Egyre több magyar dolgozik Svédországban. Bár sokan családjukkal együtt költöztek ide, óvodás, iskoláskorú gyermekekkel, itt tartózkodásuk nem minden esetben végleges. Egyeseknek lejár a szerződése, megszűnik a munkahelye, vagy egészen egyszerűen nem érzik jól magukat az idegen környezetben. Vissza, illetve hazaköltöznek. Gyermekeik otthon folytatják a Svédországban megkezdett iskolát, s mivel lelkileg eleve erre készültek fel, a legtöbb esetben nem okoz törést személyiségük kialakulásában. Viszont, még ha sikerül is Svédországban olyan iskolába íratni a gyereket, ahol van magyar tanár, ahhoz, hogy a tanuló lépést tarthasson az otthoni tantervvel, tananyaggal, természetesen nincs lehetőség. Mások hosszú tartamra terveznek, letelepednek.
Valamikor a ´70-es években, Európa négy jelentős országa döntött úgy, hogy korszerűsíti oktatáspolitikáját, szembenéz az egyre nagyobb számban érkezőbevándorlók igényeivel, s társadalma nyelvi sokszínűségét az oktatásban is érvényesülni engedi. Hollandia, Dánia, Nagy-Britannia és Svédország iskoláiban elkezdődött az anyanyelv tamítása. A négy országból mára csupán Svédország tartott ki az eredeti elképzelések mellett. A svédek nemhogy leépítették volna a tanulók anyanyelvi képzését, hanem újabb és újabb kutatásokkal támasztják alá annak szükségességét, korszerűbb, hatékonyabb oktatási stratégiák kifejlesztésén gondolkodnak, anyanyelv tanárokat alkalmaznak, s fórumot is biztosítanak az anyanyelv tanárok számára. Svédországba változatlanul magas számban érkeznek nap mint nap a bevándorlók - többségük gyerekkel. A tanügyben folyamatos kihívást jelent a különbözőéletkorú gyerekek tudásfelmérése, beiskolázása, nyelvi fölzárkóztatása. Az elmúlt negyven év tapasztalata sem ad választ mindenre. Úgy egy éve olvashattuk például a Stockholmi Egyetem nyelvdidaktikai karának oldalán Jarmo Lainio professzor figyelmeztetését: ha a gyereket „bedobják” az idegen nyelvűiskolába, annak elsődleges következménye nem az lesz, hogy gyorsan megtanulja az új nyelvet, hanem az, hogy gyorsan elfelejti a régit, vagyis az anyanyelvét. A svéd anyanyelvűgyerekek nyelvi fejlődésével nem tud lépést tartani, ez kihatással lesz a tanulás folyamatára minden tantárgyban, s emellett identitászavart is okoz. Egyértelműtehát, hogy az anyanyelvet mindenképpen szinten kell tartani, s ebben az anyanyelvi oktatók segítségére számítanak elsősorban.
Világhálós kalandozásaik során talán rábukkantak Önök közül is néhányan a Tema Modersmål oldalra, amely a Skolverket ( svéd Tanügy) anyanyelvi oktatásért felelős alegységének internetes portálja. Ez év áprilisától – a kezdőlap jobb oldali sávjában – a magyar nyelv is megtalálható.
2014. augusztus első tíz napjában tartottuk a tizennyolcadik Kékvirág Anyanyelvi tábort Hällebergában, a SMOSZ tavaly felavatott ifjúsági otthonában. Az Őrszavak, avagy Custos Magyar Nyelvápolók Egyesülete szervezésében rendezett táborban találkozhatott negyvennyolc gyermek, akik idén Mátyás királlyal és a reneszánsz korral ismerkedhettek meg részletesebben.
A felnőtt oktatók és segítők számára idén is egy-két nappal korábban kezdődött a tábor, hogy mire a gyerekek megérkeznek, addigra minden készen várja őket – a kézműves dolgok, sportfelszerelések, irodai kellékek a helyükön. Igazából ez a néhány táborkezdés előtti nap olyan, mint karácsony előtt az ajándékok csomagolása és felkészülés valami nagyon-nagyon különlegesre, amiben sok az ismerős vonás, de mégis új és megismételhetetlen. Az évről-évre ismétlődő vonások között volt a délelőtti áhítat, a két korcsoport szerinti gitáros énektanulás. A nagyoknál az idei kedvenc a Republictól a 67-es út, a Honfoglalásból a Kell még egy szó és Oláh Ibolya Magyarországa volt. A kicsiknél talán a Szélről legeljetek, fának ne menjetek, A juhásznak jól megy dolga és a Pál, Kata, Péter volt a sláger. Az újítás az énektanulásokon az volt, hogy idén először CD is készült a megtanult énekekből, amely majd megvásárolható lesz, hogy a gyerekek jövőre se felejtsék el a szövegeket, dallamokat és otthon is tudják gyakorolni azokat!
A délelőtt nagy része a csoportfoglalkozásé, amelynek során minden korosztály eltérő módokon dolgozta fel a tábor témáját, vagyis idén Mátyás királyt. A legkisebbekkel és a nyelvtanulókkal Ildikó néni foglalkozott, a kicsikkel Salat Réka és Komáromi Marci, a közepesek népes csapatával (ők voltak a legtöbben, tizenegyen) Bogács Nóri és Niman Rudi, a nagyokkal Császár Sanyi és Berecz Kata tanult és kézműveskedett, a kamaszok csoportja volt Palcsó Attiláé és az enyém, az ifikkel pedig Balogh Erika és Bálint Levente foglalkozott.
Az ebéd után mindennap tartottunk egy órás csendespihenőt, amikor Ildikó néni mesét mondott a gyerekeknek, és utána kezdetét vette a szabadidős program. Gyakran lehetett lemenni a tóhoz fürdeni, kenuzni, ráadásul idén a vasárnapot is úgy ünnepeltük, hogy már délelőtt lementünk a tóhoz, visszafelé pedig szedtünk áfonyát, és a tavaly kezdett hagyománynak megfelelően egyszer az egész tábornak sütöttünk belőle pitét – mindenki nagy-nagy örömére, és hangos tetszésnyilvánítására.
Kedves Híradó Olvasók! Örömmel jelentem – bár e mondat olvasásakor mindez nyilvánvalóvá válik –, hogy a Híradó végre újra megjelenik nyomtatásban is! Budapestről írom e sorokat, így az extrém forró, hosszú hőhullámoktól, trópusi éjszakáktól sújtott magyar nyár átvészelése után mondom,…
Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti ellenállás elfelejtett hőse Különleges könyvbemutatóra került sor szeptember 19-én, Stockholmban, a Gamla Stanban működő Carlsson könyvkiadó (Carlsson Bokförlag) helyiségeiben. A bemutatót a kiadó szervezte, Hardi-Kovács Gellért: Soós Géza, az 1944. évi nemzeti…
2024. május 31-én, dr. Feledy Balázs művészeti író és műkritikus megnyitóbeszédével és Orbán Dénes szaxofonjátékéval vette kezdetét Csikós Tibor Grafikai és festészeti folyamatok című kiállítása a budapesti Újpest Galériában. Sajnos az eseményen nem tudtam részt venni, azonban egy forró, júniusi…
A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.
A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.
Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.
Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!
Éves tagsági díj családonként: 100 kr
A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:
Bankgiro 244-1590
Swish:
Nem kapta kézhez a Híradót?
Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.
Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.
.jpg)
