https://www.haromkiralyfi.hu)

A mozgalom számtalan módon igyekszik erősíteni a fiatalok gyermekvállalási kedvét: minden évben családbarát munkahely, családbarát egyetem díjat ad át, kurzusokat, családépítő/családsegítő előadásokat szervez, elindította a vándorbölcső valamint a babazászló kezdeményezést stb. A babazászló „ötlete” a halottainkról való megemlékezésre vezethető vissza. Ha valaki végleg eltávozik közülünk, tiszteletére fekete zászlót tűzünk ki. Ha egy kisbaba érkezik közénk, őt nem köszöntjük zászlóval? 2011-ben Oberfrank Pál ötlete alapján országos szintű és hagyományteremtő kezdeményezést indított útjára a mozgalom, melynek keretében a csatlakozó önkormányzatok, közintézmények, otthonok és magánházak egyaránt zászlót tűznek ki épületeikre, ha újszülött érkezik közéjük. Idén pedig elindult a babazászló nemzetközi karrierje is. A malmői Pannónia Klubban örömmel tűztük ki a babazászlókat, minden rendezvényen, hiszen a gyermekvállalást mi is szívügyünknek tekintjük. De lobogtak a zászlók a Stockholmi Magyar Nagykövetség épületén is...

Írta: Berecki Emőke

: Berecki Emőke; 2020. december 28.; Találatok: 1485

Rendhagyó beszámoló Svájcból

A júniusi Híradó Nyugat-európai járványkörképéhez kapcsolódóan egy májusban készült írás rövidített változatát adjuk most közre, amely nem fért bele az előző számba. A cikk teljes egészében a Híradó honlapján tekinthető meg. A szöveg írásakor a szerző a magyar állam KCSP-ösztöndíjasa volt Zürich városában.

Amikor az óév utolsó napján boldog koccintásokkal üdvözöltük a 2020-as esztendőt, nem is sejtettük, hogy milyen új kihívásokat tartogat számunkra az új év. A téli elpihenésből, a több napig tartó karácsonyi összejövetelek és ünneplés után, lassan mindenki ébredezni kezdett, hogy újult erővel lásson neki a terveknek és az ötletelésnek.

Meghívók készültek, levelek indultak útjukra, hogy a tavaszi félév programjairól minél többen értesülhessenek, és szépen kezdett feltöltődni az eseménynaptárunk is. Izgalommal vártuk az évek óta népszerű és mindig megvalósuló programjainkat (pl. Gyermekfelvonulás), és egy nagyon új, „ütős” kínálaton törtük a fejünket: például egy több napos, európai szintű ifjúsági találkozó ötletén májusban, illetve a Svájcban élő magyar fiatalokat megmozgató és összehozó rendszeres és kreatív programrenden.

Ekkor ért el bennünket a koronavírus hulláma, mely napok alatt a teljes forgatókönyv átírására, türelemre és rugalmasságra kényszerített bennünket. Ugyanakkor más utakat is sikerült találnunk, hogy ezt az új helyzetet az épülésünkre fordíthassuk.

Az alábbi körképpel szeretnék betekintést adni a kedves olvasóknak a Svájcban élő magyar közösségek életébe és a Svájci MagyarHáz Alapítvány (https://www.magyarhaz.ch/) színvonalas tevékenységébe, mely hamarosan a 15. születésnapját ünnepelheti.

A találkozók szünetelnek, a kapcsolat tovább él

Egy-egy rendezvényünk nagyon sok elemből tevődik össze, és számtalan embert mozgósít egy-egy közösségi esemény megszervezése. A Svájci MagyarHáz Alapítvány az elmúlt 15 év alatt egyre inkább szélesítette és színesítette a felkínált program- és értékpalettát. Számos svájci magyar kötődésű szervezettel és egyesülettel működünk együtt, többek között például a cserkészmozgalommal, a svájci magyar iskolákkal és óvodákkal, illetve a lelki élet legfontosabb képviselőivel, egyházakkal és gyülekezetekkel. A sokszínűség földrajzi szinten is szembetűnő, ugyanis Svájc szinte minden magyar szervezetével ápoljuk a jó kapcsolatot, és ez a gyümölcsöző kommunikáció a mai napig élénken zajlik.

Rendszeres közönségprogramjaink között központi helyet foglalnak el a nemzeti megemlékezések, továbbá kínálunk szabadidős programokat és a ma oly népszerű fesztivál-műfajhoz leginkább köthető szórakoztató eseményeket is (MagyarHáz nap). Támogatjuk kiállítások, táborok, könyvbemutatók, koncertek, összejövetelek és tartalmas előadások hirdetését. Különösen fontos szempont, hogy minél tartalmasabb és célzottabb módon találjunk utat a különféle korosztályokhoz. A járványhelyzet miatt minden közösség felfüggesztette programjai szervezését, ugyanakkor az évkör haladtával az optimizmus jegyében mindenki a korlátozások felengedését várja.

Otthonosság az online térben

Eseményeinkről mindig igyekszünk színes beszámolókat, bejelentkezéseket, megnyerő fotókat és videókat készíteni. Rendezvényeinken profi fényképek készülnek, melyeket mindenki örömmel néz vissza a fantasztikusan együtt töltött idő tanújeleként. Jelen vagyunk a közösségi oldalakon; honlapunkat is rendszeresen frissítjük, így a Svájcban élő magyarok naprakészen tudnak bennünket figyelemmel követni. Fontosnak tartjuk azt, hogy elérhetőek legyünk és könnyen lehessen hozzánk kapcsolódni, hogy a külföldön élő magyarok számára bátran felkereshetőek lehessünk. A közösség gondozás a korlátozások életbe léptetésével az online térbe helyeződött át, ám a rendszeresen érkező, sok kedves visszajelzés és érdeklődés alapján tudjuk, hogy továbbra is valós és élő az a kötelék, melyet a csaknem elmúlt 15 évben olyan szorgalmasan gondoztunk.

„…amíg magyarul énekelünk és táncolunk.”

Zürichben és környékén rengeteg kisgyermekes magyar család él. Kölcsönös és népszerű az az igény, hogy kitüntetett figyelmet fordítsunk a gyermekekre és a fiatalokra, akik megmaradásunk zálogai. A legkisebbeknek szóló táncházi alkalmak célja, hogy tiszta forrásból adjuk át hagyományainkat, és elmélyítsük magyar kötődésünket a tartalmas és feledhetetlen hangulatú programok által.

Volt egyszer a híres zürichi magyar bál…

Kultúrtörténetünkben nagy hagyománya van a báli szezonnak. A társasági élet eme évszázados tradíciója napjainkban újra virágkorát éli. „Bárhogy lesz, úgy lesz, / A jövőt nem sejthetem…” – énekelte a báli zenekar a hagyományos nyitótánc alatt a híres Zürichi Magyar Bálon, melyet idén immár 49. alkalommal rendeztek meg. A Svájc-szerte igen népszerű rendezvény minden évben különleges alkalmat teremt arra, hogy kiváló társaságban, kötetlen hangulatban kapcsolódjanak egymással a kint élő magyarok.

2020. márczius idusán…

Sajnálatos módon, Svájcban és Európa-szerte is rengeteg magyar közösség kényszerült a március 15-i rendezvények lemondására. Ezt egyfelől a kötelező hatósági intézkedések indokolták, másfelől a kiszolgáltatottabb meghívottak védelmében is történt, akik számára a megjelenés jelentős egészségügyi kockázatot jelenthetett volna.

Ebben a szorongásoktól és érezhető nehézségektől terhes helyzetben talán minden eddiginél fontosabb, hogy megkeressük erőforrásainkat és a kitartásban útmutató példákat. Ezért a megemlékezésre a körülményekre való tekintettel mégis sor kerülhetett az online térben. Ebből az alkalomból egy rendhagyó és a digitális korral harmonizáló formátumot választott a Zürichi Magyar Egyesület. Szennyessy László ünnepi beszédben emlékezett meg a jeles alkalomról, melyet a honlapunkra, a youtube-csatornánkra és a FB oldalunkra is feltöltöttünk. Remélhetőleg az idei október 23-i megemlékezést újra egymással tölthetjük!

Jeles napok karanténban

Az évkör továbbhaladásával az ünnepeket immár mindenki az otthonában töltötte. Mivel a Svájci MagyarHáz Alapítvány működésének alappillérei között található az értékközvetítés és a magyar közösségek megtartása az idegennyelvű kultúrában, így kiemelt figyelmet fordítottunk a jeles napokra. Húsvét alkalmából rendhagyó digitális locsolóverssel köszöntöttük a leányokat: „Elmondom én gyorsan verseimet online / Viruljon ezután is minden honleány!” Április 24-én, a Magyar Népviselet napján az „Egy nap népviseletben” kezdeményezéshez csatlakozva egy animációt készítettünk, hogy mi is felhívjuk a figyelmet népviseleteink sokszínűségére és felülmúlhatatlan értékére. Az idei évben Anyák Napjára egy kis verses gyűjteményt szerkesztettünk a magyar irodalom legszebb verseiből, melynek több funkciót szántunk: elsősorban így szerettük volna az Édesanyákat, a Nagymamákat és a Dédnagymamákat köszönteni, és kifejezni hálánkat az életünkért, és mindenért, amit kaptunk tőlük. Másodsorban a család egységéről emlékeztünk meg. Harmadszor pedig az Anyanyelvre és annak szépségére, fontosságára is fel kívántuk hívni a figyelmet, hogy a verseket forgatva jeles alkotóinkkal is jobban megismerkedhessünk.

Előre tekintve

A kényszerű otthonlét és a szükséges bezárkózás kiváló lehetőséget nyújt az online térben való építkezésre és fejlesztésekre. A személyes kapcsolódás és a konkrét fizikai tér hiányában a figyelmünket egy olyan digitális fórum létrehozásának szenteltük, mely a járvány végével támogatni fogja a közösségen belüli minőségi kapcsolattartást. Egy olyan modern és megkapó felületeten dolgozunk, ahol letisztult és stílusos módon tudjuk bemutatni a Svájcban élő magyar közösségek programjait.

A Svájci MagyarHáz Alapítvány közelgő 15. születésnapjának alkalmából honlapunk teljes grafikai és tartalmi megújuláson esik át. A kerek évforduló alkalmából az online térben is lépést kívánunk tartani a korral. Célunk, hogy méltó otthona legyünk a svájci szintű ifjúsági, kulturális vagy egyéb területen zajló magyar kezdeményezéseknek. Kiemelt szempont, hogy az új dizájn mobil- és tabletoptimalizált legyen, korunk elvárásainak megfelelően. Programjainkról és kezdeményezéseinkről részletesebb és átfogóbb tájékoztatókat készítettünk, hogy bemutathassuk tevékenységeinket, addig, amíg újra egymás körében lehetünk.

Szabó Dóra Sarolta