Sikeresen befejeztem az ötödik osztályt és előttem állt a várva várt, hosszú nyári vakáció! Egész tavasszal erről a szünidőről álmodoztam, tervezgettem, végül aztán ez a túlzott tervezgetés okozta a nagy problémámat. Nem tudtam eldönteni, végül is hova menjek: a nagyszüleimhez, vagy a gyermektáborok valamelyikébe. Vagy menjek a barátaimmal juhokat őrizni a hegyekbe? Mert ugye oda is hívtak, és nagyon csábított, hogy megtudjam, milyen érzés esztenán lakni, milyen az az igazi hegyi juhászélet.
Kedves Gyerekek! Sokszor írtam már nektek, remélem emlékeztek még rám, régi barátotokra, Bazsóra, nem felejtettétek el a nevemet! Közeledik a nyár, a nagyvakáció, vége a tanulásnak, a legnagyobb gondunk most az, hogyan töltsük el a nyarat úgy, hogy jól érezzük magunkat, meg ne is okozzunk gondot szüleinknek. Mert mint tudjátok, hiába mennénk szívesen táborba vagy külföldre, vagy akárhová, egyelőre nem tehetjük, mert még tart ez a csúnya járvány. Sokat gondolkoztam azon, hogyan segíthetnék, hogy szórakoztató és szép legyen a vakációtok. Addig-addig törtem a fejem, míg eszembe nem jutott az egyik régi élményem.
Egyik nyáron a nagyszüleimnél voltam. Nagyon szívesen voltam velük, csak az volt a baj, hogy mindkettőjüknek fájt a lába, nem nagyon tudtunk kimozdulni a házból. De mikor nagymamámat végre behívták a kórházba vizsgálatra, akkor felcsillant a remény egy kis kiruccanásra. Igazam is lett. – Na, Bazsóka, utazunk! – mondta nagymama. – A megyénk fővárosába, Karlskronába! Mivel az utazástól még jó néhány nap választott el minket, nagyapó azt tanácsolta, hogy addig tanulmányozzam, hova is megyünk, ismerjem meg előre a város nevezetességeit. – Itt van mindjárt a város neve! Mit gondolsz, miért hívják Karlskronának, Károly koronájának? A vidékről se feledkezzél meg, amin átutaztok. Tudod-e, kitől kölcsönözte a nevét a megyénk, Blekinge? És az sem árt, ha előre tudod, milyen nevezetes emberről faragott szobor kéreget a templom mellett! És milyen nevezetes templom mellett! Így aztán nagymamával együtt meghallgattuk a jó tanácsot és utánajártunk a titkoknak. Igaz, nem volt olyan könnyű dolog, mint mostanában, a gugglis világban, de könyvtárban kutakodva is jól szórakoztunk. Úti célunkról, Karlskronáról nagyon sok mindent megtudtunk. Nagyon régi ez a város, nevét alapítójáról, XI. Károly (Karl XI) svéd királyról kapta. Karlskrona – Károly koronája 1680. augusztus 10-én kapott városi rangot. A város tényleg megérdemelte ezt a nevet, a király nagyon ügyesen választott, az elhelyezés remek volt. A tenger felőli oldalon katonai erődítményrendszer épült, hogy megvédje a haditengerészeti bázist, és ellenőrizze a bejáratot a szárazföld felé. Annak, hogy ide helyezték a haditengerészetet, két fő oka volt. Először is Svédország meg akarta mutatni hatalmi helyzetét Dániával és a kontinenssel szemben. Másodsorban az jelentett nagy előnyt, hogy a kikötő az év nagy részében jégmentes volt. A városalapító királynak szép szobrot is emeltek a főtéren, ott, ahol Svédország legnagyobb fatemploma, az Admiralitás templom is áll. A templom mellett áll egy másik szobor, Rosenbom apó, (Gubben Rosenbom). Igaz, ez csak egy másolat, az eredeti szobor a templom előcsarnokában található. A szobor kalapja felnyitható, a szobor fejében levő perselybe illik pénzt dobni. Az öreg Rosenbom valóban létezett, és Mats Hindiksson Rosenbom volt a neve. Ålandról származott, és az elsők között telepedett le Karlskrona új városában. Van egy történet arról, hogy hogyan, és miért faragtak szobrot az öreg tengerészről. 1717 szilveszterén Rosenbom alamizsnát kért a város polgáraitól. Sok helyen itallal kínálták, és ő egyre jobban lerészegedett. Amikor Lagerbielke kapitányhoz ért, meghajolt, köszönt, ám leejtette a kalapját. Lagerbielke lehajolt a kalapért és viccesen azt mondta: „Ha köszönetet akarsz Rosenbomtól, magadnak kell felemelned a kalapját!” Rosenbomnak tetszett a mondóka, és amikor a szomszéd házba ért, megismételte, ezzel a mondattal köszönt be az ott lakó Kolbe szobrászhoz, akinek egyáltalán nem tetszett a tréfa, és kidobta az öreget a hófúvásba. Egy idő után Kolbének rossz lelkiismerete támadt, és kiment megkeresni Rosenbomot, aki megijedt Kolbe-tól és elrejtőzött az Admiralitás templomnál. Másnap ott találták meg halálra fagyva. Kolbe megbánta, hogy olyan rosszul bánt az öregemberrel. Emlékére alapítványt hozott létre a szegény, kiöregedett hajósok számára, és megfaragta az öreg alakját. Rosenbom apó szobrának olyan ruhái vannak, amilyent a 18. század közepén viseltek a hajósok Blekingében. Kezében egy plakátot tart, melyen a következőket írja:
