A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Lassan végére érünk az Őrszavak Magyar Nyelvvédők Egyesülete vezetőségének bemutatásának. Utolsónak hagyjuk a Kékvirág tábor résztvevőinek „táplálóját”, Tompa Orsolyát. Vele és tábori munkájának reménybeli folytatójával, Szabó Tiborral a tavaszi számban beszélgetünk. 
 
Karácsony az áldozatvállalás, az egymásra figyelés, a szeretet ünnepe. Ilyenkor, ünnep közeledtével illik megemlékezni azokról az emberekről, akik megajándékoztak bennünket, illik megköszönni áldozat-kézségüket. 
 
Jó tudni, és örvendeni annak, hogy vannak olyan emberek, akik egy jó cél érdekében képesek feláldozni azt, ami mindnyájunknak egyformán fontos: drága szabadidejüket. Hogy mi, az Őrszavak vezetősége részt veszünk a táborokon és mondhatni 24 órás szolgálatot vállalunk ott, az természetes, a saját gyerekeink, unokáink érdekében tesszük. De az, hogy Svédországtól messze élő, idegen emberek is vállalják ezt a fárasztó munkát, csak egy köszönömért, ez olyan csoda, amelyet csak az egymás, a drága magyar nyelvünk, hagyományaink iránti szeretettel magyarázható. Ritka kincs ez, a mai pénzorientált világban különösképpen. A Kékvirág magyar nyelvi tábor nem tudna létezni, működni odaadó, önzetlen munkájuk nélkül. Ezért köszöntjük most az erdélyi Császár családot, Sata  Albertet, a magyarországi Ézsiás Anikót és Fehér Miklóst, a felvidéki Palcsó Attilát. 
 
Az eltelt évek alatt minden táborlakó tanult valamit tőlük, kapott valami olyant, ami elindíthatott bennük egy olyan folyamatot, melynek felnőtt korukban látják hasznát. Az igényt a magyar nyelvre és kultúrára. 
De vajon mit kaptak ők a tábortól? Vajon mi készteti ezeket az embereket a visszatérésre? Mindnyájunkat érdeklő, érintő kérdések ezek, melyekre éppolyan készségesen válaszoltak, ahogyan munkába hívó kérésünkre szoktak reagálni.
 

Az idei Kékvirág Anyanyelvi Táborban egy fontos változás volt a korábbi évekhez képest. A 17. tábor 2013-tól új helyszínre költözött, méghozzá a Svédországi Magyarok Országos Szövetsége által újonnan megvásárolt dél-svédországi ifjúsági házba, Hällebergába. Habár új volt a táborhely, mégis sikerült rekordot döntenünk, mert több mint nyolcvanan lehettünk együtt svédországi, német- és magyarországi, erdélyi és felvidéki magyarok. Felejthetetlen élmény volt.

Az Őrszavak, avagy Custos Magyar Nyelvápolók Egyesülete szervezésében rendezett táborban augusztus 2 és 10 között találkozhatott több mint ötven gyermek, akik idén a lovagkorral ismerkedhettek meg részletesebben. Délelőttönként a reggeli áhítat, majd a két korcsoportban történő, hangszerekkel kísért énektanulás után filmes összeállításokat nézhettünk meg: általános ismertetőt a lovagkorról, Nagy Lajosról és Károly Róbertről, a lovagi tornáról, és az udvari táncokról, lovagi eszményekről. A filmes vetítéssel kísért közös tanulás után következett a csoportfoglalkozás, melynek során minden korosztály külön vonult, és eltérő módokon foglalkozott a magyar nyelvvel.

