A Svédországi Magyarok Országos Szövetségének lapja
 

Kedves Gyerekek! Sokszor írtam már nektek, remélem emlékeztek még rám, régi barátotokra, Bazsóra, nem felejtettétek el a nevemet!
Közeledik a nyár, a nagyvakáció, vége a tanulásnak, a legnagyobb gondunk most az, hogyan töltsük el a nyarat úgy, hogy jól érezzük magunkat, meg ne is okozzunk gondot szüleinknek. Mert mint tudjátok, hiába mennénk szívesen táborba vagy külföldre, vagy akárhová, egyelőre nem tehetjük, mert még tart ez a csúnya járvány. Sokat gondolkoztam azon, hogyan segíthetnék, hogy szórakoztató és szép legyen a vakációtok. Addig-addig törtem a fejem, míg eszembe nem jutott az egyik régi élményem.


Egyik nyáron a nagyszüleimnél voltam. Nagyon szívesen voltam velük, csak az volt a baj, hogy mindkettőjüknek fájt a lába, nem nagyon tudtunk kimozdulni a házból. De mikor nagymamámat végre behívták a kórházba vizsgálatra, akkor felcsillant a remény egy kis kiruccanásra. Igazam is lett.
– Na, Bazsóka, utazunk! – mondta nagymama. – A megyénk fővárosába, Karlskronába!
Mivel az utazástól még jó néhány nap választott el minket, nagyapó azt tanácsolta, hogy addig tanulmányozzam, hova is megyünk, ismerjem meg előre a város nevezetességeit.
– Itt van mindjárt a város neve! Mit gondolsz, miért hívják Karlskronának, Károly koronájának? A vidékről se feledkezzél meg, amin átutaztok. Tudod-e, kitől kölcsönözte a nevét a megyénk, Blekinge? És az sem árt, ha előre tudod, milyen nevezetes emberről faragott szobor kéreget a templom mellett! És milyen nevezetes templom mellett!
Így aztán nagymamával együtt meghallgattuk a jó tanácsot és utánajártunk a titkoknak. Igaz, nem volt olyan könnyű dolog, mint mostanában, a gugglis világban, de könyvtárban kutakodva is jól szórakoztunk.
Úti célunkról, Karlskronáról nagyon sok mindent megtudtunk. Nagyon régi ez a város, nevét alapítójáról, XI. Károly (Karl XI) svéd királyról kapta. Karls­krona – Károly koronája 1680. augusztus 10-én kapott városi rangot.
A város tényleg megérdemelte ezt a nevet, a király nagyon ügyesen választott, az elhelyezés remek volt. A tenger felőli oldalon katonai erődítményrendszer épült, hogy megvédje a haditengerészeti bázist, és ellenőrizze a bejáratot a szárazföld felé. Annak, hogy ide helyezték a haditengerészetet, két fő oka volt. Először is Svédország meg akarta mutatni hatalmi helyzetét Dániával és a kontinenssel szemben. Másodsorban az jelentett nagy előnyt, hogy a kikötő az év nagy részében jégmentes volt. A városalapító királynak szép szobrot is emeltek a főtéren, ott, ahol Svédország legnagyobb fatemploma, az Admiralitás templom is áll. A templom mellett áll egy másik szobor, Rosenbom apó, (Gubben Rosenbom). Igaz, ez csak egy másolat, az eredeti szobor a templom előcsarnokában található. A szobor kalapja felnyitható, a szobor fejében levő perselybe illik pénzt dobni.
Az öreg Rosenbom valóban létezett, és Mats Hindiksson Rosenbom volt a neve. Ålandról származott, és az elsők között telepedett le Karlskrona új városában.
Van egy történet arról, hogy hogyan, és miért faragtak szobrot az öreg tengerészről.
1717 szilveszterén Rosenbom alamizsnát kért a város polgáraitól. Sok helyen itallal kínálták, és ő egyre jobban lerészegedett. Amikor Lagerbielke kapitányhoz ért, meghajolt, köszönt, ám leejtette a kalapját. Lagerbielke lehajolt a kalapért és viccesen azt mondta:
„Ha köszönetet akarsz Rosenbomtól, magadnak kell felemelned a kalapját!”
Rosenbomnak tetszett a mondóka, és amikor a szomszéd házba ért, megismételte, ezzel a mondattal köszönt be az ott lakó Kolbe szobrászhoz, akinek egyáltalán nem tetszett a tréfa, és kidobta az öreget a hófúvásba. Egy idő után Kolbének rossz lelkiismerete támadt, és kiment megkeresni Rosenbomot, aki megijedt Kolbe-tól és elrejtőzött az Admiralitás templomnál. Másnap ott találták meg halálra fagyva. Kolbe megbánta, hogy olyan rosszul bánt az öregemberrel. Emlékére alapítványt hozott létre a szegény, kiöregedett hajósok számára, és megfaragta az öreg alakját. Rosenbom apó szobrának olyan ruhái vannak, amilyent a 18. század közepén viseltek a hajósok Blekingében. Kezében egy plakátot tart, melyen a következőket írja:

„Ödmjukast jag Er ber,
Fast rösten är nog matt,         
kom, lägg en penning ner
men luft den uppå min hatt
Snäll är den, som låter sig vårda om en fattige
Kon. Dab 41:2”

„Alázatosan kérlek –
Bár hangom kicsit tompa,
Emeld fel, és
Tégy egy kis pénzt a kalapomba.
 Boldog az, akinek gondja van a nincstelenekre,
ha bajba kerül, megmenti az Úr (Zsoltárok könyve, 41:2)”


Rosenbom nagyon népszerű a gyerekek körében. Sokan kíváncsiak rá, hiszen Nils Holgersson is megállt svédországi csodálatos utazása során, hogy találkozzon vele! De még Blek Inge is, akiről Blekinge megyét elnevezték! Hogy ez hogyan is történt? Elolvashatjátok a Sagan om Blek Inge mesében.
A mese egy Inge nevű óriásról szól, aki valaha Småland sűrű erdejében élt, és azon szomorkodott, hogy míg minden társának volt valamilyen beceneve, neki nem volt egy sem. Ő egyszerűen csak Inge volt. Egy szép napon megunta ezt az állapotot és elhatározta, addig megy, míg valaki meg nem ajándékozza őt egy becenévvel. Elindult hát dél felé, persze az erdőkön keresztül, hiszen akkoriban még nem nagyon voltak utak. Vándorlása során több óriással, manóval és erdei lénnyel találkozott. Azok, mikor meglátták, megkérdezték, honnan jön, hogy hívják, aztán így üdvözölték:
– Isten hozott Inge! Hogy te milyen sápadt vagy! Látszik, hogy végig az erdőben jöttél, ahol nem sütött rád a nap!
Persze nem magyarul mondták ezt, hanem ékes ó-svéd nyelven:
– Vad blek du är Inge!        
Mire bejárta és megszerette ezt a tartományt, rá is ragadt a becenév, Sápadt, azaz Blek Inge.
És azóta nevezik ezt a területet a kedves óriás után úgy, hogy Blekinge.
Elmondhatom, a kirándulásunk nagyon jól sikerült. Nagyapónak köszönhetem, hogy előre tudtam, mit érdemes megnézni a városban. Azóta is követem ezt a jó tanácsot. Arra gondoltam, nagy segítség lenne a számotokra is egy ilyen foglalatoskodás. Ha nem tudtok igaziból utaz­ni, kiránduljatok képzeletben! Milyen jó lesz, mikor majd valóban bejárhatjátok a képzeletben megtett utat!
Kellemes nyarat kíván Bazsó és a nagymamája!