„Ödmjukast jag Er ber, Fast rösten är nog matt, kom, lägg en penning ner men luft den uppå min hatt Snäll är den, som låter sig vårda om en fattige Kon. Dab 41:2”
„Alázatosan kérlek – Bár hangom kicsit tompa, Emeld fel, és Tégy egy kis pénzt a kalapomba. Boldog az, akinek gondja van a nincstelenekre, ha bajba kerül, megmenti az Úr (Zsoltárok könyve, 41:2)”
Rosenbom nagyon népszerű a gyerekek körében. Sokan kíváncsiak rá, hiszen Nils Holgersson is megállt svédországi csodálatos utazása során, hogy találkozzon vele! De még Blek Inge is, akiről Blekinge megyét elnevezték! Hogy ez hogyan is történt? Elolvashatjátok a Sagan om Blek Inge mesében. A mese egy Inge nevű óriásról szól, aki valaha Småland sűrű erdejében élt, és azon szomorkodott, hogy míg minden társának volt valamilyen beceneve, neki nem volt egy sem. Ő egyszerűen csak Inge volt. Egy szép napon megunta ezt az állapotot és elhatározta, addig megy, míg valaki meg nem ajándékozza őt egy becenévvel. Elindult hát dél felé, persze az erdőkön keresztül, hiszen akkoriban még nem nagyon voltak utak. Vándorlása során több óriással, manóval és erdei lénnyel találkozott. Azok, mikor meglátták, megkérdezték, honnan jön, hogy hívják, aztán így üdvözölték: – Isten hozott Inge! Hogy te milyen sápadt vagy! Látszik, hogy végig az erdőben jöttél, ahol nem sütött rád a nap! Persze nem magyarul mondták ezt, hanem ékes ó-svéd nyelven: – Vad blek du är Inge! Mire bejárta és megszerette ezt a tartományt, rá is ragadt a becenév, Sápadt, azaz Blek Inge. És azóta nevezik ezt a területet a kedves óriás után úgy, hogy Blekinge. Elmondhatom, a kirándulásunk nagyon jól sikerült. Nagyapónak köszönhetem, hogy előre tudtam, mit érdemes megnézni a városban. Azóta is követem ezt a jó tanácsot. Arra gondoltam, nagy segítség lenne a számotokra is egy ilyen foglalatoskodás. Ha nem tudtok igaziból utazni, kiránduljatok képzeletben! Milyen jó lesz, mikor majd valóban bejárhatjátok a képzeletben megtett utat! Kellemes nyarat kíván Bazsó és a nagymamája!
Levél az Olvasóhoz Kedves Híradó Olvasók! Tegnap a Városligetben sétáltam, s feltűnt, hogy a fák nagyrészt még zöld lombkoronájába itt-ott már sárga szín vegyül. „Most a ligetbe bolygok délután […] / Levelük a fák az aszfaltra sírják / és csengenek…
Érzékeny visszafogottság és érzelgősség nélküli érzelmek lebegnek a vásznon, lassan, mindenféle sietség nélkül mesélnek nekünk az életről és a sorsról Celine Song koreai filmrendező debütfilmjében, a Past Livesben, mely a Sundance filmfesztiválon mutatkozott be figyelemreméltó szakmai és közönségsikerrel.
A göteborgi kolorizmus története új megvilágításban Carl Kylberg, Hazatérés, olaj, vászon A meghirdetett kiállítás megtekintését a múzeum állandó anyaga felől kezdtem. Ezért először az emeleti termeket vettem szemügyre. Az egyik ilyen helységbe lépve azon nyomban Carl Kylberg „Hemkomsten” („Hazatérés”) című,…
Nemrégen jelent meg a Híradó hasábjain egy beszélgetésem dr. Sebestyén Gábor nőgyógyász főorvossal, a stockholmi protestáns gyülekezet világi felügyelőjével. Ezt a beszélgetést folytattuk most, amikor 2023 áprilisában Magyarországon járt. A köztünk lévő korkülönbség ellenére, jó barátságunkra tekintettel, beszélgetésünk tegező formában…
Beszélgetések Csernák Mihállyal az életről, a munkáról, a családról, a történelemről és napjaink eseményeiről A svédországi Olofströmben telepedett le 1964-ben, és itt tartózkodott 2010-ig. Mihály nem az ötvenhatosok csoportjának tagjaként, hanem évekkel utánuk érkezett Svédországba, de ugyanazok a feladatok vártak…
Már amikor befordulok a házhoz vezető bekötőútra, arra gondolok, most hány kaptárt látok majd a kert túlsó végében.…
Támogasd újságunkat!
A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.
A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.
Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.
Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!
Éves tagsági díj családonként: 100 kr
A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:
Bankgiro 244-1590
Swish:
Nem kapta kézhez a Híradót?
Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.
Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.
