.jpg)
- Kérlek, mesélj kicsit magadról! Mivel foglalkozol, hol élsz, mit szeretsz csinálni a szabadidődben?
Budapesten születtem és jelenleg is ott élek. Általános iskolába több helyre jártam egészen hatodikos koromig, amikor az Óbudai Gimnáziumba hat osztályos évfolyamába felvételt nyertem. A gimnázium elvégzése után először a gödöllői Szent István Egyetemen Agrármérnök szakra jártam egy fél évet, de tanulmányaim nem tartottak soká, mert a népzene, amellyel már kiskorom óta foglalkozok, más pályára szólított. Úgy döntöttem, jelentkezem néprajz szakra. Így az érettségi után egy évvel sikeres felvételt nyertem az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetem Bölcsészettudományi Karára néprajz-szerb szakára. Az egyetemet tavaly fejeztem be, szakdolgozatomat néprajz szakon zenei témában írtam, egy Észak-mezőségi falu, Búza prímásának életét, és repertoárját dolgoztam fel. A zenei megközelítésen keresztül a falu táncéletére és táncalkalmaira is kitértem. Szerb szakon, egy Magyarországon élő, szerb nemzetiségű író szépirodalmi művének néprajzi vonatkozásait vizsgáltam meg.
- Kántor Julianna
- Találatok: 3256
Moritz Lívia az Ághegy skandináviai magyar nyelvű irodalmi-kulturális lapfolyam műhely tagja. A skandináv tájak hű ábrázolója. Aktívan hozzájárul a magyar és svéd kultúra közötti hídépítéshez.
A Híradó olvasóinak életútjáról, elhivatottságáról és hídépítői szerepvállalásáról beszélt.
.jpg)
Moritz Lívia
- Kedves Lívia! Svédországi magyar festőként két ország, két nemzet tagjai ismernek, találkozhattak alkotásaiddal. Most hadd ismerjenek meg jobban a Híradó olvasói is. Mesélj magadról, milyen út vezetett szülőföldedről Svédországba?
A házasság útján kerültem Svédországba. Véletlenül találkoztunk össze a férjemmel Magyarországon és 1995-ben összeházasodtunk. Mindkettőnknek második házassága ez. A lányom akkor már 21 éves volt, nem jöhetett ki, mert egyetemre járt. Minden rokonom Magyarországon van, de szerencsére sok magyar barátunk van itt Stockholmban, és sikerült bekapcsolódni az itteni magyarok körébe. Aki magyar és tenni akar magyarságáért, az megtalálja a honfitársait.
– Gondolom egy művész nem szakmát választ, csak enged az elhivatottságnak. Hogyan és mikor döntöttél a festészet mellett?
Már gyermekkoromban is nagyon szerettem festeni, de az élet nem mindig alakul úgy, hogy azt csinálsz, amit szeretnél. 35 éves korom után kezdhettem el festeni, majd pedig itt kint, Svédországban.
Oszoli Piroskával egy véletlen folytán találkoztam. A Duna parton festett és én arra sétáltam. Beszédbe elegyedtünk, majd szoros kapcsolat, barátság alakult ki köztünk. Mint magán tanuló jártam hozzá. Dunaföldváron lakott, gyakran mentem el hozzá, ami mindig egy külön élmény volt. Ahogy bementem hozzá, mintha egy szigetre érkeztem volna, olyan szép és nyugodt volt ott minden. Az ember egy más dimenzióba került. És ez nagyon sokat számított.
Majd Isten is segített, hogy itt is tudtam folytatni. A kórházban, ahol dolgozom, találkoztam Britt Qvarnströmmel, második tanárommal. Mint paciens volt bent, és nagyon sok festmény volt a szobájában. Beszélgetni kezdtünk, elvittem neki a képeimet, majd a tanítványa lettem. Ő egész másféle tanárom volt, mint Oszoli Piroska, mert egy nagyon határozott tanár, de ugyanakkor fantasztikus ember. Szerencsém volt, hogy a véletlen két ilyen tanárral hozott össze. De az is nagyon fontos, hogy legyen az embernek egy olyan társa, aki lehetővé teszi az alkotást és támogatja azt. Nekem ilyen társam van. A férjem a kritikusom is, nagyon őszinte kritikusom.
- Vígh Anna
- Találatok: 2918
- Az elhivatottság és áldozatvállalás útján
- Két keréken hódítva
- Daniel Éva varázslatos világa a dimenziókban
- Üstökös a romániai vívósport egén
- „Magyarságomat mindig megtartom és vállalom” - Beszélgetés Csata Attilával
- A csoda folytatódik...
- Királyi kitüntetés Németh Antal gyermekgyógyász professzornak
- Ághegyen és Ligetben
- Portré Veress Zoltánról
- ”Így indultam 45 évesen új életet kezdeni”
