Interjú a Magyar Szenior Klub vezetőjével, Palotai Máriával
2013 májusában, egy csütörtöki napon, a Magyar Szenior Klubba voltam hivatalos. Gröndal gyönyörű környezetében, parkok, és virágzó, illatozó fák alatt sétálva jutottam el az otthonba, ahol Marika már az ebédhez valókat készítette elő. Rend és tisztaság fogadott, és egy nagyon barátságos helyiség, ahol sok növény, könyv, film, és egy zongora teszi marasztalóvá a szoba légkörét. A beérkezők fő célpontjai azonban természetesen az asztalok és a székek, hiszen mire megérkeznek, már terített asztal fogadja őket, amire hamarosan mindenki meg is kapta a finom ebédjét. Nagyon jó érzés volt látni, hogy minden idős magyar ember szeretettel, mosolyogva jön ide és igazán kedvesen, barátságosan fogadtak engem is, pedig még sosem láttak. Itt szeretném megköszönni nekik is, hogy találkozhattunk és beszélgethettünk, remélem, még lesz rá lehetőségem!
Marikával ebéd után tudtunk leülni elkészíteni az interjút, de addigra ő már elmosogatott, és mindent el is pakolt, az idősek körül segítő lányokkal rendet tettek a konyhában is.
- Kérlek, mesélj arról, hogy hogyan kezdődött az idősekkel való áldozatos munkád?
Az, hogy itt mi hogy néz ki, az nem egyedül az én munkám, hanem egy csapatmunka, és nemcsak azért, mert egy egyesületről van szó. Az egyikünk könyvel, a másik mindig bejön megteríteni, a harmadik is önzetlenül segít, tehát ez egy igazi és fantasztikus csapatmunka.
Az egész úgy kezdődött, hogy 2000-ben mi hallottuk, hogy más bevándorló egyesületek idősei számára Stockholm városa ad anyagi támogatást, hogy fenntartsanak egy olyan stílusú nyugdíjas klubot, ahol anyanyelvükön tudnak beszélni egymással. Mert azt biztosan tudják a svédek, hogyha valaki otthon ül, és nem megy társaságba, akkor előbb-utóbb depressziós lesz, ami rengeteg pénzébe kerül a társadalomnak, hogy meggyógyítsa. A svéd társadalmi élet példaként szolgálhatna minden Európai országnak. – jegyzi meg.
.jpg)
