A soknevű Lussekatter (lussebulle, kuse, saffransbulle, kuse, julkuse, vagy Lucia bun, eredetileg dövelskatt, döbelskatt, dyvelkatt), egy tipikusan svéd adventi sütemény, melyet Luca napján készítenek. A sütemény egy sáfránnyal (újabban túróval is) ízesített kelt tészta, melyet jellegzetes 8-as (macskafarok) alakra hajlítanak és mazsolával díszítenek. A süteményt, némileg eltérő ízesítéssel Finnországban, Norvégiában, Dániában és Nagy-Britanniában is készítik. A népszerű, egyedi formájú süteménynek semmi köze sincs Szent Luciához, a hagyomány inkább a Luca boszorkányos hiedelemköréhez tartozik.
Eleink nagytiszteletű tudása és egyik nagyon fontos foglalatossága a régi fajta földmérés volt. II. József magyar király (kalapos király) 1786. február 10-én „kataszteri felmérésre vonatkozó rendeletet” adott ki. Erről Bogdán István levéltáros 1990-ben újra kiadott gyűjtésében olvashatunk. „Magyarországi hossz- és földmértékek 1601-1874” (155 oldal, Akadémiai Kiadó gondozása).
Húshagyókedd a vízkereszttől tartó farsangi időszak utolsó napja. Franciául mardi gras, angolul shrove tuesday vagy fat tuesday – svédül Fettisdag vagy fett tisdag – mindegyik ugyanazt jelenti: kövér kedd.
Az igazi farsangi karneválok ideje az ünnepkört záró napokra esik: farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyó keddre. A „húshagyó” elnevezés az olasz eredetű karnevál szó tükörfordítása. Az elnevezés a latin eredetű carne (hús) és levare (elhagyni) fordítása. A karnevál eredetileg télbúcsúztató, tavaszköszöntő maskarás, zenés-táncos ünnep, amit ezen a napon tartottak, és még éjfél előtt befejeződött. A velencei karnevál utolsó napja.
A keresztény hagyomány szerint a nagyböjt kezdetét megelőző utolsó nap, húshagyó kedd éjszakáján véget ér a farsangi időszak. Valamikor a szombat estétől húshagyókedd éjfélig tartó időszakot farsang farkának nevezték, mikor is megengedett a torkosság, a zsírdúsabb ételek és az édesség „bővebb” fogyasztása. Ennek az időszaknak Európa-szerte egyik jellegzetes étele a fánk. Máshol palacsintát sütnek, a skandináv államokban egy főleg mandulamasszával, tejszínhabbal töltött zsemleszerűséget, melynek általánosan elfogadott neve a Semla.
Hamvazószerdától – ami a keresztény naptári évben a farsangi időszak utáni első nap – húsvétig tart a 40 napos nagyböjt. Hamvazó, mert a katolikus hagyomány szerint a misén a pap az előző évi szentelt barka hamujával keresztet rajzol a hívek homlokára.
Húsvétra készülődve elcsendesedünk, az evést is visszafogjuk. Nemcsak a húst hagyhatjuk el, hanem a nehéz, zsíros ételeket és az édességet is.
A katolikus időkben húshagyókedd volt az utolsó, bő és zsíros étkezést megengedő nap a húsvétig tartó negyvennapos böjt előtt. Ahogy a neve is mutatja, az volt a cél, hogy minél táplálóbb, bőségesebb, legalább hét fogásból álló étkezéssel valóban felkészülhessenek a 40 napos böjtre. A magas kalóriatartalmú ételek miatt lett ennek az eredetileg fehér keddnek (vit tisdag) neve kövér kedd (fettisdag; (fett tisdag). A hozzá fűződő hagyományok fennmaradtak azt követően is, hogy a reformációval a böjt szabályai eltűntek. A 19. században a nagyböjt előtti időszakban gyakori eledel volt a magas zsírtartalmú leves és a sertéskolbász. A desszertet – mivel ekkor adódott az utolsó lehetőség a tej, a tojás és a fehér búzaliszt fogyasztására – gazdaságos és ésszerű volt zsemle formájában elkészíteni.
A „kövér napi” zsemlét (Fastlagsbulle), közismertebb néven zsíros keddi zsemlének (Fettisbulle) vagy egyszerűen zsemlének (Semla) nevezik. Semla – elnevezése a latin simila szóból ered, melynek jelentése finomliszt. És ez tökéletesen fedi is a lényeget, hiszen a sütemény tésztájának összetétele nagyjából ugyanaz, mint a kenyértésztáé, de finomliszttel készítve. A finnországi svédeknél a mai napig is semla a neve a közönséges zsemlének.
A múlt század elején Dél-Svédországban még közismert volt a Hetvägg, forró fal, vagy Fetägg, forró falat, mely mély tálban, forró tejjel tálalt – talán már kissé szikkadt – zsemle megnevezése. Az 1800-as években még nem került töltelék bele, csak némi fahéjjal, porcukorral szórták le. Hagyományosan a nagyböjt előtti, úgynevezett bikahétfőn fogyasztották őket.
Svédországban a zsemlét általában tejszínhabbal és mandulamasszával töltötten fogyasztják. Sok helyen fennmaradt az a valószínűleg régi hagyomány is, hogy egy mélytányérba teszik a zsemlét, köré meleg tejet öntenek. Ez az úgynevezett „forró fal” Norvégiában és Dániában a mai napig is népszerű. A norvég és a dán fastlagsbullar mandula paszta helyett lekvárral és néha vaníliás krémmel töltött. Finnországban a mandulapépet ugyanúgy használják, mint Svédországban, de manapság gyakori a lekvár is.
A Skandináviában élő magyarok is jó étvággyal fogyasztják a mandulamasszával, tejszínhabbal töltött SEMLA zsemlét, de nem feledik a farsangi-, szalagos-, rózsa-, kitoló fánkot, meg a csörögét sem!
Kedves Híradó Olvasók! Örömmel jelentem – bár e mondat olvasásakor mindez nyilvánvalóvá válik –, hogy a Híradó végre újra megjelenik nyomtatásban is! Budapestről írom e sorokat, így az extrém forró, hosszú hőhullámoktól, trópusi éjszakáktól sújtott magyar nyár átvészelése után mondom,…
Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti ellenállás elfelejtett hőse Különleges könyvbemutatóra került sor szeptember 19-én, Stockholmban, a Gamla Stanban működő Carlsson könyvkiadó (Carlsson Bokförlag) helyiségeiben. A bemutatót a kiadó szervezte, Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti…
2024. május 31-én, dr. Feledy Balázs művészeti író és műkritikus megnyitóbeszédével és Orbán Dénes szaxofonjátékéval vette kezdetét Csikós Tibor Grafikai és festészeti folyamatok című kiállítása a budapesti Újpest Galériában. Sajnos az eseményen nem tudtam részt venni, azonban egy forró, júniusi…
A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.
A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.
Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.
Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!
Éves tagsági díj családonként: 100 kr
A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:
Bankgiro 244-1590
Swish:
Nem kapta kézhez a Híradót?
Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.
Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.