forrás: pixabay

Telt, múlt az idő, Danika sok érdekes dolgot hallott, és tanult az óvodában, egyre ügyesebb, okosabb lett. Otthon naponta kiment a kertbe az apukájával, figyelte, hogy a fákon a virágok hogyan hullatják el a szirmaikat. A virágok csupasz kelyhében boldogan fedezte fel a pinduri alma-, körte-, és szilvakezdeményeket. Az eperágyást is érdemes volt naponta felkeresni.
A ribizlibokrokon nagyon hamar kifejlődtek a szőlőfürthöz hasonló, fényesen csillogó, apró, először rózsaszín, majd lassan pirossá váló gyümölcsök. Danika megcsodálta őket is, lopva bekapott egy-két nagyobb szemet.
– Jaj, Apa! Valami majdnem rámszállt!!!
A ribizlibokrok körül méhecskék röpködtek, hiszen a bokrok körül ott virítottak a konyhakerti virágok.
– Látod Danika! – szólt Apa. – Mindenki dolgozik, a szorgos méhecskék gyűjtik a virágport, meg a nektárt, amiből mézet készítenek.
– Igen, tudom, a méz nagyon egészséges, mondta is az óvónéni, hogy mikor fáj a torkunk, együnk mézet, igyunk citromos teát mézzel. Az használ, ugye Apa?
– Igaz, kisfiam – mondta az apukája és megsimogatta okos kisfia fejét. – Gyere, nézzük meg, mi újság a fecskék fészke körül, mert már kibújtak a kis fiókák.
– Apa, mondtad, hogy a cinkék nem az eresz alá raknak fészket. Akkor nézzük meg, vajon az ő fészkük hol van?
– Az nem biztos, hogy látni fogjuk, mert mint már mondtam neked, a széncinegék faodúkba raknak fészket. Nekünk meg nincs a kertben olyan odvas fánk.
– De Apa, akkor nem is látom a széncinkét? – kérdezte Danika szomorúan.
– Dehogynem látod – mondta Apa. – Csak figyeljünk, akkor mindennap láthatjuk, hiszen ő a legszorgalmasabb segítője a kertnek. Azt is javára írhatjuk, hogy egész évben itt marad, nem költöző madár, mint a fecske.
– Tényleg Apa – örvendett a kisfiú –, mondtad, hogy majd ősztől kell jobban odafigyeljünk, hogy kapjon ennivalót. Télen még inkább, mert akkor hideg van és megfagy, ha nem kap enni. De egyelőre nyár van, megfigyelésükre ugye elég csak csendben sétálgatni a kertben?
– Így van – helyeselt Apuka, majd óvatosan leguggolt Danika mellé, és azt suttogta:
– Figyelj kisfiam, nézd, a szilvafa ágán máris ott az egyik cinege. Figyeld csak, hogy röpköd a friss levelek között! Keresi a bogarakat, meg is találja, és jót lakmározik belőlük.
– Jót lakmározik belőlük? – dehát a bogár nem finom! Brr!!
– Az bizony finom – felelte Apuka. – A madárkának bizony finom, igazi csemege, és minél többet fogyaszt belőlük, annál több egészséges alma, körte, szilva jut neked, kisfiam. Ha másként lenne, akkor ősszel te kukacos almába harapnál bele.
– De Apa, én nem akarok a kukacos almába harapni! – pityeredett el a kisfiú. – Mondd, én mit tehetek, hogy minél több cinege legyen a kertünkben, de fecske is, hogy minél több bogárfogyasztónk legyen??
– Hogy mit tehetsz ? – csodálkozott Apa. Már beszéltünk róla. Késő ősztől tavaszig gondoznunk kell a cinegéket, hogy legyen mit egyenek. A fecskék fészkeit nem szabad levernünk, ők tavasszal visszajönnek és megigazítják, vagy ha nagyon tönkre ment a hideg tél alatt, újat készítenek. A széncinkéknek meg ácsolunk majd kis mesterséges faodúkat, olyanokat, amilyeneket a szomszéd bácsi és a barátod rakott ki a kertjük fáira.
Danika megnyugodva ment Apával a lakásba, hogy ő is elfogyassza a finom ebédet.
– Apa, arra gondoltam, vajon a madárkák mit csinálnának, ha azt kellene egyék, amit mi? Ők az én főzelékemre mondanák, hogy „Brrrr”?
(Folytatása következik)

Spádáné Veress Ildikó

Levél az Olvasóhoz

Levél az Olvasóhoz

Kedves Olvasó! 2022. október 23.
Kedves Híradó Olvasók! „Felhőn vet ágyat már az alkonyat / s a fáradt fákra fátylas fény esőz. / Kibomló konttyal jő az édes ősz.” És igen. Radnóti Miklós Szeptember című verséből való ez az idézet. Valóban beköszöntött az ősz. De…
Tovább
Hermann Hesse: Sziddhárta

Hermann Hesse: Sziddhárta

Könyvespolc 2022. október 23.
Az emberben megjelenik az idők folyamán egyfajta hívás, amely arra készteti, hogy kizökkenjen a világ káprázatából, énjének folyamatos köreiből, melyekben a hétköznapjaiban próbálja utolérni önmagát és ezáltal egy új nézőpontból lát rá a sorsára és a világában rétegződő valamennyi sorsra…
Tovább
„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

„Tűz-víz-föld-levegő” – Angi István festőművész kiállítása

Képzőművészet 2022. október 23.
2022 Angi István: Hegyek napsütésben, akril - vászon 2022.07.07 – 08.31. Bárczay kastély galériája, Felsőzsolca. Mintegy két tucat frissen készült olajfestmény és körülbelül ugyanennyi, főleg fából készült kisplasztika fogadja a látogatót Angi István kiállításán. A képek figuratívak, a legelvontabb alkotásokon…
Tovább
Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Sipos Loránd kiállítása a stockholmi Magyar Házban

Portré 2022. október 23.
Bereczky-Veress Biborka: Bevallom, amikor felhívtam telefonon Sipos Lorándot, még nem ismertem őt és egyetlen festményét sem láttam élőben. Vezetőségi tagunk, Tiglezán Csilla, aki sajnos ma nem lehet jelen, hívta fel a figyelmünk a művész munkáira. Az interneten keresztül megtekinthető sok…
Tovább
„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

„Néha jó az ismeretlenbe menni, mert az ember vágyik rá és sok mindent tanul általa”

Portré 2022. október 23.
Jégkorong kapus, többszörös magyar válogatott, egyben az első magyar játékos, aki az észak-amerikai jégkorong ligák legfelső osztályában játszott (NHL). 2008-ban tagja volt a szapporói jégkorong-világbajnokság győztes csapatának, de részt vett a 2009-es A csoportos jégkorong-világbajnokságon is. Kisgyerekkorban kezdett jégkorongozni, hatévesen…
Tovább

Egyesületek

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

Újra odébb állt a SOMIT karaván…

A Göteborg közelében lévő härsjösandi cserkészlak udvaráról idén valamivel délebbre vette az irányt a SOMIT karaván, meg sem…
SOMIT családos tábor

SOMIT családos tábor

Az idei év SOMIT családos tábora szeptember 11–13. között került megrendezésre. A teltházas rendezvényen egy roppant eseménydús hétvégére…
Hírek a malmői Hungaroclubból

Hírek a malmői Hungaroclubból

Egyesületünk óvatosan nyitott a tagság felé a pandémia után. Tagságunk nagy része szépkorú, s nehezen találtak vissza az…

Támogasd újságunkat!

A Híradó a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének rendszeresen megjelenő lapja.

A lap célja a Svédországban működő magyar egyesületek éltének bemutatása, a magyar nyelv és hagyományok ápolása valamint a kapcsolattartás az országban szétszórtan élő magyar olvasók között. Az újságot a tagegyesületekben tagdíjat fizető családok térítésmentesen kapják kézhez.

Annak ellenére, hogy a Híradó szerkesztősége önkéntes alapon végzi munkáját, az újság kiadásának költségei – a nyomdai költségek és a postázás – mégis jelentős anyagi terhet jelentenek a SMOSZ számára.

Kérjük, csatlakozz a Híradó Baráti Köréhez, és tagdíjad befizetésével támogasd az újság további megjelenését!

 

Éves tagsági díj családonként: 100 kr

A tagdíjat a következő számlára lehet befizetni:

Bankgiro 244-1590

  

 

Nem kapta kézhez a Híradót?

 

Kimaradt Híradó szám esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket. Szerkesztőségünknek nincs módjában az elveszett, vagy nem kézbesített példányokat pótolni.

 

Címváltozás esetén kérjük, értesítsék egyesületi elnöküket, mert ők állítják össze és küldik el a tagság frissített névsorát a SMOSZ címlista felelősének.

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 
 

Free Joomla templates by L.THEME