Bemutatkozik Lőrincz Lázár

Az Őrszavak vezetőségének bemutatásakor többször is megemlítettem, mennyire fontos az, hogy a Híradó olvasói tudjanak arról, kik azok az emberek, akik vezető szerepet vállalnak egyesületünkben. Miért történik egyáltalán ez az interjú-sorozat? A válasz egyszerű: az egyesület tagsága, és természetesen a vezetősége is Svédország különböző helységeiben él, nagy földrajzi távolságra egymástól. Célunk és feladatunk a magyar nyelv, a magyar hagyományok megőrzése, terjesztése a svédországi magyar szülők és gyermekek körében. Mint felelős szülők és egyesületi tagok fontosnak tartjuk, hogy az emberek megismerjék azokat, akikre gyermekeik nevelését bízzák, ha olyan rövid időre is, mint a magyar nyelvi tábor 8-9 napja.

Beszélgetőtársam Lőrincz Lázár, a svédországi Őrszavak- Custos Magyar Nyelvápolók Egyesületének pénztárosa.

 Lőrincz Lázár

- Több mint egy éve vetted át az egyesületi pénztár kezelését elődödtől, Cseh Andreától. Bár új ember voltál egyesületünk életében, a vezetőségi tagok közül is csak néhánnyal találkoztál, mégis elvállaltad azt a feladatot, melyre felkértünk, és azóta is becsülettel végzed. Mikor és honnan jöttél Svédországba, jelenleg hol élsz?

Erdélyből, a Kovászna megyei Torja községből származom, 1987 óta élek Svédország Halmstad nevű városában.

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2022. december 27.
Uraji köd / Fotó: Antal József Kedves Híradó Olvasók!
Tovább
Tao Te King

Tao Te King

Könyvespolc 2022. december 27.
Pár útravalót már felpakoltam erre a képzeletbeli könyvespolcra azokból az olvasmányokból, melyek az embert az olvasás örömén túl, mintegy segítőtársként kísérhetik életútján. Szóba került már jó pár meghatározó név, eszme, vallás, de ma álljon itt egy igazi klasszikus, amely immáron…
Tovább
„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

Képzőművészet 2022. október 23.
2022 Angi István: Hegyek napsütésben, akril - vászon 2022.07.07 – 08.31. Bárczay kastély galériája, Felsőzsolca. Mintegy két tucat frissen készült olajfestmény és körülbelül ugyanennyi, főleg fából készült kisplasztika fogadja a látogatót Angi István kiállításán. A képek figuratívak, a legelvontabb alkotásokon…
Tovább
Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Portré 2022. október 23.
Bereczky-Veress Biborka: Bevallom, amikor felhívtam telefonon Sipos Lorándot, még nem ismertem őt és egyetlen festményét sem láttam élőben. Vezetőségi tagunk, Tiglezán Csilla, aki sajnos ma nem lehet jelen, hívta fel a figyelmünk a művész munkáira. Az interneten keresztül megtekinthető sok…
Tovább
„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

Portré 2022. október 23.
Jégkorong kapus, többszörös magyar válogatott, egyben az első magyar játékos, aki az észak-amerikai jégkorong ligák legfelső osztályában játszott (NHL). 2008-ban tagja volt a szapporói jégkorong-világbajnokság győztes csapatának, de részt vett a 2009-es A csoportos jégkorong-világbajnokságon is. Kisgyerekkorban kezdett jégkorongozni, hatévesen…
Tovább

Egyesületek

Hírek a SOMIT háza tájáról… Hagyományaink nyomában

Hírek a SOMIT háza tájáról… Hagyományaink nyomában

Mindössze néhány héttel a rendkívül jól sikerült SOMIT családos tábor után egy hétvége erejéig (2022. október 21. és…
Újra elindulóban az ifik társasága

Újra elindulóban az ifik társasága

A tavaszi közgyűlésen bemutatkozott hat magyar fiatal, akik akkor lelkesen meséltek a jövőbeli céljaikról és arról, hogy miképpen…
Pedagógusok a házban

Pedagógusok a házban

A jó pedagógus olyan, mint a télen a kamrában lógó szárazkolbász, szalámi: minél több van belőle, és minél…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Swish:

Swish


  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME