A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kíváncsi kisfiú s egy még kíváncsibb kislány. Nem tudom, mi volt a rendes nevük, mert a nagymamájuk is, nagytatájuk is csak úgy emlegette őket: Áncsi és Váncsi. Tudni akarjátok, miért? A kíváncsiságuk miatt! Értitek? Áncsi-váncsi, kíváncsi!

a-hrom-kvncsi2

Tulajdonképpen nem is a kíváncsiságukkal volt baj, hanem azzal, hogy nem elégedtek meg a válasszal! Mindig többet akartak. Soha nem hitték el az egyszerű magyarázatot.

Ha a nagymamájuk kicsit halkabban beszélt, rögtön megkérdezték:

- Miért beszélsz halkan?

- Nem is tudom, mondta nagymama, talán véletlenül.

- Nem hisszük el, mondd meg igazán, miért? Talán alszik valaki? Vagy fáj a torkod? Vagy nem akarod, hogy halljuk, mit mondasz? Áruld el, nagymama, igazán áruld el nekünk!

Ha netán hangosabban szólt, az is gyanús lett rögtön:

- Miért kiabálsz nagymama?

- Nem kiabálok, csak hangosabban szóltam

- De igazán, mondd meg nekünk, miért szóltál hangosabban? Talán süket valaki? Lehet, azt akarod, hogy a szomszéd is meghallja? Vagy mérges vagy valakire? Áruld el, nagymama, igazán, áruld el nekünk!

Ha még csak kérdezősködtek volna! A két kis kíváncsi előtt semmit nem lehetett elhallgatni, eldugni, vagy eltitkolni! Mint két kis oktondi kölyökkutyácska, kiszimatoltak ők mindent. És mivel annyira, de annyira kíváncsiak voltak mindenre, egyre merészebben kérdeztek, kutattak, kajtattak, szimatoltak vélt titkok után.

Hiába figyelmeztette őket az édesanyjuk, nagymamájuk, édesapjuk, vagy a nagytatájuk, meg a többi felnőtt, fogadjanak szót, ne nyúljanak bele mindenbe, ne fogdossanak meg mindent, a két kis kíváncsi nem hallgatott a jó szóra. Belenyaltak a sóba, mert nem hitték el, hogy az nem cukor. Viszont nem ették meg a megcukrosodott mézet, mert nem hitték el, hogy az éppen olyan jó és egészséges, mint a szép, mézszínű, folyékony méz! Képzeljétek el, az olajosüvegbe meg beleittak, mert a szép sárga kukorica olajat narancsszörpnek hitték! Szóval sokszor pórul jártak, csak a szerencse óvta őket a komolyabb balesetektől.

a-hrom-kvncsi2
hegyibicikliprobat2
hegyibicikliprobat1
Kirndulson
Aranybnya

- Ejnye, ezek a gyerekek egyre kíváncsiabbak, egyre többet kutatnak, egyre kevésbé hallgatnak ránk – mondta egy este nagytata nagymamának. – Na, de én elhatároztam, hogy az orrukra koppintok. Ki fogom találni, hogyan szoktassuk le őket erről a szakadatlan kíváncsiskodásról! Várjatok csak, várjatok! Hmmm… Mit is lehetne? Mit is lehetne???  

Nagytata gondolkozott, hümmögetett egy sort, aztán felragyogott az arca és azt suttogta nagymamának:

- Azt hiszem, megtaláltam a módját. Szerencsére közeledik a karácsony, ilyenkor a legkíváncsibbak! Most aztán kérdezhetnek, kutathatnak, mert amit kigondoltam, az a legnagyobb, legtitkosabb TITOK! És azt is szeretném tudni, megkomolyodtak-e végre annyira, hogy bízni lehessen az adott szavukban!

Nagymama nem kérdezett semmit, tudta, a titok jó helyen van nagyapánál, meg aztán, ahogy mondani szokás: a falnak is füle van! Hát még a két gézengúznak, Áncsinak és Váncsinak!

A következő napokban aztán nagytata egyszerre nagyon elfoglalt lett. Mindegyre azon morgolódott, dörmögött, hogy jaj, de sok dolga van, ki sem látszik a munkából, és azt a munkát föltétlenül a műhelyében kell elvégeznie. GYEREKEK NÉLKÜL! – tette hozzá. És, mikor ment ki a szobaajtón, titokban kacsintott nagymamának. A szemfüles gyerekek persze, hogy észrevették ezt a kacsintást, no meg nagytatától szokatlan volt ez a nagy panaszkodás is a sok munka miatt.

- Nagytata valamit titkol! – suttogta Áncsi Váncsinak

- Nagymama is, mert soha nem válaszol a nagytata panaszkodására, pedig mindig szokott – mondta Váncsi.

- Te, vajon mit csinál? – kérdezte Áncsi.

- Mit csinálna? Karácsony jön! Biztosan arra készít valamit! – válaszolta Váncsi.

- Játékot készít nekünk? – találgatott Áncsi.

- Á, nem hiszem! Olyant csak régebben csinált, mikor még kicsik voltunk, és az angyal hozta el nekünk. Most biztosan… nem is tudom… talán csomagolja, amiket apu és anyu vásároltak?

- Gyere, lessük meg!

- Neeee, nem szeretném, mert, ha észreveszi, akkor szomorú lesz, tudod, még a múltkor a lelkünkre kötötte, hogy legalább most ne kíváncsiskodjunk! És mi megígértük!

- Igen, de…

- Semmi de! Próbáljunk meg szót fogadni. Te sem szeretnéd, ha szomorú lenne!!

Nem mondom, hogy időnként nem ingott meg az elhatározásuk. Bizony sokszor volt nagyon erős a csábítás, annyira, hogy majdnem-majdnem nagytata után lopóztak. Ráadásul a műhely ablaka is olyan kényelmesen alacsonyan volt, hogy csak egy kicsit kellett volna csimpaszkodjanak ahhoz, hogy beláthassanak. Nem tették. Figyelték egymást, szinte vártak arra, hogy a társuk elgyengül, enged a kísértésnek

Jaj, de nehezen teltek a napok! És milyen nehéz volt látni, elszenvedni, amint nagytata minden délután elmegy, NÉLKÜLÜK, és nem mehetnek utána, nem leshetik meg, nem kutathatják ki a titkát, és még csak nem is segíthetnek neki csinálni azt a valamit, amit előttük titkol.

Hogy nem leskelődhettek nagytata után, inkább nagymamát nyaggatták kérdéseikkel

- Nagymama mit csinál?

- Akinek van szeme, az látja: főzök. Vagy takarítok. Vagy sütök. EGYEDÜL! Mert persze, tőlem senki sem kérdezi meg, mit segítsen!

- De igen, igen! Kérdezzük! Mondd, mit csináljunk? – kiáltották kórusban.

- Jókor kérdezitek! Éppen most nincs olyan munka, amiben segíteni tudnátok. De hadd kérdezzem meg: gondolkoztatok-e azon, ti mivel fogjátok meglepni nagyapátokat? Úgy-e nem? De engem hiába is kérdeztek, azt nektek kell kitalálni, minek örvendene nagyapátok. Tudjátok, ő azt értékeli igazán, amit ti ketten ügyeskedtek össze úgy, hogy ne boltban kelljen vásárolni, látszódjon, hogy pont neki szántátok, az sem baj, sőt még jó is, ha egy kicsit vicces is lesz az ajándék.

- Nagymama, ez nagyon nehéz! Nem tudjuk kitalálni! – aggodalmaskodott Áncsi és Váncsi.

- Hát… annyit talán még segíthetek, hogy emlékeztetlek benneteket arra, hogy bár nagyapátok sokat morgolódik azon, hogy annyit kíváncsiskodtok, de elárulom nektek, hogy ő sem különb nálatok, ő is nagyon kíváncsi természetű.

- Tényleg? Milyen érdekes! És ő vajon mire kíváncsi? – kérdezte Áncsi

- Én tudom! Én tudom! – lelkendezett Váncsi. Mikor szülinapomra megkaptam azt a hegyi túrabiciklit, nagytata állandóan kérdezgette, kipróbáltam-e? Sikerült esés nélkül megúszni? Én meg nem akartam idegesíteni, inkább nem mondtam el semmit. De most lerajzolom!

- Én is rajzolok nagytatának! Lerajzolom azt a kirándulást, mikor nem bírtam többet gyalogolni, ölbe vett, cipelt egy jó darabig!

Áncsi és Váncsi elkészítették a karácsonyi ajándékokat, és Szentestén édesapjuknak egy aranybányát ajándékoztak, nagymamájuknak egy magyarázatot arról, hogyan működik egy számítógépes játék, édesanyjuknak egy „fényképet” immár a három kíváncsiról (azért van egy lány a képen, hogy nagytata ne jöhessen rá, hogy a harmadik kíváncsi az tulajdonképpen ő). Nagytata megkapta a választ arra, hogyan sikerült Váncsi első biciklitúrája. Ráadásul azt is megtudhatta, milyen kalandokon ment keresztül a családja Horvátországban, vízesésen át és alatt, szikláról fel- és lemenet. A vicces rajzok nagyon tetszettek mindenkinek, boldogan nézegették. Nagytata magához ölelte unokáit:

- Nagyon szépen köszönöm a szép és ötletes ajándékokat! De nem csak azt, hanem, hogy betartottátok, amire szavatokat adtátok. Nem jöttetek leskelődni, kutatni utánam, mert megígértétek. Nagyon nagy dolog ez, hiszen ezzel bebizonyítottátok, hogy megbízhatunk bennetek. Tudjátok meg gyerekek, nagyon büszke vagyok rátok! Egyébként elárulom, hogy csak vicceltem a titokról, mert nem volt ott semmi, amit ne láthattatok volna, csak egy nagyon régi, nagyon piszkos, rozsdás talicska, azt szerettem volna rendbe tenni.

- Isten áldjon meg Benneteket! Soha ennél jobb karácsonyt!

Sok szeretettel kívánok én is kellemes karácsonyt, és boldog új évet!

 

Ildikó néni

Mire ezt az újságot kézhez kapjátok, talán már meg is feledkeztetek arról, milyen szép volt a nyár! Mert remélem, mindenkinek kellemesen, jól telt el a szünidő! Gondolom, sokat kirándultatok, megcsodáltátok a természet szépségét. Bizonyára nem csak növényeket, hanem állatokat is láttatok. Ez nekem is sikerült, láttam egy kis kecskét, és róla eszembe jutott a mi szeretett kis kecskénk, Lili. Róla mesélek most nektek.

Jó tanulást, kellemes őszi szünidőt kívánok! Továbbra is várom jelentkezésetek. Írjatok mesét, beszámolót, verset, vagy levelet! Villanyposta címem: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2021. április 03.
Kedves Híradó Olvasók!   Habár lassan azt sem tudjuk már megszámolni, hogy a koronavírus-járvány hányadik hullámánál tartunk, de az még biztosnak mutatkozik, hogy itt a tavasz, s március idusán megemlékezünk az 1848/’49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről, eszményéről, a magyar szabadságért…
Tovább
Weöres Sándor: A teljesség felé

Weöres Sándor: A teljesség felé

Könyvespolc 2021. április 18.
„Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik: negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen. De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely fogantatásodkor…
Tovább
Cigonya

Cigonya

Képzőművészet 2021. április 18.
Tihamért gyerekként ismertem meg Magyarkanizsán, a hatvanas években. Ötödikes koromban lehetett az eszmélésem. Akkor már túl voltunk jó néhány korcsolyázáson a befagyott Körös jegén, jó időben pedig pecázni jártunk a Bányába, vagy a Slajcra, kis Tiszára (a Tisza holtága) vagy…
Tovább
Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Talpalatnyi magyar föld Svédországban

Portré 2021. április 03.
A Stockholmi Magyar Háznak felbecsülhetetlen szellemi és gazdasági értéke van. Amikor annak idején sikerült megvásárolni, a svédországi magyarság úgy érezte, hogy ez egy talpalatnyi magyar föld Svédországban. Nem véletlenül… A Magyar Ház legfrissebb beruházási munkálatainak (tetőcsere) köszönhetően az épület készen…
Tovább
„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

„Hozzám ez a svéd nyugodtság, lazaság nagyon illik…”

Portré 2020. december 28.
1999-ben született és hatéves kora óta a „futballpályán ragadt”. 12 éves korában szerződött az FTC-hez, szerepelt az U17-es és az U19-es magyar válogatottban, 2019 februárja óta pedig már a felnőtt nemzeti csapat tagja. 2020 júniusa óta a göteborgi Kopparbergs csapatát…
Tovább

Egyesületek

„Anya, mikor lesz újra magyar ovi? Úgy hiányzik...!”

„Anya, mikor lesz újra magyar ovi? Úgy hiányzik...!”

Már 2021-et írunk, de az elmúlt év eseményei továbbra is megnehezítik a mindennapjainkat. Ősszel ugyan még volt lehetőségünk…
Virtuális Nálad-Nálam, avagy az év első SOMIT találkozója

Virtuális Nálad-Nálam, avagy az év első SOMIT találkozója

Az elmúlt évben bizonyára sokunk fejében megfordult afféle gondolatok tömkelege, mint pl. „ennél rosszabb már nem lehet...”, „meddig…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

A 2020-as év – sajnos – nem egy szokványos év lett. Sokan álmainkban sem gondoltunk arra, ami bekövetkezett…
A pandémia ellenére is összetartunk

A pandémia ellenére is összetartunk

Eme évünk megközelítőleg sem alakul a legjobban, azonban az egykori LMKF fiatalok nem adja fel céljait. Elsősorban névváltozással…
Strängnäsi istentisztelet 2020

Strängnäsi istentisztelet 2020

Rendhagyó módon került megrendezésre immár 12. alkalommal a magyar mártírok emlékére megrendezett istentisztelet a strängnäsi Dómtemplomban. Mivel a…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

Free Joomla templates by L.THEME