A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Hamar megjött a nyár, a nagyvakáció, s mi, unokatestvérek újra együtt nyaraltunk a nagyszüleinknél. Már mindannyian értesültek Lili kecskénk létezéséről, ezért természetesen az idei vakációnak ő lett a fő témája. Nagyapát alaposan kikérdeztük Liliről: hogy érezte magát, hány kilósra hízott, hiányoztunk-e neki? Nagymama esti meséi mi másról, mint a kecskékről szóltak. Kedvencünk Pósa Lajos, egy kecskemamáról és gidójáról szóló meséje lett. Mondókákat, énekeket is tanított nekünk, meg ezt a kecskés körjátékot:

 

Kecske ment a kiskertbe.

A káposztát megette.

Vigyázz kecske, ugorj ki,

jön a gazda megfogni!

 

Mikor nagymama először elénekelte el ezt a kis kecskés éneket, Pistike azon nyomban rákérdezett:

– Nagymama, hogy ment a kecske a kiskertbe? Miért ment oda? Miért ette meg a káposztát?

– Jaj, te kis kíváncsi! – kacagta el magát nagymama. – Rosszabb vagy hét gidónál!

Erre a válaszra nem csak Pistike, de a többi gyerek is felkapta a fejét:

– Nagymama, miért mondtad, hogy Pistike rosszabb hét gidónál?

– Hát csak azért, mert Pistike olyan nagyon kíváncsi, mint egy kis kecske.

– Miért? A kecskék kíváncsiak? – érdeklődtek az unokatestvérek, hiszen ők nem sokat hallottak ezekről az állatokról.

– Kíváncsiak ám! Azt hiszem, ők a legkíváncsibb háziállatok! Meg okosak is! Olyan okosak, hogy meg tudják értetni magukat a gazdájukkal.

– Igazán? Jaj, de érdekes! Meséld el nagymama!

– Gyerekek, azt biztosan ti is észrevettétek már, hogy a kecskék mindent látni akarnak, és szeretik meg is tapasztalni, mi az, amit találtak. Környezetükben mindent megvizsgálnak felső ajkukkal és nyelvükkel, és megrágcsálnak, gyakran meg is esznek. Azt is tudnotok kell a kecskéről, hogy ügyesen másznak fel mindenre, sziklákra, bokrokra, még fákra is! És kiváló az egyensúlyérzékük. Tesztelik a kerítést és a zárakat, aztán ha valami hibát találnak rajtuk, kihasználják és megszöknek. Ha egyszer sikerült kijutniuk, akkor máskor is kimennek, egészen addig, amíg nem változtatják meg az elzárás módját. Társaik figyelik egymást, és eltanulják egymástól, hogyan hagyhatják ott a karámot. Sokat mesélhetnék még a kecskék tulajdonságairól, de könnyen megláthatjátok ezt magatok is. Csak figyeljétek meg, mit csinál Lili, mikor este hazajön a csordával!

Lehet, hogy a kecskék kíváncsiak, de aznap a gyerekek túltettek rajtuk! Egész nap nagymama körül sertepertélt az egész társaság, nem hagyta őket nyugton a nagy kérdés: tényleg annyira kíváncsiak a kecskék, vagy csak túloz nagymama?

Mire eljött az este, a gyerekek felkészültek a nagy kísérletre. Először is azt akarták megtudni, tényleg falánk-e a kecske? Felsorakoztak, mindenik kezében volt valami ennivaló: friss fű, fél alma, sombokor levele, galagonya ága, kecskerágó hajtása, jó adag porcsinlevél, még széna is.

Lili, amint belépett a kapun, azonnal észrevette őket. Hozzájuk szaladt, megállt a gyerekek előtt, mekegett egy sort, majd rendre mindeniktől elfogadta a felkínált ennivalót, kapkodott ide-oda, nehogy elvigyék előle a sok finomságot.

Hogy megtudják, mennyire kíváncsi a kecske, úgy tettek, mintha leltek volna valamit, szorosan körbeálltak és hangosan csodálkoztak:

– Jé, de érdekes…. adjatok nekem is… né, hogy forog… – és ehhez hasonlókat.  

Látszott Lilin, hogy meglepődik, odaszaladt a gyerek-gyűrűhöz, és megpróbált közéjük furakodni. A gyerekek résen voltak, nem engedték. Lili egyre izgatottabban keringett a csoport körül, aztán, mikor látta, hogy sehogyan sem boldogul, odaszaladt nagymamához, és elkezdett keservesen mekegni

– Na, mi van Lili? Mi a baj? – kérdezte nagymama.

– Meeeeek, meeeeeek – mondta Lili panaszosan.

– Mit akarsz mondani nekem?

– Meeeek…. – válaszolta Lili és a gyerekcsoportra nézett.

– Akarod tudni, mit csinálnak?

– Mek, mek – mekegte Lili, de ezúttal vidáman.

– Na jó, gyere, nézzük meg! – mondta nagymama, és Lili olyan boldogan ugrándozva követte, mint aki tudja, hogy sikerül kielégíteni kíváncsiságát.

A gyerekeknek nagyon tetszett Lili okossága, hogy milyen ügyesen meg tudta magyarázni nagymamának, mit szeretne.

Élt egy öreg kecske, és a kis gidója.
Drága szemefénye, aranyos bimbója.
Hajnalban fürdette, széltől is féltette.
Ezüst patak partján szedett, lágy fűvel etette.

Nagy fogú farkasról mesélt neki sokat,
Elviszi a gidót, hogyha szót nem fogad.
Viszi az erdőbe, hamm, bekapja ottan,
Hallod, hogy ordít, most is a vadonban?

Hallgatott a gida, a mesére szépen,
Kis fejét lehajtja, az anyja ölében.
Ugye én jó vagyok, nem visz el a farkas?
Jó vagy kicsi gidám, csak mindig rám hallgass!

Én most megyek a mezőre füvet szedni,
Jól bezárd az ajtót, ne jöjjön be senki.
Megy az öreg kecske, pillangós mezőre
Már az erdőszélen, fehérlik a szőre.

Míg szedi a füvet ezüst patak partján,
Kopogtat a farkas, mint egy szelíd bárány.
Gidócskám, gidócskám, aranyos szentecském,
Hajnalban született, cukros, kicsi kecském.
 
Eressz be, bocsáss be, aranyos kis szentem.
Zölderdőben fehér gyöngyvirágot szedtem.

Megköszönöm szépen a jóságát bácsi,
De én a virágra nem vagyok kíváncsi.

Édesanyám mondta, hogy be ne bocsássam,
Tágasabb odakint, követem alássan.
Jön az öreg kecske, látja, hogy mi történt.
Szalad batyujával, a vadászhoz tüstént.

A vadász a nagyfogú farkast lelőtte,
mert ez a kis család, kedves volt előtte.
Úgy örült a kecske, ugrált a gidócska,
Tetejézve hullott rá, édesanyja csókja.

Aurora Borealis

Aurora Borealis

Kedves Olvasó! 2020. december 22.
Kedves Híradó Olvasók! Az év elején vettem át a Híradó főszerkesztését. Nagy izgalommal fogtam neki az új kihívások teljesítésének, a márciusi szám még a vírus előtti boldog „békeidőkben” születhetett meg. Azóta ez már a harmadik lap, melyet a koronavírus szeszélyes…
Tovább
Jean-Paul Sartre: Az Undor

Jean-Paul Sartre: Az Undor

Könyvespolc 2020. december 22.
Valahol a Zen Buddhizmus és a Peyote kaktusz szakrális fogyasztásának metszéspontjánál bukkant fel Sartre neve a semmiből. Úgy értem, szinte egyidejűleg hivatkoztak rá valamilyen kontextusban az adott témákban aktuális olvasmányaim szerzői. Így került szóba az Undor c. regény is, amely…
Tovább
Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Egy kiállítás expresszív képei. Bengt Olsson kiállítása Göteborgban

Képzőművészet 2020. december 28.
Meg kell, hogy szokjam, hogy a koronavírus miatt Göteborgban hol lehet, hol pedig a szigorúbb rendelkezések miatt nem lehet kiállításokat látogatni. Így ezúttal egy idén májusban látott kiállításról fogok írni. A most 90 éves művész egykori bemutatkozó kiállítása is az…
Tovább
„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

Portré 2020. december 28.
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Tovább
Óriási felelősség külföldön magyarnak lenni!

Óriási felelősség külföldön magyarnak lenni!

Portré 2020. december 28.
Nemrég felkérést kaptam, hogy készítsek interjút Lázár Oszkárral, én pedig örömmel tettem eleget a feladatnak. Ilyenkor az ember sok mindent hall, sokat tanul: én most leckét kaptam szerénységből, alázatból, hiszen ahogy Oszkárék fogadtak otthonukban – barátságosan, mintha csak a szokásos…
Tovább

Egyesületek

Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…
Én beszélni magyart...

Én beszélni magyart...

A legtöbb külföldön élő magyarnak ismerős a fenti jelenség, de sokan csak legyintenek rá, mondván: „olyan aranyos, ahogy…
Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Egy képzeletbeli riport Göteborgból

Normális körülmények között ez az írás arról szólna, hogy november nyolcadikán miként tért vissza a Tavaszi Szél a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME